Vissza a tartalomjegyzékhez

PÁTKAI MIHÁLY
Fiatal nácik tömeggyilkossága

Adolf Hitler száztizedik születésnapján az amerikai Denver melletti Littletown városban a tizenhét éves Dylan Klebold és a tizennyolc éves Eric Harris viharkabátban és álarcban, állig felfegyverkezve besétáltak iskolájukba, és tizenöt tanulót meggyilkoltak, majd önmagukat is agyonlőtték. A golyók és a kézigránát-repeszek további huszonkét gyereket megsebesítettek, közülük öten kórházban, kritikus állapotban vannak.


Gyászoló hozzátartozók a Colorado állambeli Littletownban. Megmagyarázhatatlan     Fotó: MTI

A példaképükhöz hasonlóan tömeggyilkosokká váló fiatalemberek a „Viharkabát Maffia” elnevezésű sátánista, fasiszta csoport tagjai voltak. Az iskolai sportversenyeken a két gyilkos gyakran „Heil Hitler!” felkiáltásokkal nyugtázta sikereit - emlékezik vissza az egyik tanuló. Kedden az egyik lövöldöző, Harris reggel negyed hétkor flanelingben és farmerben jelent meg az iskolában. Öt órával később barátjával, Klebolddal tért vissza, ezúttal állig fegyverben.
A támadás fél tizenkettőkor kezdődött, amikor az egyik támadó bombát hajított az iskolaépület tetejére, és rögtön utána elkezdődött a lövöldözés. Két diák holtan rogyott össze, a támadók berontottak az épületbe. A gyerekek tucatjaival menekültek az iskolából, de több tucat tanuló bentrekedt. Vesztükre.
Többen megpróbáltak fedezéket találni a padok alatt. Dave Sanders, az egyik kosárlabda-tanár lövést kapott, súlyosan vérzett, de a gyerekeket így is megpróbálta biztonságba terelni. A tinédzserek saját pólóikkal próbálták elszorítani a sebesült tanárból ömlő vért. Az egyik diák, Kevin Starkey, több órán keresztül eszméletén tartotta Sanderst, családi fényképekről és az iskolai emlékekről kérdezgetve. Sanders még aznap belehalt sérüléseibe.
A tizenhat éves Crystal Woodman viszont életben maradt - hála Seth Houynak, aki testével fedezte a lányt a lövések elől. A fiú odasúgta Woodmannek, hogy inkább őt érjék a lövések. Valami különleges okból kifolyólag nem lőtték le őket. „Éreztem, ahogy ott mászkálnak” - emlékszik vissza Woodman. A gyilkosok az egyik lánytól megkérdezték, hogy hisz-e Istenben. Amikor azt válaszolta, hogy igen, agyonlőtték. Arról beszéltek, hogy egész életükben erre vártak. Azt kérdezgették: „Ki szeretne következőnek meghalni?”. Eksztatikusan kiáltoztak és nevettek, amikor valakit megöltek. A tizennyolc éves Isaiah Shoels, aki birkózó volt, szintén a könyvtárban rekedt. „Két dolog szólt ellene - mondta a Isaiah gyászoló apja. - Fekete volt és sportoló... De hát ez nem halálos bűn…
George Hinkle lakewoodi őrmester is a segíteni próbálók közé tartozott. „Az egyik páncélozott járgányunkon láttam egy srácot feküdni. Odarohantam, hogy segítsek, de néhányan a mieink közül leállítottak, azzal, hogy »Meghalt, uram.« Az egész borzalmas volt. Huszonhárom éve vagyok rendőr, és 1980 óta dolgozom a SWAT különleges osztagnál, de ez a legszörnyűbb dolog amit valaha is láttam. A következő hetekben rémálmaim lesznek.”
A tizenöt éves Justin Woods az iskola udvarán focizott, amikor a lövöldözés kitört. Látta, amint a fegyveresek három lánnyal végeznek, aztán az ő csapatuk felé fordulnak. A golyók elkerülték őket. „Szerencsém van, hogy élek - mondja Woods.
- Nem volt kedvem ebédelni. Focizni akartam. Úgy tűnik, a foci mentette meg az életemet… De nem… Isten mentette meg az életemet.”