- Polgármester úr, úgy hallottuk, hogy a városban Ön fut fel leggyorsabban a
városháza - mintegy tíz emeletnyi magas - lépcsőjén.
- Ép testben ép lélek: ahhoz, hogy az ember jó szellemi kondícióban legyen,
kell a jó fizikai állapot. Szokásom, hogy tízemeletes házban általában a tizedik
emeletig lift nélkül közlekedem. Nem azért, mert tériszonyom van, hanem azért, mert
karban akarom tartani magam. Két éve, amikor egy sportesemény kapcsán versenyt
rendeztek, hogy közéleti szereplők közül - persze, akik vállalták - ki fut fel
leggyorsabban a városháza tornyára, a megteendő utat - amely durván megfelelt tíz
emelet magasságának - harmincegy másodperc alatt teljesítettem. Ennél gyorsabban még
senki nem futott.
- Honnan e szenvedély?
- Nekem tizennégy éves koromban volt egy súlyos szívizomgyulladásom, majd
tizenhat éves koromban súlyos magas vérnyomással kezeltek, tizennyolc éves koromig
egy bukfencet sem engedtek csinálni. Elkezdtem magamat edzeni, s ezt a jó szokásomat
mind a mai napig megtartottam. Ez azt jelenti, hogy reggel negyed hat körül kelek,
negyed órát tornázom: többnyire száz fekvőtámasz egyszuszra az adagom. Hétvégén
pedig erősebben súlyzózom, futok, úszom. Ötvenhárom éves vagyok, a munkám által
megkívánt teljesítményhez kell ez a kondíció.
- Nem véletlenül kérdeztük ezen dolgok felől. Győr ugrásszerű fejlődése
kiváltotta a többi térségnek az irigységét. Két dolog érdekel bennünket: hogyan
lehet egy ilyen fejlődést létrehozni, illetve hogyan lehet ezt vezetőként bírni?
Gondoljuk, ez utóbbihoz kell a kondi. Kezdjük az első kérdéssel, a fejlődés
okaival.
- Szerintem első helyen Győr kedvező forgalmi helyzetét kell említeni: elődeink
jó helyre telepítették ezt a várost. Emellett a magyar viszonyokhoz képest egy jól képzett
szakmunkás és nyitott gazdasági-értelmiségi réteg alakult ki. Ez a réteg jól tud
alkalmazkodni a változásokhoz. Ezek az örökölt adottságaink. De ha valaki ebből azt
gondolja, hogy a győrieknek nem kell mást csinálni, csak kitátani a szájukat, és
berepül a sült galamb, akkor azt tudom mondani: nem így van. Ahhoz, hogy a város tényleg
a leggyorsabban fejlődő város legyen, nagyon komolyan meg kellett dolgozni. Például
érdemes megemlíteni: 1990-94 között egyértelmű, hogy Székesfehérvár sokkal
gyorsabban fejlődött, pedig keletebbre van tőlünk. A földrajzi adottsága nem
roszszabb, de mi csak 1994-98 között értük el, előztük meg Fehérvárt. Tehát az,
hogy valaki Nyugaton van, nem jelent automatikusan biztosítékot a sikerre.
Győrben a fordulatot az Audi letelepedése hozta meg 1993-ban. A másik nagy húzóerőt
az Ipari Park megléte jelenti. Ennek az előkészítő munkáit már 1989-ben elkezdtük,
de csak hat év múlva „ért be”: ma pedig már tizenhat vállalkozónak adtunk el területet.
- Az országot uniós kérésre gazdasági régiókra osztják fel. Győr ebben miként
képzeli el a szerepét? Ráadásul e témában van némi feszültség a települések között.
- Az, hogy melyik település lesz egy adott régiónak a központja, alapvetően a
térség szervezőerejétől függ. Tehát van-e elegendő szellemi kapacitás, anyagi erő,
vannak-e olyan sokrétű kapcsolatai, amelyek tényleg vonzást és hatást jelentenek a környező
községeknek. Ebből a szempontból Győr nagyon jó helyzetben van. Mi az, ami mégis
vetélkedést eredményez? Egyrészt létrejött ez a bizonyos nyugat-dunántúli régió.
Igen ám, csak Győr valójában nem a Nyugat-Dunántúl központja, hanem Észak-Dunántúlé.
Azt is meg merem kockáztatni, hogy Győr van olyan helyzetben, hogy több régiói
szerepkörrel bíró terület metszéspontjában található. A vetélkedésre okot adó körülmény
a nyugat-dunántúli települések fejlődési módjában áll, ami messze más, mint az
alföldi, dél-magyarországi vagy észak-magyarországi típusú városfejlődés.
Errefelé korábban és nagyobb számban alakultak ki városok. Így Győr mellett mindig
is jelentős alcentrumok voltak. Például Sopron több száz éven át jelentősebb város
volt, mint Győr. Szombathelynek is vannak regionális funkciói, ami által konkurálhat
Győrrel, sőt a centrális helyzete sokkal nyilvánvalóbb Győrhöz képest. Ez a történelmi
rivalizáció jelenleg kemény harcban jelenik meg. Mi, győriek nem igényeljük azt,
hogy valamennyi regionális funkció Győrbe kerüljön elhelyezésre. Inkább azt
mondjuk: testvériesen osszuk meg a pozíciókat. Amihez ragaszkodunk: az egyenlők között
az első azért Győr legyen, annak az elismeréseként, hogy mégis ez a legnagyobb lélekszámú,
gazdasági erejű és szellemi potenciállal rendelkező város a térségben.
