Sok szó esett az elmúlt hetekben a lakásépítések magyarországi helyzetéről. A
témáról szóló riportokban hazai építési vállalkozók panaszkodtak, hogy az 1994-től
érvényben lévő támogatási rendszer igénybevételének feltételei az évek során
annyira beszűkültek, hogy a piac ma már nem biztosít megfelelő jövedelmezőséget a
szabályosan tevékenykedő építési cégek számára. Helyüket egyre inkább átveszik
a feketemunkával vagy a kalandor üzletpolitikával operáló vállalkozások. A megszólaltatott
kormányzati szakértők több esetben utaltak rá, hogy új lakáspolitikai koncepció
van kialakulóban a Gazdasági Minisztérium berkein belül, amelytől az illetékesek a
magyarországi lakáshelyzet minden feszítő problémájára megoldást remélnek.
Az ígéretes bejelentések ellenére az új koncepció részleteit egyelőre még sűrű
homály fedi. Egyes kiszivárgott információk szerint az új lakástámogatási rendszer
megalkotása során két álláspont áll szemben egymással.
Az egyik a most működő támogatási formák kibővítését és továbbfejlesztését
szeretné. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi, elsősorban az új lakások építését
preferáló formák (szociálpolitikai kedvezmény, újra bevezetett áfa-visszatérítés)
és a magánerős építkezések finanszírozásának (lakástakarék-pénztárak, jelzálog-hitelezés)
igénybevételét könnyítenék meg. A szociálpolitikai kedvezmény és az áfa-visszaigénylés
rendszere jelenleg szigorú, egyre nehezebben teljesíthető határok közé van szorítva:
a lakás nagysága és költsége nem haladhatja meg a méltányolható lakásigény mértékét.
A lakástakarék-pénztárak tevékenységén az állami támogatás növelésével, a
jelzálog-hitelezésen több jogszabály módosításával lehetne segíteni. Ez utóbbit
az ingatlan-beruházások élénkítése érdekében mindenképpen meg kell tenni, ami már
csak azért is könnyebb a többi javaslatnál, mert nem kerül pénzbe.
A másik reformjavaslat azt veti a jelenlegi rendszer szemére, hogy az pontosan azokat
nem segíti lakáshoz jutni, akiknek erre a legnagyobb szüksége lenne, mert ők kevesebb
pénzük miatt kicsúsznak a támogatási rendszerből. Eszerint a lakáspolitikára
rendelkezésre álló szűkös állami forrásokat szociálisan igazságosabban kellene
elosztani. Erre a feladatra a legmegfelelőbb csatornák az önkormányzatok lehetnének.
Az új rendszerben a lakástámogatások odaítélésével kapcsolatos döntéseket főleg
az önkormányzatok hoznák meg, hiszen ők tudják, térségükben milyen típusú
felhasználásra van a legnagyobb társadalmi igény. Ebben a formában a központi eredetű
„lakáspénzeket” nemcsak új lakás építéséhez, hanem használt lakások megvásárlásá-hoz
vagy lakásfelújításhoz is igénybe lehetne venni. A vita valószínűleg még nem dőlt
el, de a különböző sejtelmes nyilatkozatokból a második támogatási rendszer kialakítása
látszik valószínűbbnek.