SZAKONYI DÁVID
Illegális jobbágyság

„Rabszolgatelepre bukkant a rendőrség Pellérden; apa és fia szinte éhbérért dolgoztatnak rongyos szegényembereket”- röppent fel a hír a médiában. A rendőrség elő is vette a két munkaadót, de hamar elengedték őket, mivel semmilyen bizonyítható bűncselekményt nem találtak tevékenységükben. A faluban ezzel együtt többen tudni vélik, K. Lajos és fia valóban foglalkoztat „fekete munkásokat”.

Pellérd pár utcás falucska Pécstől nem messze délnyugatra. A tavaszi esőtől fellazult föld illatát hordja a zivatar utáni szellő a kertekben, napsugarak űzik el az esőverés szomorkás hangulatát. Metálpiros nyugati terepjáró robog végig az utcán, feldobálva a sarat. Ívet kanyarint a fűbe, ahogy az úrvezető ráfordul házuk kapujára. A fékezéstől csuklik a gép. Nyílik az ajtó, hanyag mozdulattal száll ki egy fiatalember. A kertben rendetlenség és egy fekete BMW.
Megközelítjük a házat, hátha sikerül kideríteni, mi is van ott valójában, mi igaz abból, amit az újságok írtak. A férfi gyanakodva méreget minket, anyja is előlép, miközben bemutatkozunk. Mikor elmondjuk, hogy miért jöttünk, már fordulnak is el:
„Látom, hogy maguk jólelkű emberek. Lássák, semmi nem igaz az egészből. A cigánynak nem engedik, hogy éljen itt. Azért hurcoltak meg minket, mert cigányok vagyunk. Nincsenek itt rabszolgák” - panaszkodik az asszony. A fia odaszól neki valamit cigányul, az meg vissza. Titkos nyelv ez füleinknek.
Ekkor a kert végében megjelenik egy parasztsapkás, madárijesztőre emlékeztető, barázdált arcú férfi. A következő a ház alól jön, az alagsorból. Nézik bozontos szemöldökük alól, kik a vendégek. A hölgy hadonászó mozdulatokkal adja tudtukra, hogy tűnjenek el.
„Mingyárt mennem kell, a férjem, a Lajos meg éppen nincsen itthon” - célozgat. Fia, látva kitartásunkat, határozottan, férfiasan megmondja, hogy nem adnak interjút senkinek, nem igaz semmi az egész sztoriból, menjünk innen minél gyorsabban. A gubás „madárijesztők” is mondani kezdik, hogy ne zargassuk őket, menjünk onnét, és ne hazudozzunk az újságjainkban. „Na, itten bunyó lesz” - sugdolóznak egymás közt a szemközti közért vásárlói.
A fiú mobiltelefonján szólt át az ügyvédjének, fenyegetőzések közepette. Az ügyvéd aztán az ígéretek ellenére mégsem szállt ki a helyszínre.
A sikertelen próbálkozások után a szomszédokat kezdtük faggatni, akik nem tudnak semmi bizonyosat, hacsak azt nem, hogy K.-ék valóban dolgoztattak toprongyos embereket, mostanra azonban munkásaik száma jelentősen megcsappant. Meg azt, hogy nehéz együtt élni a K. családdal a faluban, mert nem igazán akarnak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz.
A községháza felé vesszük az irányt, ott talán többet is megtudhatunk. A kapubejáróból nyekergő üvegezett ajtón át lehet bejutni a - ma már múzeumnak látszó - cigiszagú irodába. Garainé Szelenczy Gabriella jegyzőnő néhány kérdésem után elpanaszolja, hogy tudomásuk van a szóban forgó esetről, de jogilag tehetetlenek a gazdasággal szemben. Ennek egyik oka, hogy a dolgozók K. Lajos „segítő családtagjai”, nincsenek bejelentve. Pajtában laknak, bérük mindössze a megélhetésükhöz szükséges ellátás.
„Állítólag a dögkútból való húst kapták ételnek - meséli a jegyzőnő. - Többször megbírságolták már őket kisebb dolgok miatt, de minduntalan kicsúsztak a hatóságok markából.”
„Ki tudja, lehet, hogy tulajdonképpen jót tesznek ezekkel a rongyos emberekkel. Talán e nélkül nem is lenne se ételük, se fedél a fejük felett” - mondja az igazgatási előadó, Ács Sándorné. „A probléma mindössze annyi, hogy feketén dolgoztatnak, és egyébként sem igazán foglalkoznak a közérdekkel” - teszi hozzá.
A községházán azt mondták, szó sincs cigányellenességről. Sőt, gyakran az is megesik, hogy ha fehér ügyfeleknek nem tudnak valamit elintézni, fejükhöz vágják, hogy „bezzeg, ha cigány lennék, már rég meglenne minden”. Ugyanígy fordítva is, ha az ügyfél roma: „Azért nincsen semmi, mert cigány vagyok.” A falu kedvence egyébként Garai József, a roma származású rendőrségi megbízott, aki megszervezte a faluban a közrendet biztosító polgárőrséget.
Kiss Éva, az ORFK sajtóreferense lapunk kérdésére elmondta, hogy egyáltalán nem egyedi esetről van szó. Ez a fajta pénzcsinálási mód jelenségszámba megy Magyarországon. Leginkább külföldieket dolgoztatnak, de magyarokat is a szegényebb országrészekből. Az ilyen gazdaságokkal a fő probléma az, hogy kizsákmányolják a dolgozókat, és megrövidítik az államkaszszát, hiszen feketén dolgoztatnak. Főleg a tanyasi területeken teremnek az ilyen vállalkozások, úgymint Csongrádban, Baranyában és Békés megyében. Mivel azonban az egész üzlet a hatóságok szeme elől elrejtve igyekszik létezni, az illegális jobbágytartás egyelőre feltérképezetlen Magyarországon.