EGRI ISTVÁN
Új Sandoz-katasztrófák naponta

Amikor Dubravca Savics szerb újságírónő a brüsszeli főhadiszálláson tartott napi sajtótájékoztatókon Jamie Shea NATO-szóvivőt a jugoszláviai bombázások által okozott környezeti károkról kérdezte, a rutinos diplomata csupán annyit válaszolt: „Az a füst, ami az ötszáz égő koszovói faluból az ég felé száll, szintén nem tesz jót az ózonrétegnek.” A Der Spiegel öszszeállítása a háború ökológiai veszélyeire figyelmeztet.

A NATO-gépek lángoló pokollá változtatták a Belgrádtól 15 kilométerre lévő pancsovai petrokémiai üzemcsoportot. Néhány héten belül ez volt az ötödik támadás. A felkelő nap hatalmas füst- és gázfelhőket világított meg a kőolaj-finomító, a műtrágyagyár és az olajtartályok fölött.
A Duna mentén száz kilométerrel feljebb hasonló a látvány: ugyanazon az éjszakán a lángok martaléka lett Újvidéken az ország második legnagyobb finomítója és a mellette lévő kőolaj- és butángáztartályok.
A tűzoltóknak már nem volt mit oltaniuk. Szerencsére éjszaka a záporeső, mielőtt a felhő tovább tudott volna vonulni, a korom- és gázkoktél nagy részét kimosta a légkörből. A helyi hatóságok azt tanácsolták a lakosoknak, hogy lakásaikat lehetőleg csak gázálarcban hagyják el.
A NATO-bombázók támadásaik során ugyan nem mindig pontosan, de szisztematikus következetességgel rombolják március vége óta Szerbia- és Koszovó-szerte az üzemanyagraktárakat, kőolaj-finomítókat, vegyigyárakat, erőműveket és ipari üzemeket.
Minél közelebb jut a szövetség stratégiai céljához, Jugoszlávia hadifontosságú infrastruktúrájának szétrombolásához, annál pusztítóbb méreteket ölt az ezáltal okozott környezeti katasztrófa. Branka Jovanovics, a belgrádi Zöldek ellenzéki csoport vezetője szerint Szerbia és Koszovó nagy területein már most is súlyosan fertőzött a környezet. Ami a NATO bombazápora következtében történik, olyan, mintha az 1986-ban a Rajnát megfertőző Sandoz-katasztrófa minden nap megismétlődne.
Hans-Joachim Uth berlini szövetségi katasztrófa-szakértő szerint a kőolajban nagyon sokféle vegyület fordul elő. A szétbombázott petrokémiai üzemekből felszálló kormos füst nehézfémeket és rákkeltő anyagok sokaságát teríti szét. A klórvegyületeket feldolgozó sérült berendezések füstje a sevesói katasztrófához hasonlóan dioxint pöfög naponta a levegőbe.
A szétbombázott pancsovai és újvidéki kőolaj-finomítók együttes évi kapacitása nyolcmillió tonna kőolaj volt. A pontos számok nem ismertek, de szakértők szerint több százezer tonna kőolaj, benzin és földgáz égett el a légitámadások kezdete óta. A légkörből a mérgek a talajba kerülnek, onnét a táplálkozási láncolaton és a talajvízen keresztül vissza az emberbe.
A belgrádi kormányzat hetek óta igyekszik felhívni a figyelmet a szomszédos országokat is fenyegető környezeti katasztrófára. A Dunát 20 kilométer hosszan borító olajszőnyeg a jugoszláv környezetvédelmi miniszter szerint a folyó körzetében minden élőlényt elpusztított. A szétbombázott üzemekből kifolyó mérgeket a folyó a Fekete-tengerig viszi. A pancsovai petrokémiai kombinát vezetője nyilatkozatban könyörgött a NATO-nak, hogy az üzem bombázásával ne okozzanak környezetvédelmi katasztrófát. Néhány nap múlva a bombázók újra a gyár fölött voltak.
A helyzet még ennél is rosszabb lehet: a háború első napjaitól kezdve olyan üzemek is szerepelnek a célpontok között, melyek feltehetően vegyi fegyvereket állítanak elő. Négy helyről gyanítják, hogy ott nagy mennyiségben gyártanak mérges gázt, vagy legalábbis tárolják a még Tito idejéből megmaradt készleteket. Közülük kettőt, a Belgrádtól néhány kilométerre lévő Baricot és a Cacak melletti Lucanit már támadták a NATO gépei. Nyugati titkosszolgálati értesülések szerint a belgrádi rendszer olyan ideggázokból, mint a szarin, a foszgén, a VX és a mustárgáz, akkora készletekkel rendelkezik, melyek elegendőek Koszovó, Macedónia és Albánia teljes lakosságának kiirtásához. Április végén az Observer című brit lap számolt be erről horvát vegyészekre hivatkozva, akik még részt vettek a jugoszláv vegyi fegyverprogramban. Szerb kormányképviselők egyébként felhívásokat tettek közzé, melyekben két hete kérték a NATO-t, hogy a Baric-ban lévő vegyiüzemet ne támadják, mert ott mosóporgyártáshoz állítanak elő anyagokat, és a tároló tartályokban mérgező félkész termékek vannak. Az Observer szerint a valóságban ott szarint gyártanak és raktároznak. A már vagy ötször bombázott Lucaniban is állítólag ezt a gázt gyártják. A gyár berendezéseit egyébként ide a boszniai háború kitörésekor Mosztárból telepítették át.
A NATO precíziós fegyverei, melyek néha messze a cél mellé találnak, újabb drámát okozhatnak: mi van, ha eltalálják a Belgrádtól szintén nem messze lévő Vinca melletti kísérleti atomreaktort? A régóta működő kutatóbázis melletti atomhulladék-tárolóban a rozsdásodó hordók évtizedek óta a reaktorban elhasznált legalább ötezer kiégett uránrudat rejtik. A légmentesen lezárt rozsdamarta hordók belsejében nő a gáznyomás, és ha szivárogni kezdenek, az a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség bécsi szakértője szerint bombázás nélkül, önmagában is komoly veszély a környezetre.
A jugoszláv infrastruktúrát érő minden egyes NATO-találat a szomszédos Magyarországon, Bulgáriában, Romániában és Görögországban is növeli a környezeti katasztrófától való félelmet. A görögországi NATO-ellenes hangulatot az is fokozta, hogy a környezetvédelmi mérőműszerek az ország északi részének levegőjében növekvő dioxin- és PCB-szinteket mutatnak. Ha ez a szerbiai bombázásokra vezethető vissza, akkor következtetni lehet a szerb lakosságot ért károsanyag-terhelésre is. Más, Kis-Jugoszláviával szomszédos ország hivatalosan még nem jelentett környezeti károsodásokat, noha az illetékes szakemberek a médiáknál jóval előbb szereznek tudomást a fejleményekről. A Berlini Műszaki Egyetem környezet- és békekutatója, Knut Krusewitz így kommentálja a fejleményeket: „A NATO, amely húsz évvel ezelőtt elhatározta, hogy hozzájárul az emberhez méltó világ kialakításához, most Jugoszlávia területén csendben mérgesgáz-háborút folytat.”
„Nincs megjegyzésünk a háborúval kapcsolatban” - jelentette ki James Herbert, a Shell olajipari multicég szóvivője Londonban. A hamburgi ásványolajipari szövetség képviselője szerint szigorúan betartják az elrendelt embargót, de „...nemsokára ott is szükség lesz modern finomítókra. Akkor majd ott leszünk”.