- A nyolcvanas években tanácselnök-helyettes, illetve tanácselnök volt a város
élén. A jelenlegi kormánykoalíció részéről tapasztalható egy ellenszenv a volt
tanácselnökök iránt. Mennyit érez ebből? Győr további fejlődésének lehet ez gátja?
- Bizonyos ellenszenvet azok részéről, akik más politikai felfogást képviselnek,
mindig is éreztem. Jelenleg jobboldali túlsúly van, én pedig - egy ilyen előélettel
érthetően - baloldali polgármester vagyok. Ennek nyilvánvalóan nincsenek előnyei,
a hátrányai elviselhetők. Jó idegzettel, kellő diplomáciai érzékkel át lehet
hidalni ezt az időszakot: erre fel kell készülni, túl kell élni. Nem állíthatom,
hogy ennek nagy hátrányát érezné a város. Jobban meg kell dolgozni, egy kicsit körültekintőbbnek
kell lenni, de sorscsapásszerű nehézségeket nem észlelek.
- Helyben mit tapasztal?
- Ez a folyamat nálunk is megvan, de messze nem olyan mértékben, mint a
parlamentben. Itt három különböző politikai felfogású szerveződés munkálkodik
együtt a közgyűlésben: az MSZP, a Fidesz és szövetségesei, valamint a Pro Urbe
(civil szervezet Győrben, választási szövetségként működik - a szerkesztő
megjegyzése). Időnként nálunk is megjelennek éles hangú nyilatkozatok, meg ilyen „adok-kapok”
párbaj, de ezeket mindig le tudjuk időben zárni. A másik lényeges dolog, hogy képesek
vagyunk kemény tárgyalások és egyezkedések után kölcsönös előnyöket alkalmazó
megoldásokat találni, és engedni a megoldás érdekében.
- És miként lehet értékelni, hogy nem választották újjá Bakó Ferenc alpolgármestert?
Hisz őt 1996-ban az év alpolgármesterének választották, amihez mindenképpen kiváló
szakembernek kell/kellett lennie.
- Kétszer is beterjesztettem a közgyűlés elé újraválasztását. Azonban a
Fidesz és szövetségesei eleve nem szavaztak rá, a Pro Urbe szövetség pedig a másik
szocialista alpolgármesterre, Eredics Imrére adott pozitív szavazatot, Bakó úrra nem.
A Pro Urbe már tavaly tavasszal közölte, hogy Bakó úrral nem akarnak együtt
dolgozni, és ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy ezt szavazás útján megakadályozzák,
akkor meg fogják akadályozni.
Nem az a baj, hogy a politikusok is veszekednek, hanem az, ha ezek után nem tudnak megbékélni
egymással. Neki is voltak kemény konfliktusai, úgy tűnik, hogy a pro urbésekben olyan
mély sebeket hagyott, hogy nem vállalták a kibékülést. Nekem is voltak a Pro Urbéval
nem is kis konfliktusaim, de én ki tudtam velük békülni, illetve a velem való kibékülést
vállalták.
- Mi az a konkrét probléma, ami Önnek ma a legnagyobb stresszt okozza?
- Az, hogy mindennap számítanom kell arra, hogy rosszindulatból valakik valami
botrányszagú ügyet próbálnak rám húzni. Az ilyen „politikai erők” negatív
kampányt, „balhét” akarhatnak kavarni körülöttem, sőt előfordul, hogy emiatt
nyomoznak utánam. Ezt meg lehet szokni, illetve kellő óvatossággal, éberséggel
ezeket kezelni is lehet. Az is igaz: ez nagy idegi „strapa”, dehát aki nem bírja a
gyűrődést, az ne vállalja a politikai pályát.
- A közelmúltban Horn Gyula volt miniszterelnök egy békéscsabai lakossági fórumon
kijelentette: a magyar közéletben rendkívül erős gyűlölet munkál. Ha újra ő lett
volna a miniszterelnök, emiatt 1-2 év után átadta volna helyét másnak. Tehát egyetért
azzal, amit Horn Gyula állít?
- A város közéletében harminc éve részt veszek mint közgazdász, a pártállami
politikai szamárlétrát végigjártam. Először fizikai munkásként dolgoztam négy évig,
majd voltam KISZ-titkár, szakszervezeti titkár, párttitkár és tanácselnök. Az
emberek egy része ezért gyűlölködve áll velem szemben. Viszont azt tudom mondani:
voltak, vannak és lesznek gyűlölködő emberek. Ezekről nem kell tudomást venni. Én
eldöntöttem: politikai tevékenységem kapcsán nem ezektől az emberektől várok véleményt.
Tapasztalatom szerint a társadalomnak a jelentős, meghatározó rétegét a teljesítmény,
a valós tettek - ahogy mondani szokták -, értékek érdeklik. Rájuk érdemes
figyelni. Ők vannak többen.