VARGA P. MIKLÓS
Megesszük a jövőt

Mára személyeskedő vitává fajult a sertésválság. Szakmai megoldási javaslatok helyett az agrártárca a sertéstartók és feldolgozók képviselőinek legitimitását vitatja. Miért érdeke az államnak a szabályozatlan sertéspiac?

A tavalyi bő gabonatermés, az alacsony takarmányárak és a sertésállomány gyarapodását serkentő támogatási rendszer következtében 1998 áprilisa és 1999 áprilisa között 15 százalékkal, 52 ezer darab anyakocával és annak szaporulatával nőtt a sertésállomány. Az elmúlt évben az európai és az észak-amerikai termelés 8 százalékos bővülése jelentős sertéshús-túlkínálatot eredményezett a világpiacon. A statisztikák szerint a világpiacon rendkívül alacsony ár alakult ki a korábbi évekhez képest. A félsertés ára 1997-ben 1741 dollár/tonna volt, és 1999 első negyedévében nem érte el az 1000 dollár/tonna árat. A második negyedévben tovább csökkentek az árak, de nem nőtt a kereslet.
Magyarországon a rendkívül alacsony, az 1996. évivel megegyező fogyasztói árak ellenére sem fogy számottevően több sertéshús. A hazai készletek egyetlen elhelyezési lehetősége az exportértékesítés lenne. Ehhez viszont, a világpiaci árakat alapul véve, a hatályban lévő exporttámogatásokat ötszörösére kellene emelni. Ezzel szemben mind a termelési, mind az exporttámogatásokat a szaktárca drasztikusan csökkentette. A korábbi 59 Ft/kg intervenciós támogatás mértékét az első negyedévben havonta csökkenő mértékben 40, 35, 30 Ft/kg összegben határozta meg a minisztérium. Május 31-én minden sertésár-szabályozó rendelet hatálya lejárt. Az egyetlen hatályos rendelet a „vízidisznók” felvásárlására vonatkozó, a legrosszabb minőségre 193 Ft/kg-os hatósági árat megszabó rendelet. Eközben az előző év végi takarmányárakhoz képest az idén 5-8 százalékkal nőttek az árak.
Mind a termelők, mind a húsfeldolgozók megegyeznek abban, hogy a sertéságazat gazdasági ellehetetlenülése intervenciós beavatkozás nélkül elkerülhetetlennek látszik. Június elején a MOSZ, a Parasztszövetség, a húsfeldolgozókat és kereskedőket tömörítő Húscéh és a Magyar Húsiparosok Szövetsége nyílt levelet intézett a földművelésügyi miniszterhez. A levélben a helyzet ismertetésén túl az aláírók felszólítják a minisztert, hogy a sertéságazat egészére egységes, összefüggő szabályozást és támogatási rendszert hirdessen meg. Felhívják a figyelmet az exporttámogatások hiányában várható jelentős piacvesztésre úgy belföldön, mint külföldön, valamint hogy közel másfél millió ember megélhetése függ részben vagy egészben a sertéstartás és -feldolgozás eredményességétől.
A miniszter a levélben foglaltakra személyeskedő, az aláírók legitimitását vitató válaszokat adott. Több helyen elmondta, hogy a nagycsaládosok és a nyugdíjasok érdekének ellenében nem fog olyan lépéseket tenni, amelyek a fogyasztói árak emelését eredményeznék. Azokra a felvetésekre, hogy így a szociálisan rászorult rétegek olcsó hússal történő ellátását a mezőgazdasági termelők vagyonából oldja meg az állam, csak kitérő válaszokat adott. Gazdasági elemzők szerint akár állami beavatkozások, akár piaci mechanizmusok mellett történik is a sertésválság megoldása, a túltermelés csökkenésével a fogyasztói árak lényeges emelkedése várható, amit az állam csak az olcsó import sertéshúsokkal fog tudni letörni. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy mi a szociálisan rászorulók igazi érdeke: az egyszeri jóllakás, vagy egy őket is folyamatosan támogatni tudó, stabil gazdaság kialakulása? Érdemes megenni a jövőt politikai karrierek érdekében?