MUNKATÁRSUNKTÓL
A Balkán helyreállítása nagy üzlet

Bár még javában hullanak a bombák határainktól délre, sőt egyes hírforrások a NATO-támadások intenzitásának növekedését jósolják, a Balkán gazdasági helyreállításában és a térség hosszú távú stabilitásának kialakításában pillanatnyi politikai hovatartozásától függetlenül minden hatalom érdekelt. Természetesen az Európai Unió tagországai látják leginkább a majdani újjáépítési piac nyújtotta előnyöket, jóllehet most még a Jugoszlávia elleni gazdasági szankciók vannak napirenden. Ez az új piac valószínűleg sok cég fantáziáját mozgatja az amúgy gyenge (az idén az előrejelzések szerint csupán 2 százalékos) gazdasági növekedést produkáló unióban. A helyreállítás kínálta lehetőségek piacát valószínűleg az amerikai és az európai cégek szokásos rivalizációja jellemzi majd.

Négy rakéta tette működésképtelenné a Belgrád-Nis közötti autópályát, és az alatta futó vasútvonalat. Nem csitul a Nyugat haragja.    Fotó: MTI

Az amerikai törvényhozás 11,7 milliárd dollárt szavazott meg a jugoszláviai bombázások folytatására, annak ellenére, hogy Clinton elnök csak 6 milliárdot kért. A pénzcsomagból egyaránt költenének a menekültekre, a balkáni államok segélyezésére, a védelmi minisztérium programjaira, ugyanakkor - furcsa módon - kapnának belőle Honduras és más, a Mitch hurrikán által károsult közép-amerikai országok, de a kisebb amerikai acélgyártók is. Ez utóbbiak a demokraták kívánságára, komoly alku árán kerültek be a kölcsönprogramba.
A konfliktusban érintett, hagyományosan európai gazdasági orientáltságú államok szinte mindegyike segélyekre szorult volna már a jelenlegi katasztrofális menekülthullám, illetve közvetlen légicsapások előtt is. A koszovói válság gazdasági hatásairól nemrégiben Görögországban megrendezett konferencián a részt vevő országok egyenesen a második világháború utáni (nyugat)német újjáépítést beindító Marshall-segélyhez hasonló programot kértek a nyugati szervezetektől és országoktól. Egyes szakértők szerint a károk helyreállításának költsége meghaladja majd a 30 milliárd dollárt. Ehhez képest elenyészőnek tűnik a Nyugat által Macedóniának nemrég ígért 250 millió dolláros segély (ma nagyságrendileg 10 db közepesen fölszerelt F-16-os vadászgép ára), ami nem lesz elegendő a menekültáradat kezelésére sem. Az amúgy is súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Albánia lakossága az elmúlt hetekben 15 százalékkal növekedett. Az idegenforgalom szempontjából még az EU-tag Görögországot is érzékenyen érintheti egy esetlegesen elhúzódó válság.
A magyar gazdaságnak kisebb mértékben árt a koszovói konfliktus, nagy kárt okoz viszont Jugoszlávia „törékenyebb” szomszédainak, Bulgáriának és Romániának. A NATO-bővítés második körére pályázó Romániában és Bulgáriában a gazdasági növekedés kilátásai ily módon szinte ellehetetlenedtek. Itt ugyanis az ipar szerkezetátalakítása még nem fejeződött be, és a két ország nagymértékben függ a korábbi Jugoszlávia piacaitól. Romániának eddig 800 millió dollár kárt okozott a NATO-beavatkozás. Úgyszólván megszakadtak a kereskedelmi kapcsolatai Jugoszláviával és a volt tagköztársaságokkal. A dunai szállítások megszűnése mintegy 300 millió dollárnyi kiesést okoz magyarországi, ausztriai és németországi exportjából. Magyarország viszont 80 százalékban már a fejlett nyugati világ, az OECD országaiba exportál, és csupán 0,6 százalék jutott kiviteléből Jugoszláviába, mielőtt csatlakoztunk volna az EU embargójához.
Az Európai Unió számára nagy próbatételt jelent majd a Balkán újjáépítése, ebben az ügyben a Tizenötöknek teljesen azonos nyelven kell beszélniük, és persze előtte meghatározó szerepet kell játszaniuk a koszovói válságpolitika megoldásában - jelentette ki Yves-Thibault de Silguy, az EU pénzügyekért felelős biztosa. Az Expansion francia gazdasági hetilap szerdán megjelent számában de Silguy mindenesetre bevallotta: az EU-tagok eddig még a gazdaság, az euró ügyeiben sem mindig találták meg a közös nyelvet. De Silguy sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „politikai téren messze nem tükröződik” az, hogy az Európai Unió tagjai a legfőbb anyagi támogatói a boszniai helyreállításnak. Megemlítette: sokkhatásként élte meg a szarajevói repülőtér újjáépítésével kapcsolatban, hogy a meghatározó európai pénzügyi erőfeszítések dacára a „felavatás amerikai ünnepség lett”. A Balkán-térség jövőjéről szólva de Silguy úgy vélte, az egyes országokat külön-külön kell kezelni. Romániát és Bulgáriát a célzott makrohitelekkel és makrofinanszírozással tudják segíteni, míg Macedónia és Albánia esetében a hangsúlyt a humanitárius segélyekre kell helyezni. Az EU-biztos a balkáni államokkal fennálló gazdasági és politikai kapcsolatokban „stabilizációs és társulási szerződések” megkötését javasolta.