Ha nem volna Jugoszlávia, ki kellene találni. Nem is annyira a NATO miatt, amely egy
kis európai ország ellen folytatott hadműveletével demonstrálja katonai erejét, mint
inkább az Egyesült Államok miatt, aki által a NATO mint eszköz jelenik meg az
amerikai nemzetközi érdekek szolgálatában - állítja vitairatában Vagyim Arisztov
szentpétervári újságíró.
Óriásplakát Belgrádban. Elképzelni is rossz Fotó: MTI
Az idei év „eurófórikusan” kezdődött - az egységes pénzforma, az euró
bevezetésével. A legtöbb közgazdász szerint az újszülött valuta képes megtörni
az USA-dollár egyeduralmát. A világgazdaságban már régen elkezdődtek a változások,
ám ezek nem az Egyesült Államoknak kedveztek: a világháborúban vesztes országok,
mint például Japán és Németország elkezdték ugyanis kiszorítani világgazdasági
pozíciójából. Az USA ezt a katonai és politikai vezető szerep megőrzésével
igyekszik ellensúlyozni, a NATO-t amerikai érdekek szolgálatába állítva, és az európaiakat
jelentős katonai kiadásokra késztetve. Emiatt van szüksége az Egyesült Államoknak
Irakra és Jugoszláviára.
A jugoszláviai krízis jelenlegi eredményei azt mutatják, hogy a Milosevics ellen irányuló
NATO-hadművelet több hasznot hozott Washingtonnak, mint a Szaddám Huszein elleni. Ennek
oka az, hogy Jugoszlávia Európában helyezkedik el, melynek meggyengítése Washington
egyik stratégiai célja. Ebben a vonatkozásban máris elkönyvelhet bizonyos sikereket.
„Invesztáljon Európába” - tanácsolták a pénzügyi szakemberek világszerte,
alighogy bevezették az eurót. Azonban alig telt el néhány hét, és a bombázások
megkezdése után lecsökkent az európai üzleti élet aktivitása, az euró pedig rekord
mélységig zuhant vissza, melynek következtében az Európai Unió több millió, de
lehet, hogy több száz millió dollárt is elvesztett. Az amerikai Leman Brothers Bank
adatai szerint már a hadművelet első három hete ötmilliárd dollárba került a
NATO-tagországoknak. Még az olyan friss tagságú és a hadműveletekben aktívan részt
nem vevő ország is, mint Magyarország hetente 120 millió dollárt veszít. Bulgáriát
ugyanennyi idő alatt 250 milliós veszteség éri az Európa felé vezető közlekedési
útvonalainak elzárása miatt, Romániát pedig 100 milliós.
A két világháborút az amerikaiaknak sikerült átvészelniük az óceán túlsó partján.
Amíg Európa önmagát rombolta, az USA hatalmas bevételekhez jutott az áru- és
fegyverszállítás által, olyannyira, hogy míg az első világháború előtt adósa
volt Európának, különösen Nagy-Britanniának, addig már a háború közben sikerült
kiegyenlítenie a tartozásait, sőt a továbbiakban ő vált hitelezővé. Ennek alapján
próbált diktálni 1919-ben Amerika, azonban akkor még Anglia és Franciaország túl erős
volt. A második világháborút viszont Amerika úszta meg a legkevesebb veszteséggel,
és ezt fel is használta arra, hogy érvényesítse akaratát Európa és gyakorlatilag a
fél világ felett. A Szovjetunió széthullása után pedig lehetősége nyílt arra,
hogy még tovább növekedjen a befolyási övezete, ennek egyik kísérlete a balkáni
hadművelet is.
Háború Európában - vagy Európa ellen? Nemcsak a szerbekről van szó ugyanis, akiknél
a hivatalos adatok szerint a polgári lakosságból szedett halálos áldozatok száma
meghaladja az ötszázat, a sebesülteké pedig a négy és fél ezret. Bár a Belgrád
elleni hadművelet kinyilvánított célja a koszovói albán lakosok életének védelme,
az amerikaiak csapást mértek ugyanazon menekülő albánok menetoszlopára. Az eredmény
- hetven ember halála. Amerikai rakéták eltaláltak egy utasszállító vonatot,
aminek következtében szintén békés emberek haltak meg. A gyászszertartással egyidőben
az USA képviselői elsőként jelentették ki, hogy az ilyen esetek nem állítják le a
bombázásokat és a rakétatámadásokat.
Az USA európai fellépésében felfedezhető, hogy nem kedvez még saját szövetségeseinek
sem. Miután egy amerikai pilóta nem tudta Jugoszláviában ledobni a bombáit,
beleejtette őket az olaszországi Garda-tóba. A hat bomba, öt és fél tonna robbanószerrel
töltve, jelenleg is a tó mélyén pihen. Ugyanígy került oda egy F-15-ös vadászbombázó
két félig kiürült benzintankja. Ám ezek, úgymond, csak ártatlan csínytevések. Az
elmúlt télen egy másik amerikai repülőgép gyakorlórepülése közben (hogy mire készültek
az amerikai gépek, ma már világos) elszakította egy sífelvonó kötelét, és egy
turistákkal teli kabin a mélybe zuhant. Húsz ember meghalt. Az amerikai bíróság
felmentette a repülőgép pilótáit. Egy orosz lap szerint az Egyesült Államok és
Olaszország között fennálló titkos megállapodásnak megfelelően a törvénysértést
elkövető amerikai katonák kizárólag az Egyesült Államokban állíthatók bíróság
elé. Bizonyára az USA hasonló megállapodásokat kötött a többi szövetséges európai
országgal is, így az amerikaiak azt csinálhatnak Európában, amit csak akarnak.
Az USA legfőbb európai támogatója Nagy-Britannia, és ez nem véletlen. Európa
kontinentális részének gazdasági hanyatlása, ami mindenképpen a háború egyik következménye
lesz, megfelel a „ködös Albion” érdekeinek. Akkor ismét Londoné lesz a vezető
szerep… Anglia bizonyára abban bízik, hogy biztonságos távolságban van egy
esetleges ökológiai katasztrófától, illetve a menekülthullámtól. Mindent összevetve
a „kontinensen” zajló válságok nem veszélyeztetik túlságosan Londont. Valószínűleg
ezzel magyarázhatók Tony Blair ideges reagálásai minden egyes Moszkvából illetve
Belgrádból kezdeményezett békekísérletre.
Szomorú, hogy más NATO-tagállamok sem látják veszélyesnek magukra nézve a fegyveres
konfliktus kiterjedését Európa szívében. Készek teljesíteni a szövetségből adódó
azon kötelezettségeiket, amelyek nem felelnek meg nemzeti érdekeiknek. Bár a jubileumi
csúcson Washingtonban az európai tagországok a szárazföldi beavatkozással szemben
foglaltak állást, úgy tűnik nem értik, hogy Jugoszlávia ellen fellépve önmaguk
ellen is harcolnak.
Jugoszlávia bombázása nemcsak Oroszország ellen irányuló csapás. Az „öreg Európát”
is célozza. Miközben igyekszik megőrizni gazdasági és politikai vezető szerepét,
Amerika kész az Óvilágot „másvilággá” változtatni. A harmadik világháborút,
amelynek nagyobb az esélye, mint 1945 óta bármikor, Európa nem fogja túlélni.