„Olyasmik váltak valósággá, amiről korábban ebben az országban álmodni is
kevesen mertek. A korrupciónak olyan fészkeit sikerült kibillenteni, amiről mindenki
azt hitte, hogy amíg a világ világ Magyarországon, senki sem tud hozzányúlni, legyen
szó bankról vagy társadalombiztosításról” - utalt Orbán Viktor miniszterelnök
tavalyi évzáró rádiónyilatkozatában többek között a Postabank konszolidációjára,
amelynek százmilliárd feletti költségét a Horn-kormány időszakában történt kétes
üzletekkel indokolták. Ugyancsak pártösszefonódásokat és gyanús finanszírozású
szerződéseket emleget a Postabank-történet legfrissebb fejezetében fordított előjellel
az SZDSZ. Egyes értelmezések szerint a Fidesz előbb megcsapolta a megroggyant anyagi
helyzetű pénzintézetet, majd megszabadulva annak vezetőitől, az adófizetők pénzén
eltüntette a részben hozzá közelálló cégek hitelezésével is keletkezett hiányt.
A politikai csata mellett médiaszakemberek szerint az ügyben kommunikációs erőpróba
is zajlik a Fidesz és az SZDSZ között. A Postabanknak hajdanán volt egy nagysikerű
reklámkampánya: „a csodálatos négyes ”. Mintha erre rímelne a SZDSZ négy dossziéja
- az állításuk szerint - a Postabankból finanszírozott négy Fidesz-közeli cégről.
D. Horváth Gábor, a Mahir Lapkiadó Kft. által kiadott Napi Magyarország főszerkesztője
és Győri Tibor, a cég ügyvezető igazgatója az SZDSZ sajtótájékoztatója után a
parkolóban. A Napi Magyarországban a kormányváltás után megjelentek az egyoldalas
Postabank-hirdetések. „Happy end” és a reklám Fotó: Vörös
Szilárd
Történt ugyanis, hogy valaki, vagy valakik eljuttattak az SZDSZ vezetőségéhez több
tucat Postabankos szerződést, akik hozzáfogtak az anyag feldolgozásához és léptek -
előbb egy aprót, majd előzetes bejelentés alapján újabbakat. Egyértelműen kivehető,
hogy a szabad demokraták tudatosan felépített kommunikációs stratégiával akarják
elérni céljukat. Először csak pár szavas figyelemfelkeltő bejelentést tettek, majd
két napra rá nyilvánosságra hozták a dokumentumok mintegy 800 milliós tételről szóló
részét. A dolog érdekessége, hogy körülbelül hasonló nagyságrendű volt a Tocsik-ügy
is, amely az előző ciklusban a Fidesz egyik legsikeresebben kiaknázott politikai
fegyvere volt.
Az egymilliárdos vád
A bejelentés a normalizálódni látszó Parlament hétfői ülésnapján történt.
Kuncze Gábor, szabad demokrata frakcióvezető napirend előtti felszólalásában súlyos
kijelentést tett: a kormányalakítást megelőző nyolc hónapban a Fideszhez közel álló
vállalkozások hozzávetőlegesen 1 milliárd forintot kaptak a Postabanktól, ebből
csak a kabinet megalakulásának napján 250 milliót. Véleménye szerint, ha a kormánypárti
többség továbbra sem hajlandó vizsgálóbizottság felállítását támogatni, akkor
az számára már nem csupán a kompromisszumkészség hiányát jelzi, hanem az egymilliárd
forintos ügylet eltitkolásának szándékát is.
Válaszra Dávid Ibolya igazságügy miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke kért szót.
Az állításokra azonban - érthető okokból, hiszen nem is volt érintett - nem válaszolt.
Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium fideszes államtitkára a sajtóban követelte az
állításokat bizonyító dokumentumok bemutatását, melyek hiányában szerinte csupán
egy minden valóságalapot nélkülöző bombasztikus bejelentésről van szó.
Kuncze Gábor. Ma hírei vannak Fotó: Vörös Szilárd
Védekezés ellentámadással
A Fidesz elnöksége másnap „kétségbeesett kísérletként” értékelte Kuncze
felszólalását, amely véleményük szerint arra irányult, hogy elterelje a figyelmet a
Postabankban folyó, nemsokára nyilvánosság elé tárandó vizsgálatok eredményéről.
