SZABÓ IBOLYA ANNA
Demográfiai fekete lyuk fenyeget

Fél évszázad múlva mintegy 500 millióval kevesebb ember lesz a Földön, mint ahogy azt a népesedéspolitikai szakemberek korábban jelezték: míg a fejlődő világban az AIDS, a vízhiány és a termőföldek csökkenése a halálozások számát növelheti, addig a világ fejlettebb felén a csökkenő születésszám lassítja a népességnövekedés ütemét - áll a World Watch Institute által nemrég megjelentetett Malthus után: a populációs kihívás 19 dimenziója című könyvben. A világ egyharmada hamarosan demográfiai rémálomnak nézhet elébe: ha a fejlődő országok nem kapnak megfelelő támogatást, hamarosan minden eddiginél nagyobb éhínség és járványok tizedelhetik a föld jelentős részének lakosságát.

Az 1959-61-es nagy kínai éhínség óta először történik meg, hogy a halálozások emelkedő száma lassítja a világ népességének növekedését. AZ ENSZ 1998-as ezredvégi előrejelzésében kénytelen volt 9,4 milliárdról 8,9 milliárdra módosítani a korábban előrejelzett számot: így a világ népessége 2050-re 500 millióval kevesebb lesz a korábban vártnál. A fogyás mintegy kétharmada a csökkenő születésszámnak, egyharmada pedig a növekvő halálozási statisztikáknak köszönhető.
A világ most kezdi learatni a népességpolitikai kérdések iránti múltbeli közömbösségét, állítják a könyv szerzői, Lester R. Brown, Gary Gardner és Brian Halweil. Az emelkedő halálozási számok egyenlőre két régióra: Afrika Szaharától délre eső részére és az indiai szubkontinensre jellemzőek. Ebben a két régióban él a világ lakosságának egyharmada. „Amennyiben a magas születési arányokat mutató országokban nem születnek határozott tervek a születések számának gyors korlátozására, és a nemzetközi közösség nem kötelezi el magát ezen országok megsegítésére, az emberiség közel egyharmada egy demográfiai »fekete lyukba« fog süllyedni” - állítja Brown.
A halálozások számának növekedése nem éri meglepetésként azokat, akik rendszeresen tanulmányozzák a népesedés folyamatát. Ők tudják, hogy évi három százalékos növekedés egy évszázad alatt a népesség hússzoros növekedését eredményezi. A közel fél évszázados töretlen népességnövekedés eredményeként az élelem, víz és fakitermelés iránti igény egyes országokban egyszerűen meghaladja a helyi természeti források kapacitását. Az egészségügyi szolgáltatásokra és oktatásra igényt tartó fiatalok száma is egyre nő, meghaladva a rendelkezésre álló lehetőségeket. A népességnövekedésben eljön egy bizonyos pont, amikor a kormányok többé nem bírnak megfelelni az újabb és újabb kihívásoknak. A szerzők három fő veszélyforrást jelölnek meg: a HÍV-vírus terjedését, a vízkészletek fogyását és a termőterületek csökkenését.
A fejlődő országokban a HÍV-vírus okozhat elsőként kezelhetetlen problémát. Amennyiben nem következik be orvosi csoda, több afrikai ország felnőtt lakosságának akár egyötödét is elveszítheti a következő évtizedben. A veszteség mértékét legszemléletesebben talán az Újvilág indián közösségeinek pusztulásához lehetne hasonlítani, amikor a 16. században a közöttük addig ismeretlen himlő és pestis megtizedelte őket. Ugyanezek a betegségek a 14. században Európa lakosságának majdnem egyharmadát pusztították el. Az indiai szubkontinensen a vírusfertőzött felnőttek száma mintegy 4 millió: Indiában több fertőzött él, mint bármely más nemzetben. A fejlettség általánosan használt mutatóját, a születéskor várható élettartamot véve alapul elmondható, hogy a HÍV-vírus az elmúlt évtizedek eredményeit egyszerűen semmivé teszi. Botswanában például az 1990-ben még 62 éves várható élettartam 1998-ban már csak 44 év. Zimbabwéban - ahol Mugabe elnök minapi bejelentése szerint már hetente 1200 AIDS-beteg hal meg - 1993-ban még 61 év volt a születéskor várható élettartam, ez 2000-re 49 évre, 2010-re pedig már 40 évre csökkenhet.
