Riasztó mértékben növekszik a különböző mértékben drogot fogyasztók száma,
s ez különösen a fiatalok körében tapasztalható. A hazai kábítószer-élvezők száma
több százezerre tehető, közülük minden harmadik nő. Az előítéletek ugyanakkor
nagyon erősek, tehát a társadalom a drogosokat túlnyomórészt bűnözőkként és nem
betegekként kezeli. Márpedig nem jogi problémáról van szó, a megoldást elsősorban
a széles körű megelőzés jelentheti - többek közt ezek a megállapítások
hangoztak el a Friedrich Ebert Alapítvány keddi rendezvényén, amelyre „A nők és a
drog” címmel, szakértők bevonásával került sor.
Engedni vagy tiltani? Bűnöző-e a drogos vagy beteg? A jogi és pszichiátriai oldalról
megszólaló szakértők előadásaikban többnyire ezeket az alapkérdéseket járták körül.
Arra a kérdésre, hogy mennyiben különbözik a nők drogfogyasztása a férfiakétól,
lényegében kevés konkrét válasz született. Sőt, a kábítószerezés a nők szerepváltozásaival
is összefüggésbe hozható: az emancipáció árnyoldalai, a hagyományos férfi
szerepek átvállalása, a felfokozottan stresszes élethelyzetek mindenképpen kedvező
szerepet játszanak a nők függőségének kialakulásában. Gátló tényező lehet a
szenvedélybeteg nők erősen negatív társadalmi megítélése vagy az, hogy a lányokat
inkább féltik szüleik. A nők többnyire húszéves koruk körül, tehát később kerülnek
kapcsolatba a droggal, mint a férfiak, és összességében elmondható, hogy ők kevésbé
folyamodnak ezekhez a szerekhez - nem úgy, mint a „legális drogok”, vagyis az
alkohol, különösen pedig az altató- és nyugtatószerek esetében. Az alkoholista és
a drogos egyébként két különböző személyiségtípust takar, másfajta kezelést is
igényel, és viszonylag kevés azoknak az aránya, akik masszív alkoholistákból váltak
drogosokká.
Rácz József pszichiáter, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ vezetője arról számolt
be, hogy a kábítószer-fogyasztók kezelésére még nincs kiépített intézményrendszerünk,
és nincsenek szakembereink sem, mivel hiányzik a megfelelő szakemberképzés Magyarországon.
Örvendetes hír tehát, hogy az Egészségügyi Főiskolán megindult az addiktológiai
konzultánsképzés. Különböző segítő szakmákra azért van szükség, mert egy-egy
eset nem mindig igényelne orvosi kezelést. Nincs megoldva az intézményi háttér tb általi
finanszírozása sem. Mindezek következtében hazánkban rendkívül kevés, mindössze
6-7 rehabilitációs intézet működik, alig 170 férőhellyel.
Eltúlzott a büntetőjogi részvétel a drogprobléma kezelésében, a jövőben a hangsúlyt
a felvilágosító-megelőző munkára kell tenni - fejtette ki Frech Ágnes bírónő.
Elmondása szerint 1985 óta folyik a vita arról, hogy a drogozás a bűnözés vagy inkább
az egészségügy területére tartozik-e, s ebben a mai napig nincs előrelépés. Úgy látja,
kormányzati szinten színvonalas drogstratégiát dolgoztak ki, amelyet júniusra nyilvánosságra
fognak hozni, s amelynek domináns része lesz egy átfogó megelőzési program. A külföldi
tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tiltás önmagában nem jelent visszatartó erőt.
A drogfüggőséget egyébként a büntetőjog alapvetően nem tolerálja, hanem súlyosbító
körülménynek veszi. Ennek megfelelően viszont mind a fogdákban, mind a börtönökben
ki kellene alakítani egy terápiás részleget, ahol a drogosokat megfelelően kezelhetnék.
Veér András pszichiáter szerint a kábítószer-probléma hatékony kezelését nem a
liberalizálás, hanem a dekriminalizálás jelentené: így meg kellene változtatni a
jelenséggel érintkező különböző társadalmi - például rendőri - szervek hozzáállását
is a drogosokhoz. A kábítószerezők többnyire csak 5-6 év elteltével jelentkeznek
kezelésre - ha egyáltalán jelentkeznek. Sokan spontán módon szoknak le, de sok
drog-, elsősorban diszkódrogfogyasztó nem is tartja magát betegnek; ők a szakemberek
számára nehezen elérhetők. A függőség észlelésében kiemelt felelősség hárul
tehát a szülőkre és a pedagógusokra. Nem kedvez az „elérhetőségnek” a személyiségi
jogok védelmének megoldatlansága sem. Ez azt jelenti, hogy a drogos nem lehet biztos
abban, hogy személyi adatait nem szolgáltatják ki a rendőrségnek. Az egyházakról szólva
a pszichiáter utalt arra, hogy a kallódó, kábítószerező fiatalokra a történelmi
egyházak összességükben jóval kevesebb figyelmet fordítanak, mint a kisegyházak.
Szerinte a nagyobb egyházak már anyagi támogatottságuknál fogva is többet tehetnének
ezekért a fiatalokért, például úgy, hogy kevesebbet
foglalkoznak politizálással.