Álláspontjuk szerint a hatalomból 1998-ban távozott MSZP-SZDSZ koalíció tétlenül
szemlélte a bank tőkéjének elherdálását, ezért azt a „polgári koalíció kormányának
kellett megállítania”. A párt elnöksége bizonyos abban, hogy a most folyó vizsgálatok
minden zavarkeltés ellenére eredményesek lesznek. Ez lehetővé teszi, hogy a polgárok
végre tudomást szerezzenek arról, hová szivárgott el az a 140 milliárd forint,
amelyet mindannyiunk zsebébe nyúlva, adóforintjainkból kellett közösen megfizetnünk
- zárul a Fidesz-közlemény.
Orbán Viktor szerda reggeli szokásos rádióinterjújában leszögezte: a Fidesznek soha
semmi köze nem volt a Postabankhoz. Úgy látja Kunczénak megvolt az oka, hogy belügyminiszterként
nem vizsgálta a 150 milliárd forintos mínuszt létrehozó Postabank ügyeit. Ugyanakkor
nem tudta értelmezni a „Fidesz-közeli cégek” kifejezést, hiszen mint mondta, ma
bizonyos szempontból valamennyi cég ebbe a kategóriába tartozik, lévén ők a gazdaságpolitika
alakítói.
A City-Poster dosszié
Kuncze Gábor hétfői állítása nyomán nyitva hagyott kérdésekre az SZDSZ szerdán
megrendezett négyrészes sajtótájékoztatójának első felvonásán kaphattunk választ,
mely a „A Mahir City-Poster dosszié” nevet viselte. A többmenetesre tervezett botrány
első fejezete elsősorban a Postabank-Mahir-Fidesz pénzügyi szövődményeit
hivatott leleplezni. Az SZDSZ frakcióvezetője olyan titkos szerződések másolatát
hozta nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy a választási kampány alatt a
Postabank 800 millió forinttal támogatta az általa Fideszhez közel állónak mondott
- akkor még Simicska Lajos vezette - Mahir City-Postert.
A fénymásolt dokumentumok alapján a Postabank 380 millió forintért vásárolta meg a
City-Poster 1,4 millió forintot érő tulajdonrészének 49 százalékát. Az üzlet
veszteséges voltát Szalay Gábor szabaddemokrata képviselő interpellációjára reagálva
Járai Zsigmond pénzügyminiszter írásban adott válaszában is elismerte, mondván: a
számlát az adófizetők állják. Járai utóbb azt állította, hogy az SZDSZ-es
honatya félreértelmezte levelét. Leszögezte: a levél nem tartalmazza semmilyen
veszteség megjelölését, egyrészt mert ilyen veszteség még nem képződött, az üzletrészt
az idegen- és rossz befektetéseket kezelő Reorg Rt. még nem értékesítette. A bank
veszteséges befektetései közé sorolt üzletrész azonban még a Mahirnak sem kell (aki
egyébként jelezte vételi szándékát), hiszen a négyszeresen meghosszabbított eladási
határidő ellenére sem élt a vásárlási lehetőséggel.
A továbbiakban négy olyan reklámszerződés került elő, amelyek egyértelműen bizonyítják,
hogy a Mahir ezen felül még 266 millió forint összegben írt alá szerződéseket a
Postabankkal a kampányidőszak idején, sőt egyiket a kormány eskütétele napján. (Az
első 1997. november elejétől év végéig biztosít plakáthelyeket a Postabanknak 25
millió forint értékben. A második az 1998-as évben született 120 millióért bérelt
50 oszlop és 5500 plakáthely tárgyában. 1998. február 1-én jött létre a harmadik,
150 hirdetőoszlop és 6000 plakáthely kelt el 78,4 millió forint értékben. Ez a szerződés
két szempontból is érdekes: egyrészt, hogy a második, már érvényes szerződés
idején belül született és február elejétől május végéig, tehát pontosan a kampányidőszak
ideje alatt funkcionált, másrészt pedig a plakátokról Orbán Viktor és csapata
mosolygott a járókelőkre. Végül a negyedik 1998 nyarán született és az év végéig
36 hirdetőoszlop 43 millió forintos bérléséről szól.) A négy szerződés végösszege
266 millió forint, amely az aláírást követő napokban kifizetésre is került.
