A napfényes Cannes-ban második hetébe lépett az 52. nemzetközi filmfesztivál,
amely - a szakma kritikusai szerint - eddig nem hozott semmiféle nagy „felfedezést”.
Bár az előkelő, pálmafás tengerparti sétányon, a Croisette-en a filmvilág
csillagai: sztárok, rendezők és producerek - a több ezernyi fotós és tévériporter
nagy örömére - rendre megjelennek, különösebb esemény nem történt. A napi négy-öt
versenyfilm bemutatói, s a megannyi ismétlés, a „filmvásár” és a kísérő
rendezvények komoly meglepetést, újdonságot nem hoztak. A kritikusok többségét
ugyancsak hidegen hagyta a francia-spanyol együttműködéssel készült Proust-adaptáció,
az „Eltűnt idő nyomában”, akárcsak a „Pola X” vagy a „Moloch” - francia
és orosz rendezők sajátos látomásai. A nagy nyilvánosság, az éhes sajtó előtt a
filmvilág jelesei rendre politikai nyilatkozatokat tesznek: Koszovótól a latin-amerikai
diktatúrák elítélésén át az izraeli választásokig minden napi téma lett, bár a
két-három mondatos kommentárok igencsak felszínesek. Az egyik sajtóértekezleten
bejelentették: elkészült az olasz Roberto Benigni Oscar-díjas filmjének, „Az élet
szép”-nek az angolra szinkronizált változata. A Miramax Films vezetője szerint ez
elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Benigni szélesebb közönség elé kerüljön, hiszen az
amerikai nézők jelentős része még soha életében nem nézett meg feliratos filmet. A
cannes-i sétányon e napokban egyébként valakik ingyenes ajándékaként több száz színes
póló lelt gazdára, a következő felirattal: „Személyes problémája van? Bombázza
a szerbeket!” Ezeket a cannes-i nemzetközi ünneplő közönség a napfényben és a
meleg estéken ugyanúgy hordja, mint a „Soha többé genocídiumot!”, illetve „Az
emberiség szégyene az etnikai tisztogatás” feliratú trikókat. (MTI)