CSEREKLYEI MÁRTA
Isten lobbistái
Az evangéliumi kereszténység társadalmi-politikai hatásait elemző cikkében, amely a Foreign Policy című washingtoni folyóiratban jelent meg, William Martin amerikai vallásszociológus arra figyelmeztet, hogy az amerikai kultúra és politikai élet - s az ezen keresztül formálódó globális kultúra - a jövőben sem hagyhatja figyelmen kívül a zsidó-keresztény értékrendet. A növekvő társadalmi befolyást azonban nem sajátíthatja ki a jobboldal - figyelmeztet „Amerikai álmok” című írásában az ifjabb John Kennedy által szerkesztett George magazin, amely az evangéliumi keresztények között mind népszerűbb vallási baloldalt mutatja be.
Új érdekcsoport Washingtonban. Növekvő befolyásAz „Isten lobbistái” címmel megjelent tanulmányában Martin professzor úgy véli: az amerikai társadalom számára az elmúlt húsz év során bebizonyosodott, hogy a politikai élet nem létezhet az evangéliumi kereszténység jelenléte nélkül. Írásában leszögezi: az amerikai evangéliumi kereszténység nem elégszik meg többé azzal, hogy csupán a hétköznapok világában honosítsa meg újra a Biblia tanításaiból táplálkozó zsidó-keresztény értékrendet. Ez az irányzat napjainkra a politikai paletta egyik meghatározó színfoltjává is vált: aki az Egyesült Államokban akár bel-, akár külpolitikával foglalkozik, nemcsak az evangéliumi hívők jelenlétével, de egyszersmind véleményformáló hatásukkal is számolnia kell.
Mozgósító erejű válságok
Noha a keresztény jobboldal nem tartozik a hagyományos értelemben vett fő politikai irányzatok sorába, semmiképpen sem lehet lesöpörni az asztalról: a támogatói bázisát jelentő evangéliumi protestáns réteg a regisztrált szavazók 25 százalékát teszi ki - ez négyszer több, mint a más vallást követő és a nem vallásos szavazók aránya. A társadalomnak ez a szegmense sokkal jobban képzett, magasabb fizetéssel és magasabb beosztással rendelkezik, mint az amerikai népesség általában. A Kampányok és Választások (Campaigns and Elections) című magazin 1994-es felmérése szerint a keresztény jobboldal legalább tizennyolc államban bír meghatározó erővel a Republikánus Pártban, tizenhárom másikban pedig jelentős befolyással rendelkezik.
E réteg nagy előnye Martin szerint az, hogy az elmúlt negyven év számos riasztó társadalmi jelenségére igyekeztek gyors és határozott választ adni. Ilyen mozgosító erejű problémák közé sorolja a szerző az erőszak és a pornográfia egyre töményebb jelenlétét a médiában, a mind magasabbra szökő válási rátát, olyan rettegett betegségek, mint például az AIDS megjelenését, az abortusz legalizálását, a feminizmus térhódítását, a házasság előtti nemi életet és a homoszexualitást toleráló iskolai szexuális felvilágosító tevékenységet. Heves tiltakozást váltott ki körükben a Legfelsőbb Bíróság azon döntése, mely betiltotta az iskolai imákat, illetve a Szentírás tanulmányozását. Ezek az események olyan ösztönzést jelentenek a Biblia erkölcsrendjében hívők számára, amely késlekedés nélküli cselekvésre sarkallja őket.
Média és külpolitika
A mobilizálódás első lépcsőfokát az 1979 és 1986 között Jerry Falwell által működtetett Erkölcsi Többség (Moral Majority) elnevezésű szervezet jelentette. Megszűnését követően még befolyásosabb szervezetek alakultak, például a Pat Robertson és Ralph Reeds vezette Keresztény Koalíció (Christian Coalition), vagy James Dobson Fókuszban a család (Focus on the Family) nevű szervezete, illetve a korábbi amerikai elnök, Ronald Reagan tanácsadójaként tevékenykedő Gary Bauer Családkutató Tanácsa (Family Research Council, FRC). Az evangéliumi értékek elfogadtatásáért harcoló szervezetek vezetői évente többször is találkoznak az Országos Politikai Tanács ülésein (Council for National Policy, CNP), az őket tömörítő keresztény jobboldal pedig a modern kor technikai vívmányainak ügyes kihasználásával biztosítja a Biblia tanításainak fényében értelmezett tájékoztatást - állítja a Foreign Policy elemzése.
Az Egyesült Államokban 200 keresztény televízió- és közel 1500 rádióállomás működik: ezek közül szinte valamennyi teljes evangéliumi, illetve helyet ad a keresztény jobboldal képviselőit szerepeltető programoknak. A legnépszerűbb Pat Robertson „700-ak Klubja” című műsora, amely naponta mintegy egymillió nézőt ér el. Robertson tévéállomása, a Christian Broadcasting Network (CBN) 90 országban több mint 40 nyelven sugároz adásokat. James Dobson családvédelmi szervezete 114 millió dolláros éves költségvetéssel 8 rádióprogramot sugároz, köztük a félórás „Fókuszban a Család” címűt, amelyet hetente mintegy ötmillióan hallgatnak.
A keresztény politikusok határozott véleményalkotásukkal végső soron a Kongresszus döntéseit is képesek befolyásolni. Akcióikkal nem csupán az Egyesült Államokban, hanem a világ számos más pontján is sikerült felhívniuk a figyelmet arra, hogy a keresztény politika nem akar megrekedni a partvonalon. Jóllehet a Reagan-kormányzat alatt az elnök antikommunista retorikáját támogató keresztény jobboldal számos hibát is elkövetett, mindazonáltal tevékenységének eredményeként könyvelhető el például az amerikai külpolitika Izrael iránti fokozottabb elkötelezettsége.