A fent említett 380 illetve 266 milliós szerződésekhez azonban hozzá kell még adni
101 milliót, amit a Postabank a Mahir City-Poster név használatáért fizetett ki a
Fideszhez közel álló cégnek. A körülbelül 800 milliós végösszeghez úgy jutottak
el, hogy a névhasználattal kapcsolatos szerződés végösszegét - történetesen éppen
Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatásának napján - 154,75 millióra módosították
- állítják a szabad demokraták a birtokukba jutott szerződések alapján.
Veszedelmes viszonyok?
Kuncze többek között azért is állítja, hogy a Mahir City-Poster Fidesz-közeli, mert
annak vezetője sokáig Simicska Lajos, a párt egykori gazdasági igazgatója volt,
akinek felesége jelenleg is tulajdonosi pozíciót tölt be a Mahirban, miközben Simicskát
Orbán 1998-ban kinevezte az APEH élére. A Mahir City-Poster társtulajdonosa egyébként
az a Hantosi Ferenc, akit a kormányváltás után a Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatói
székébe emelt a polgári kormány. Az is említésre méltó, hogy Győri Tibor, a Mahir
jelenlegi elnöke huzamosabb ideig volt a Fidesz jogásza.
A sajtótájékoztatón megjelent Győri elmondása szerint csalódott, amiért a bizonyítékok
nem tudták meggyőzni a vádak valódiságáról. Úgy látta: Kuncze kitért a válaszok
elől, a bemutatott szerződéseken pedig nincs mit szégyellni: valósak, értékarányosak
és teljesítésre kerültek. Tovább azonban nem hajlandó eltűrni, hogy az SZDSZ cége
üzleti titkait nyilvánosságra hozza, ezért büntető eljárást kezdeményez Kuncze Gábor
ellen.
Szakértők a Fidesz kommunikációs taktikájának tartják, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyben
a kormányzópárt nem szólaltatja meg frontembereit. Azokat, akik például az említett
plakátokon szerepeltek. Egyetlen Fidesz „nagyágyú” - Orbán, Kövér, Szájer,
Pokorni, Deutsch - sem lépett a kamerák elé, hanem a nagypolitikában újonc és a közvélemény
előtt ismeretlen Rogán Antal frakcióvezető-helyettes cáfolta a vádakat minden médiában.
Rogán egyébként azt állította: nem igaz, hogy pártjának bármi köze lenne a szóban
forgó üzletekhez. Szerinte Kuncze nem tudta bizonyítani állításait, úgyhogy érdemes
megvárni a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálati eredményeit.
Kommunikációs csata
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója a botrány kapcsán
lapunknak kifejtette: minden politikai szintű botránynál először a személyeket teszi
felelőssé a közvélemény, majd hosszabb távon éri kár a pártpreferenciákat. A
Tocsik ügynél a közvélemény megbüntette a beismerő vallomást tett SZDSZ-t, a
mostani ügyeknél azonban egyelőre csak kölcsönös vádaskodás van. Eddig a Fidesz-MPP
kommunikált jobban a választókkal. Most kérdéses, hogy a taktika: azonnal ellenakciót
indítani, visszavágni és az előző ciklus hibáira mutogatni, mennyire juttatja eszébe
az embereknek a régi stigmákat. Závecz egyértelműen úgy gondolja, hogy az SZDSZ
jelenlegi támogatottságánál ezzel a botránnyal nem kockáztat nagyot: nincs
vesztenivalója. Az köztudott - és ezt minden bizonnyal felismerték -, hogy egykori
szavazóbázisuk nagy része „ott van” a Fidesz mögött, ezért azokat célozták
meg, akik az elmúlt egy év láttán elbizonytalanodtak.
