Hetek - III. évfolyam, 16. szám, 1999. április 24

A háborúhoz sok minden kell, de mindenek előtt sok pénz. A déli háború eddig mindkét fél számára komoly kiadásokat, és veszteségeket okozott. A támadó országok költségvetésében is nyomot hagy, és más, futó programoktól veszi el a pénzt. Jugoszláviának felbecsülhetetlen gazdasági károkat kell tudomásul vennie, a helyreállítás terhét több - többségében a rombolást végző államok közül - jelentkező készségesen vállalná.

Bill Clinton amerikai elnök elszántságát mutatja, hogy a héten 6 milliárd dolláros támogatást kért a Kongresszustól a koszovói háború folytatásához. Az elnök a rendkívüli helyzetre hivatkozott. Kérését a légicsapások folytatásához és az amerikai hadsereg magas szintű harckészültségének fenntartásához, valamint a térség károsult országai és az albán menekültek számára nyújtandó segély finanszírozásával indokolta.
A keretből csupán egymilliárd jut segélyekre és a konfliktussal kapcsolatos diplomáciai kiadásokra, az oroszlánrész, az 5 milliárd dollár a haditechnikát illeti.
Egy közelmúltban végzett felmérések szerint, ha a konfliktus szeptemberig elhúzódna, akkor mostantól hozzávetőlegesen 4 és 8 milliárd dollár közötti összegbe fog kerülni csak az Egyesült Államoknak a hadviselés és a segélyezés. Az eddigi költségek kiszámítása bonyolult feladat, mivel több ország saját költségveté-sének kiadásai nem ismeretesek. A nagyságrend érzékeléséhez azonban néhány adalék segítséget nyújthat. Az amerikai tengerészet eddig mintegy 100 Tomahawk robotrepülőgépet lőtt ki, amelyek darabonként 1 millió dollárba kerülnek. Egy vadászgép átlagos bevetése hozzávetőleg 10 ezer dollárba kerül, a Jugoszlávia felett lelőtt F-117-es pedig nagyjából 70 millió dollár veszteséget okozott a NATO-nak. Az USA költségeit megközelítik az Európai Unió tagállamainak kiadásai.
Számítások szerint, ha a szárazföldi csapatokat is bevetnék, ez havonta 1,3 milliárd dollárba kerülne. Ez persze nagy üzletet jelent a fegyvergyártók számára. A The Washington Post megtudta, hogy a rakétagyártók erőteljesen lobbiznak azért, hogy a Pentagon újabb megrendeléseket adjon nekik robotrepülőgépek gyártására. Az amerikai hadsereg ugyanis egyre kevesebbet birtokol, hiszen ezeket használták Irakban, és most Jugoszláviában is. 1994 óta összesen 400 ilyen rakétát lőttek ki.
Az Egyesült Államok számára a hosszú balkáni tartózkodás azt is jelenti, hogy a világ más stratégiai pontjain meggyengült az amerikai katonai jelenlét, amit bizonyos erők ki is használhatnak, a rendkívüli pénzalapra ezért is szüksége van Washingtonnak. Bill Young floridai republikánus, a Képviselőház kiadásainak egyik ellenőre szerint az erőkoncentráció a Balkánon komoly forrásokat vesz el más jelentős területekről.
A fenti összegek természetesen csak töredékét jelentik a háború által keletkezett kiadásoknak és károknak. A balkáni államok a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank pénzügyi támogatását kérték a válság által okozott káraik megtérítésére. Horvátország például a turizmusból származó bevételeinek 10-15 százalékától fog elesni, ami 450-500 millió dolláros kiesést jelent gazdasága számára, ezért kéri az IMF 200 millió dolláros hitelét, különben félő, hogy az egész gazdaság recesszióba kerül. Bulgária az exportkiesés miatt naponta 1,5 millió dollárt veszít. Albánia a menekültáradat miatt 800 millió dolláros támogatást igényelt. A Világbanktól 30 millió dolláros kölcsönre, az uniótól pedig 100 milliós segélyre már kaptak is ígéretet.
A legsúlyosabb gazdasági károk egyértelműen Szerbiában és Koszovóban keletkeztek, ezek jelenleg még felbecsülhetetlenek. A Duna-hidak lerombolása miatt az olcsó vízi kereskedelem helyett szárazföldön és kerülő úton szállítanak a kereskedők, ez jelentős költségnövekedést jelent. Az EU vezető államai kifejezték, hogy készek részt venni a helyreállításban. Ez azonban még várat magára, jelenleg Jugoszláviának és a térség többi országának gazdasági kárai napról napra növekszenek. Legutóbb a pancsevói vegyszergyárat ért találat miatt erősen szennyező anyagok kerültek a levegőbe és a Dunába. A gyár igazgatója úgy kommentálta az esetet, hogy legszörnyűbb rémálmai teljesedtek be.

Olaj a tűzre
Bill Clinton amerikai elnök tengeri blokáddal szervezett olajembargót szeretne jugoszlávia ellen jóváhagyatni. Eddig ugyanis semmi nem tiltotta a jugoszláviai olaj- és gázeladásokat. A NATO becslése szerint a szerb hadseregnek 30-90 napra elegendő üzemanyag-tartaléka van.
Miközben a NATO légicsapásai elsősorban a jugoszláviai olajfinomítók és -tárolók ellen irányulnak, a szövetség több tagállama változatlan ütemben szállít kőolajat a balkáni országnak. Az atlanti szövetség stratégáinak bevallott célja, hogy elvágják a szerb hadsereg üzemanyag-utánpótlását, s ezzel mozgás- és harcképtelenné teszik Milosevics elnök csapatait. A bombázások dacára azonban egyes NATO-államok továbbra is „olajozzák” a jugoszláv hadigépezetet, tartályhajókon továbbra is érkezik üzemanyag Jugoszláviába, elsősorban a montenegrói Bar kikötőjébe. Amerikai forrás szerint kedden legalább nyolc tankhajót észleltek Bar térségében; az orosz, görög és ukrán zászlóval közlekedő hajók összesen 300 ezer hordó nyersolajat szállíthattak.
Az amerikai Texaco cég beismerte, hogy április 10-én, azaz csaknem három héttel a légitámadások megindítása után, 65 ezer hordó benzint szállított a montenegrói vállalatnak .
Az amerikai kormány sürgeti az olajembargó bevezetését Belgráddal szemben. Az európai szövetségesek körében azonban érzékeny pontra tapintott Washington. Az olaszok és a görögök máris hevesen tiltakoznak az ötlet ellen. Mindkét országban jól tudják, hogy a Balkánon pompásan megfér egymás mellett a háború, a válság és az üzlet. Franciaország pedig jogi megfontolásokra hivatkozik.
Az olajembargóról már elvi egyetértés született a Tizenötök között, azzal, hogy az EU-külügyminiszterek hétfőn Luxembourgban adják majd végső hozzájárulásukat az intézkedéshez, ez esetben a szankció már kedden vagy szerdán életbe is léphet - közölte a brüsszeli testület szóvivője.