A Nyugat számára a koszovói háború még mindig nem jelent igazán nagy anyagi
megterhelést. A jugoszláv háború költségei például messze elmaradnak a 102 milliárd
dolláros Öböl-háború terheitől. Az előbbi tényről tesz bizonyságot a Merryll
Lynch bankház elemzője is, aki szerint a NATO számára még a válság legszélsőségesebb
megoldása - a „koszovói protektorátus” megteremtése is, összesített éves
GDP-jének mindössze 0,4 százalékába kerülne. Eddig úgy tűnik, az EU legnagyobb áldozata
a közös európai pénz, az euró, amely a légitámadások megindulás óta 3,5 százalékot
veszített értékéből a dollárhoz képest. Mindezzel szemben Milosevics országának
gazdaságára rendkívüli nyomást gyakorol a háború.
Jugoszlávia, amely tíz évvel ezelőtt még Kelet-Európa gazdaságilag egyik legerősebb
országa volt, már a boszniai háború következtében óriási károkat szenvedett:
jelentős hiányokat halmozott fel, évekig kereskedelmi szankciókkal sújtották és
hiperinflációval küszködött. Jelenleg a költségvetést jelentős belső és külső
adósság terheli. Az állam öt hónappal el van maradva a nyugdíjak kifizetésével, és
a katonákat is csak pénznyomás útján képes kompenzálni. Tizenkét milliárd dolláros
külföldi adósságainak még a kamatait sem képes törleszteni 1992 óta. Az életszínvonal
elképesztően alacsony - eltekintve egy szűk gazdasági rétegtől, akik javarészt
„gengszterek” vagy bűnözőkkel állnak kapcsolatban - állította a Time magazin.
Azt a rejtélyt, hogy Jugoszlávia gazdasága mégis mitől működik, a Time egyrészt
abban látja, hogy még 1992-ben a szankciók bevezetése előtt az ország 10 milliárd
dolláros keményvaluta tartalékainak nagyrészét kimenekítettte, és többnyire orosz
és ciprusi bankszámlákon helyezte el. Jugoszláviának sokat jelentett az is, hogy
1997-ben távközlési vállalatának 49 százalékát eladta. Az üzlet 950 millió dollárt
hozott Belgrádnak, amiből hat hónapig fedezni tudta kereskedelmi deficitjét. A Time
jelentős csatornaként említi a cigaretta és drogcsempészetet is.