Megdöbbentő cikket közöl a Newsweek című amerikai magazin legfrissebb száma
szudáni fekete és keresztény rabszolgákról, akiket muszlim fogva tartóik erőszakkal
kényszerítenek az iszlám hitgyakorlatra. A kiszabadításukra vállalkozó Christian
Solidarity International nevű szervezet tevékenységét azonban az ENSZ képviselői élesen
bírálják, mivel szerintük a visszavásárlás a rabszolga-kereskedelmet erősíti.
Nyanut Adwal Anei csinos, fiatal hölgy: az életkorára nem emlékszik pontosan, ám
azt soha nem fogja elfelejteni, hogyan rabolták el két évvel ezelőtt az arabok. Több
száz asszonnyal, gyermekkel és állattal kellett együtt aludnia egy tehénistállóban,
ahonnan Szudán északi részébe vitték eladásra. Útközben a Népi Védelmi Erő
(PDF) muszlim katonái többször is megerőszakolták. Amikor végül Keregába ért, először
egy rabszolgatáborban, majd egy bizonyos Mahmoudnak a házában élt, ahol vizet hordott,
és gazdája egyik ágyasa volt. Arab nevet kapott, és arab imákat kellett mondania.
Szudánban harminckét éve folyik a harc a muszlim kormányzat, valamint a délen élő
feketék és keresztények között. A főváros, Kartúm nem titkolt célja, hogy a Korán
törvényein alapuló, „tiszta” iszlám államot hozzon létre. Ennek két módját látja:
vagy teljesen megtisztítja az országot a „nemkívánatos elemektől”, vagy erőszakkal
áttéríti őket az iszlám vallásra. Ennek érdekében részesíti anyagi támogatásában
a helyi arab milíciákat. A Korán egyébként feljogosítja követőit arra, hogy
rabszolgasorba hajtsák az „alacsonyabb rendű” népeket, mint amilyenek a dinkák -
vagyis a feketék. A háború évei alatt eddig 2 millióan vesztették életüket: többen,
mint Koszovóban, Boszniában és Ruandában együttvéve. Rabszolgává mintegy 100 ezer
déli lakos vált.
Az ő kiszabadításukra vállalkozott a zürichi székhelyű Christian Solidarity
International (CSI) nevű szervezet, amelynek képviseletében John Eibner fejenként 50
dollárért vásárolja vissza a rabszolgákat. Erre arab közvetítők segítségével
kerülhet sor, akik sokszor a kormányt magukra haragítva szintén vásárolják, vagy
egyszerűen elrabolják a rabszolgákat, majd délre csempészve továbbadják őket.
A CSI 1995 óta nyolcezer foglyot szabadított ki a muszlimok kezéből. Az ENSZ azonban mégis
kifogásolja Eibner tevékenységét, mivel az szerinte „nem vet véget a rabszolgaságnak
Szudánban”. A világszervezet gyermekekkel foglalkozó szervezete, a UNICEF sem tartja
„megengedhetőnek” ezt a tevékenységet. „Alapelvünk, hogy nem támogatjuk az
emberek vásárlását és eladását” - nyilatkozta nemrégiben Carol Bellamy. Az
ENSZ azzal vádolja a CSI-t, hogy a rabszolgák visszavásárlásával tulajdonképpen elősegíti
a rabszolga-kereskedelmet. Eibner viszont úgy véli, „nincs bizonyíték arra, hogy a
tevékenységünk megkezdése óta megnövekedett volna az emberrablások száma”.
A CSI tevékenységét pártolók naivitással és rövidlátással vádolják az ENSZ-et.
„Ami nem megengedhető, az pontosan az, ha ezeket a nőket és gyermekeket kegyetlen
rabszolgatartóik kezében hagyjuk” - nyilatkozta Charles Jacobs, a CSI-t anyagilag is
támogató Csoport a Rabszolgaság Ellen elnevezésű szervezet elnöke. „Ha az UNICEF
szerint rossz dolog pénzért kiszabadítani a rabszolgákat, akkor azt kérdezem tőlük:
mit ajánlanak fel alternatívaként?” Diplomáciai megoldásra ugyanis semmi esély: a
szudáni kormány határozottan tagadja, hogy a rabszolgaság intézménye egyáltalán létezne.
Néhány déli szervezet is csak a CSI nyomásának engedve volt hajlandó beismerni a
gyakorlat valódiságát.
Jóllehet az ENSZ is folytat vizsgálatot a térségben, egy helyi alkalmazott a következőt
nyilatkozta: „Évek óta küldjük ezeket az információkat az ENSZ-nek, de soha nem
foglalták bele őket a jelentéseikbe.”
A családok viszont továbbra is várják vissza szeretteiket. Simon Akot Akok például két
órát gyalogolt, amikor meghallotta, hogy a CSI rabszolgákat hozott vissza Yargotba.
Felesége és lánya azonban - akiket az arabok két éve raboltak el - nem voltak a
kiszabadítottak között. „Én tovább várok. Remélem, egy nap visszakapom őket”-
mondta Akok az amerikai hetilap tudósítójának.