A keresztény jobboldal sürgetésére Bill Clinton elnök létrehozta a Külügyminiszteri Tanácsadó Bizottság a Határokon Túli Vallásszabadságért (Secretary of States Advisory Committee on Religious Freedom Abroad) elnevezésű hivatalt, melynek felállítását követően az amerikai diplomácia világszerte előtérbe helyezte a vallásszabadság kérdését. Noha az amerikai pénzügyi körök azzal vádolják a republikánusok vezette Kongresszust, hogy a keresztény politikusok tartják a markukban, számos óriáscég vezetője állítja, hogy az amerikai vállalatok folyamatos jelenléte elősegíti a polgári értékek, illetve a vallási tolerancia meghonosodását a befogadó országban.
Az irányzat befolyásának súlyát jól példázza egy tavalyi eset, amikor csupán egy hajszálon múlt, hogy a Képviselőház megakadályozza 18 milliárd dollár átutalását a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számára, részben azért, mert az IMF az abortuszt mellszélességgel támogató országok számára is folyósít összegeket - a republikánusok és a keresztény jobboldal ugyanis ellenzi ezt a gyakorlatot. Képviselőik hasonló okból folytatnak kampányt az ENSZ más törekvései ellen is, amelyek véleményük szerint veszélyeztetik a családi értékek egészséges egyensúlyát. Az 1995-ben Pekingben megrendezett Nők Világkongresszusát azért illette éles bírálattal számos keresztény politikus, mert az negatív színben tűntette fel a házasságot és az anyaságot, továbbá burkoltan a homoszexualitást is támogatta.
Új alternatíva: a vallási baloldal
Nem minden evangéliumi hívő sorakozik fel azonban a keresztény jobboldal képviselői mögé. A„keresztény nemzet” eszméjét bíráló baloldali liberalizmus, valamint az erkölcsi fölényét hangsúlyozó fundamentalista jobboldal közötti politikai szakadékot kívánja áthidalni a Jim Wallis lelkész által létrehozott karizmatikus megújulási mozgalom, a „Call to Renewal”. Az evangéliumi keresztény irányzathoz tartozó lelkész politikai programjában „a progresszivizmust a szellemi értékekkel, az erkölcsöt a társadalmi együttérzéssel” kívánja egyesíteni.
Jim Wallis szerint a mozgalom tagjai a társadalmi szolidaritást igyekeznek a természetfeletti iránti nagyobb érzékenységgel párosítani. Wallis politikai állásfoglalásaiban azokat a problémákat - rasszizmus, környezetvédelem, szegénység és emancipáció - hangsúlyozza, melyeket általában a baloldal szokott fölvetni, az amerikai lap szerint ugyanakkor „nem habozik, hogy e kérdések kapcsán Isten akaratáról beszéljen”. (Hetek, 1998. február 6., Vallási baloldal Amerikában).
A keresztény politikusok az amerikai alkotmányban tiszteletben tartott polgárjogokra és vallásszabadságra hivatkozva határozottabb fellépést követelnek a kormányzattól a világ több pontján tapasztalható keresztényüldözésekkel szemben is. Ezek egyes országokban egészen drámai méreteket öltöttek: a Foreign Policy adatai szerint bibliai hite miatt Szudánban például napjainkig több mint egymillió felnőttet végeztek ki, s gyermekek ezreit adták el rabszolgának. (A szudáni emberkereskedelem visszaszorítására tett kísérletekről cikkünk a 2. oldalon.) Kínában is százezreket vetnek börtönbe vagy ítélnek kényszermunkára, Oroszország pedig tiltja az evangelizációkat és a keresztény istentiszteleteket. Sokan úgy vélik: a médiának, az üzleti világnak és a kormánynak rendkívüli felelőssége van abban, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyva a legnagyobb gazdasági kedvezményt kívánja biztosítani Kínának.
A politikai paletta baloldalán álló keresztény politikusok bírálják a perifériára szorultak iránt érzéketlen fundamentalista konzervativizmust, amely szerintük csupán a gazdagok és a hatalommal bírók javát szolgálja. A „Ki beszél Isten nevében?” című mű egyik fejezetében erről az ellentmondásról John Wallis a következőket írja: „Amikor valaki Isten hangját olyanok érdekében szólaltatja meg, akiknek szava nem hallható: ideje odafigyelnünk. Amikor azonban Isten nevét egyesek a saját érdekükben kezdik használni: itt az idő, hogy nagyon óvatosak legyünk.”
A George magazin összeállítása emlékeztet arra, hogy a vallási baloldal széles társadalmi bázist igyekszik kialakítani, hiszen „programjának fő pontjai közül a közösség és a család helyreállítását, valamint az »élet megerősítését« sürgető elvek jobbról, míg a szegénység és a rasszizmus elleni küzdelem jelszavai balról tűnnek vonzónak”.
Jóllehet az 1998-as kongresszusi választásokon a keresztény jobboldal jelöltjei meglehetősen gyengén szerepeltek, mégsem lehet arra számítani, hogy feladják a harcot. A morális, evangéliumi értékeknek az amerikai politika fókuszába történő beemelését sürgető Gary Bauer bejelentette: indulni kíván a következő elnökválasztáson. Akár megválasztják, akár nem, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a politikai élet libikókájának mindkét oldalán - a republikánus jobboldalon és a liberális baloldalon - továbbra is maradnak keresztény értékeket képviselő politikusok, hiszen - amint arra a George magazin emlékeztet - „a választók részéről megnyilvánuló érdeklődést ma már nem lehet olyan könnyen kinevetni, mint néhány évvel ezelőtt”.
