Egy családi ház felépítése lehet néhány hónap, de akár évekig is eltarthat.
Az ifjú pár csillogó szemekkel tervezgeti közös otthonát: hol lesz a nappali, a
gyerekszoba, amerikai konyha legyen vagy inkább hagyományos? Egyáltalán hány szoba is
legyen? Építsen-e szuterént, milyen építőanyagot válasszon, milyen legyen a
fűtés, a hűtés, a burkolat, a vakolat… Nagy munkához nagy hit kell!
Az első komoly befektetés a telek vásárlása, melynek költsége sok mindentől
függ, de leginkább a földrajzi fekvéstől és a közművesítettség fokától.
Bergman Lászlóné Rozália építész szerint minimum 150 négyszögölt érdemes venni,
persze szem előtt tartva a közlekedési lehetőséget, és azt, hogy van-e a közelben
víz, villany, gáz, valamint telefonhálózat. Még a vásárlás előtt érdeklődjünk
a területileg illetékes önkormányzat műszaki osztályán arról, hogy tehermentes-e a
telek, és hogy milyen építési övezetbe tartozik, mit lehet rá építeni. A
következő lépés a Földhivatal, ahol a helyrajzi szám szerinti tulajdoni lapról
informálódhatunk a telekről. (Ezzel elkerülhetjük azt, hogy túl későn derüljön
ki: sajnos nem mi voltunk az első vevők.)
A telek és a kellő információk birtokában, a tervezővel közösen kell(ene)
kigondolni az épületet. A tervezgetés során segítséget nyújthat egy méretarányos
makett készítése is. Érdemes mindent jól átgondolni, nehogy utólag kelljen
sajnálkozni például azon, hogy mekkora szobára lett volna szükség. Akinek nincs erre
az egészre több tízmilliója, ne felejtse el: a háznak inkább belülről kell
„eltaláltnak” lennie, semmint kívülről, és nem muszáj első nekifutásra
többszintes csodavárat építeni. Azt sem árt végig szem előtt tartani, hogy az
épület elsősorban a mi lakásunk, nem pedig az építész fantáziájának öncélú
megvalósulása kell, hogy legyen. Egy négyszemélyes család esetében minimum 80 m2-es
alapterülettel érdemes számolni, és tetőtér-beépítési lehetőséggel (jó olyan
erős alapot tervezni, hogy akár a későbbiek folyamán is beépíthető legyen). Az
elkészült tervet az illetékes önkormányzat műszaki osztálya engedélyezi, melynek
megvalósítását két év alatt el kell kezdeni, és négy év alatt illik befejezni.
Telekkel együtt minimum 15-16 millió forinttal kell számolni, és a ház máris kulcsra
kész. Előre nem látható költségek (illetékek, építkezési anyagok áremelkedése,
egyebek) rendkívül meg tudják dobni a költségvetést, ezért fillérre kiszámított
tőkével nem tanácsos építkezésbe vágni. Sőt: egyáltalán nem árt jelentős
készpénz-többlettel rendelkezni! Tavaly a családi házak építési költségei egy
év alatt közel duplájára (m2-enként jó 140 ezer forintra) nőttek, viszont a
különböző lakáscélú támogatások és kedvezmények változatlanok maradtak. Még
inkább érvényes tehát, hogy a juttatások révén szerzett összegek egy átlagos
költségvetésben is csak „cseppek” a tengerben.
Ha az embernek van energiája, kitartása, ismeretségi köre, jó szervezőkészsége,
hogy saját maga szedje össze a szakembereket, akkor a költségek egyötöd, egyhatod
részét megtakaríthatja. Sokkal kevesebb fáradsággal jár azonban, ha megbízható
szakember hangolja össze a különböző munkálatokat. Mindkét esetben érdemes tehát
referenciával rendelkező, lehetőleg ismerős által kipróbált szakembert keresni, s
így amennyire csak lehet, szakmailag, minőségileg megbízható vállalkozót
választani. A félreértések elkerülése végett mindenképpen szánjunk rá időt,
hogy legalább két-három referenciamunkát is megnézzünk, és a korábbi
megrendelőktől érdeklődjünk a vállalkozó megbízhatóságáról. Ezután
szerződésben állapodjunk meg a határidőről, minőségi és egyéb elvárásokról. A
munka előrehaladtával folyamatosan (!) adagoljuk a pénzt, a végére 10-20 százalékot
tartsunk vissza, mely a sikeres műszaki átadás után kerüljön kifizetésre.
A örömmel vesszük olvasóink észrevételeit, hozzászólásait a témával
kapcsolatban.
A nyolcvanas évek második felétől a lakásépítések száma nagy mértékben
visszaesett. Míg 1987-ben 57 ezer, 1997-ben csak 28 ezer lakás épült, melynek 84 százaléka
családi ház. A panel lakótelepek kislakásai helyett a minőségileg kedvezőbb családi
ház-állomány jött létre, ugyanakkor az államnak az építtetői körből történt
kivonulásával a bérlakásépítés gyakorlatilag szünetel. Jelenleg a következő támogatások
és kedvezmények vehetők igénybe:
Szociálpolitikai támogatás (vissza nem térítendő lakáscélú támogatás)
A meglévő saját tőke mellé (40-50 százalékos készültség esetén) kapható támogatás
(köznyelven „szocpol”) egy gyermek után 200 ezer, két gyermek után 1,2 millió, három
gyermek után 2,2 millió , minden további csemete után 200 ezer forint. A lakás öt évig
el nem adható és le nem bontható.
Hiteltörlesztési támogatás, állami kamattámogatás
Lakáscélú betéttel vagy ifjúsági takarékbetéttel rendelkezőknek nyújtható
maximum 600 ezer forint. A kamattámogatás a szociálpolitikai kedvezményre jogosult
családokat illeti meg, a felvehető kölcsön maximális összege kétmillió nyolcszázezer
forint.
Helyi önkormányzati támogatás
A helyi önkormányzatok kamatmentes kölcsönt, illetve részben vagy egészben vissza
nem térítendő támogatást nyújthatnak, melynek mértéke elsősorban az önkormányzat
anyagi helyzetétől függ.
Munkáltatói támogatás
A munkáltató pénztárcájától függően adhatja a vissza nem térítendő támogatást,
illetve kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújthat
hitelt.
Pénzintézetek, lakás-előtakarékosság
Saját megtakarítást kiegészítő hitel és állami támogatás. (Az utóbbi években három
lakás-takarékpénztár kezdte meg működését: az OTP Lakás-takarékpénztár Rt., a
Lakáskassza és a Fundamenta Ltp.)
Áfa visszaigénylés
A lakásépítésnél visszaigényelhető ÁFA felső határa 400 ezer forint.