Szántó Péter a Noguchi & Peters Kft. igazgatója, neves kommunikációs szakember
úgy vélte: a kommunikáció egyik alapszabálya, hogy a sárdobálás nem segít annak,
aki dobálja. A rágalmakat a lehető legrövidebben kell cáfolni, hogy a vita során minél
kevesebb új front, támadási felület alakulhasson ki. Meglepő és hatásos volt a
februárig beígért letámadás, de elmaradt a konszolidáció. A Fidesz-kormánynál
jelenleg nincs egységes kommunikációs stratégia: legalább 3-4 hatalmi góc van,
amelyik a saját kommunikációs szisztémája szerint nyilvánul meg. Most az SZDSZ és
az MSZP össztüze zúdul a kormányra, de nincs konstans üzenetük, egyelőre nem
jelentenek alternatívát.
Lapunknak nyilatkozó szakértők felvetették, hogy „jó időben” indult a Fidesz-leleplezési
akció, hiszen a Fidesz-Lockheed ügy és a nagy népszerűségnek örvendő Juszt László
kirúgása, illetve MTV-átalakítások egy védekezésre szoruló kormánykommunikációt
kényszerítenek ki. Így a témák felvetésében átveheti a kezdeményezést az ellenzék.
A lényeg az, hogy ebben a helyzetben ne csak azt tudják elmondani az ellenzékiek , hogy
miért roszszabbak a kormányon levők, hanem azt is: miért lennének ők jobbak.
Mindenesetre a témákkal mindegyik sajtóorgánum foglakozott, vagyis odafigyeltek arra,
amit az SZDSZ üzent.
Princz Gábor, a bőkezű mecénás. Lehet, hogy a négy az öt? Fotó:
Hetek archív
Orbán és a Postabank
Az 1998-as országgyűlési választások előtt, az akkor még ellenzékben lévő Fidesz
nagy erőkkel igyekezett előtérben tartani a Postabank konszolidációjának kérdését.
A kormányváltás óta azonban fordult a kocka: a szavazók akaratából hatalomra került
párt szárnyai alá vette a pénzintézetet, a - Tarafás Imre, a tőke és pénzpiaci
felügyelet volt elnöke szerint több tízmilliárdos - „túladagolás” kérdése
pedig lekerült a sürgősségi listáról. A kormányváltás után Orbán Viktor
miniszterelnök először szeptember 6-ai nyilvános szereplésében említette újra a
Postabankot a közpénzek elszivárgása kapcsán, majd két napra rá a Duna TV Híradójában
így nyilatkozott: „...egyelőre felmérhetetlen, hogy hány tízmilliárdot fog felemészteni
a gazdaságos és eredményes működés helyreállítása. De ha nem lépünk időben közbe,
akkor a károk és a költségek akár kétszeresére is növekedhettek volna.”
Egyes SZDSZ-es körök szerint a szeptemberi dátumot komoly tárgyalások előzték meg,
melynek egyik végeredménye volt Princz Gábor vezérigazgató elmozdítása. Úgy vélik:
a bank konszolidációját vizsgálni akaró különbizottság javaslata is ezt jelzi.
Ekkor találhatták ki a Fideszben, hogy a bankkonszolidációval jelentős összegeket
lehet eltüntetni. Princzet ezért állították félre.
Orbán októberben a Vasárnapi Újság jobboldali rádiós műsorban vetette fel újra a
témát. A rádióhallgatók egy példát hallhattak arról, hogy ha az előző koalíció
becsülettel felügyeli a bank működését, akkor a következő évi 124 milliárd
forint nyugdíj mellett a Postabank által elherdált 110 milliárdot is megkaphatták
volna az idősek. Vagyis a mostaninál majdnem kétszer nagyobb emelést lehetett volna
megadni - számolta ki az kormányfő.
Bár sokan emlegetik a korábban már lefutottnak tűnt Postabank-sztori új fejezete
kapcsán a Tocsik-ügy kirobbanása körüli viharokat, egy különbség biztos van. Míg
a sikerdíj-történet már az első napokban elnyerte végleges elnevezését, most
bizonytalanság tapasztalható: a Szabó-Csermely féle közszolgálati televízió híradója
„Mahir kontra SZDSZ” ügyet emleget, gondosan kerülve a legnagyobb kormánypárt nevének
használatát, a szabaddemokrata politikusok ellenben azt szeretnék, hogy 1999 kora nyara
a „Fidesz-Postabank botrány” címszó alatt vonuljon be a magyar politikatörténelembe.