MÁRER GYÖRGY NEW YORK
Balkán Amerikában

Egy kellemes, kora tavaszi nap a legszörnyűbb lázálomnak is beillő vérfürdővé változott a Colorado állambeli Littletown kertváros középiskolájában. Diákok szerint a két fiú egy olyan csoporthoz tartozott, amelynek tagjai kilógtak a többiek közül, és nem voltak képesek beilleszkedni környezetükbe. Azzal akartak kievickélni az ismeretlenségből, hogy állandóan együtt jártak, és sötét ruhákat, valamint hosszú, fekete, kaftánszerű kabátot viseltek, még a meleg nyári hónapokban is. Így elérték, hogy könnyen felismerhetővé váltak az intézet több mint 1800 diákja között. A tanintézet közelében lakók már évek óta tudtak róluk, de egyáltalán nem láttak okot a félelemre.

Furcsa és érthetetlen, hogy sem a szülők, sem a közvetlen környezet nem vette észre azt a nagy mennyiségű fegyvert, lőszert és robbanóanyagot, amelyet ezek a fiatalok összegyűjtöttek. Az sem tűnt fel komolyan senkinek sem, hogy ezek a középiskolás diákok náci eszméket hirdetnek, és erőszakról beszélnek.
A szomorú eseményről szóló tévébeszélgetésekben rengeteg minden felmerült, aminek nincs nagyobb jelentősége sem magára az ügyre, sem a következő ilyen eset megelőzésére nézve. Az amerikai vezetők sajnos nem látják a fától az erdőt. Hiába veszik ki az önvédelmi fegyvert a polgárok kezéből, a bűnöző mindig megtalálja az utat, hogy megszerezze azt. Az is teljesen hasztalan törekvés, hogy fegyvervásárlási megszorításokat vezetnek be. Ha valóban megoldást keresünk, akkor sokkal szigorúbb törvényt kell hozni a fegyveres bűncselekmények elkövetőinek megbüntetésére. Sajnos a bűnözők manapság tudják, hogy tettükért alig kapnak büntetést.
A másik igen jelentős terület a gyereknevelés. Amerikában - és ez már-már világjelenség - a szülők egyáltalán nem nevelik fegyelemre a gyerekeket. Nem szabad erősebben rájuk szólni, a fenekükre suhintásról nem is beszélve, mert az lassan már bűncselekményszámba megy. Az iskolában is egyre problematikusabb kérdés a fegyelmezés. Akit pedig egyáltalán nem nevelnek fegyelemre, annak természetesen önfegyelme sincs.
Egy másik, de fontosságában ezzel egyenrangú tényező a kulturális légkör, amiben a gyerek felnő. Aki veszi a fáradtságot, és megnézi a kicsinyeknek szánt rajzfilmeket, az rájön, hogy már mákszemnyi korukban az erőszakra nevelik őket, mert a rajzfilmek kedves alakjai mást sem csinálnak, mint ütik-verik, püfölik egymást. A televízióban, a mozikban pedig a képernyőről vagy a vászonról szinte frecseg a vér az ember arcába.
Van még egy dolog, ami nagy mértékben hozzájárul az ilyen esetekhez. A társadalom manapság gyökeresen megváltozott. Néhány évtizeddel ezelőtt a férfi még képes volt eltartani a családját, tehát az anya maga nevelhette a gyerekét. Az évek folyamán ez átalakult. Ma már mindkét szülő dolgozik, és valljuk meg őszintén, nem sok idő jut a gyereknevelésre. A szülők többsége nem ismeri a gyerekeit, és fogalma sincs arról, mire képesek, és mire nem. Valószínűleg a két fegyveres gyerek sorsa is másként alakul, ha a szülők több figyelmet fordítottak volna rájuk.