Május 3-án boldoggá avatták Rómában Padre Piót, azt a kapucinus barátot, akihez
az utóbbi idők legtöbb vallási jellegű csodáját köti az olasz katolikusok emlékezete.
A hívei szerint a testén a keresztrefeszítés jegyeit hordozó szerzetes kizárólag
latinul, háttal a hallgatóságának misézett, miközben ibolyaillatot árasztott magából.
A közvélemény már rég szentként tartotta nyilván: az olaszok 62 százaléka van egyértelműen
ezen az állásponton. Az atya amulett formájában is jelen van minden negyedik személyautó
műszerfalán - megelőzve ezzel még az autósok körében amúgy igen népszerű Páduai
Szent Antalt és Casciai Szent Ritát is. A Vatikánban ennél kétkedőbbek voltak, ezért
kellett Padre Piónak halála után 30 évig várnia a boldoggá avatásig. A hivatalos
egyházi vélemény szerint egy „posztumusz csodát is meg kellett várni, mert így
nyer igazolást, hogy az avatás alanya a Mennyben van”.
A néhai szerzetes személye körül kialakult kultuszt azok ellenzik leginkább, akik
ismerték, hiszen - mint mondják - ő maga mindig irtózott az ilyen megnyilvánulásoktól.
Sanguineti ligúriai író szerint a mágikus-misztikus elemekkel szőtt kultusz túlhaladott
időket idéz, La Malfa szenátor pedig rámutatott, hogy a „kollektív hisztéria a középkor
babonaságának légkörét hozta vissza Olaszországba”, az újonnan kialakult vallásos
szupermarketet pedig még többen kifogásolják. Ma, hét évtizeddel azután, hogy kapákkal,
baltákkal, vadászpuskákkal felfegyverzett, harcra kész parasztok megakadályozták,
hogy helyi rendőrök elvigyék a falujukból a szerzetest, San Giovanni Rotondo már nem
ugyanaz a világtól elzárt szegény falucska. A község kirí bankjaival, postaépületeivel,
hatalmas kórházával, alacsony munkanélküliségi adataival, és virágzó kereskedelmi
hálózatával a siralmas déli állapotok között. Az ünnepekre való készülődések
vásári hangulatot árasztanak, a páter emlékére pedig bazárok sokasága utal, ahol
Padre Pio-szob-rocskákat, medálokat, napellenzőt, bicskát, öngyújtót, legyezőt és
(ibolyaillatú) kölnit vásárolhatnak a zarándokok.
Rómában a megemlékezésen több százezer hívő előtt az egyházfő arra kérte a
boldoggá avatott barátot, hogy „segítsen kirügyeztetni a békét a Balkánon és
Afrikában”, a dél-olasz faluban tartott szentmisét viszont megzavarta a 20 km-re fekvő
amendolai támaszpontról felszálló bombázók zúgása.