A népesség ilyen arányú növekedésének másik várható következménye a vízkészletek csökkenése lehet, ami potenciális életveszélyt jelent. A nagyobb lakosság vízfogyasztása a világ bizonyos részein a vízkészletek életveszélyes mértékű csökkenéséhez vezethet. Mivel a világ élelemtermelésének 40 százaléka öntözött területekről származik, a vízhiány nagyon hamar élelemhiányhoz vezethet. A Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet becslése szerint a vízhiány India élelemtermelését akár egynegyedével is visszavetheti. „Egy olyan országban, ahol a gyerekek 53 százaléka eleve alultáplált és súlyhiányos, az élelemtermelés visszaesése jelentősen megnövelheti az éhínség okozta halálozások számát, ami már így is igen magas: évente hatmillióan pusztulnak el az elégtelen táplálkozás következtében” - jegyzi meg Brown. Ellentétben az AIDS-cel, ami leginkább a fiatal felnőttek között pusztít, az éhínség áldozatai elsősorban csecsemők és kisgyerekek.
A túlnépesedésből fakadó harmadik veszélyforrás az egy főre jutó termőföld mennyiségének csökkenése. Amennyiben ez a mennyiség egy bizonyos szint alá süllyed, egy ország lakossága élelmiszerimportra szorul. Azok az országok azonban, melyeket leginkább fenyeget a túlnépesedés, a legkevésbé lesznek képesek megengedni maguknak az importot. Ha mégis, az sem oldaná meg azonnal a problémát: előfordulhat ugyanis, hogy ez az import egyszerűen nem lesz elérhető, hiszen ehhez az exportálható élelmiszer meny-nyiségének jelentős mértékű növekedésére lenne szükség. A csökkenő termőterület jelentette veszély leginkább Nigériát, Etiópiát és Pakisztánt érinti, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Nigéria lakosságának száma például a mostani 97 millióról 2050-ig 244 millióra emelkedhet, ezáltal az egy főre jutó termőföld aránya kevesebb mint felére csökken. Pakisztán lakossága az előrejelzések szerint a mai 146 millióról 345 millióra nőhet, aminek eredményeként egy főre alig egy teniszpályányi termőterület fog jutni a következő évszázad derekán. A hasonló arányokkal bíró országok ma élelmiszer-szükségletük mintegy 70 százalékát importból nyerik.
A felsorolt veszélyforrások egyike sem tekinthető újnak vagy váratlanul jelentkezőnek. A HÍV-vírusról például már 15 éve tudott, hogy kontroll nélkül megtizedelheti a népességet. Az elmúlt 18 évben minden egyes nappal nőtt a HÍV fertőzöttek száma. Az eddigi 47 millió fertőzöttből 14 millióan már meghaltak. Amennyiben nem találnak hamarosan egy olcsó gyógymódot, a további 33 millió is halott lesz 2005-re.
„Nehéz elhinni, hogy a huszadik század végén, fejlett orvostudománnyal rendelkezve egy kontroll alatt tartható járvány így tizedelje egyes országok lakosságát” - jegyzi meg Brown. A szerzők meglátása szerint a túlnépesedéstől leginkább veszélyeztetett nemzetek széles körű nemzetközi segítségre szorulnak az egészségügy és a családtervezés területén. A népesedés és fejlődés kérdéseiről tartott 1994-es ENSZ-konferencia becslése szerint 2000-ben mintegy 17 milliárd dollárba kerülne a minőségi egészségügyi szolgáltatások megteremtése mindazok számára, akiknek ez még elérhetetlen a fejlődő országokban. 2005-re ez az összeg 22 milliárdra rúghat. Az 1994-es kairói ENSZ-konferencia óta elért eredmények értékelésére júniusban kerül sor. Miközben az ENSZ-képviselők számba veszik eddigi munkájuk erdményeit, hatalmas szükség lenne a népesedés stabilizációjáért folytatott harc öszefogására. Az illetékesek - az ENSZ főtitkára, a Világbank elnöke, az Egyesült Államok elnöke - nem sokat tesznek az ellen, hogy a világ egyharmada hamarosan egy demográfiai rémálom főszereplőjévé váljon - zárják helyzetértékelésüket a szerzők.