Páncélosok az őserdőben

Az öves állatok közé tartozó óriástatu 150-160 cm hosszú, súlya akár a 60 kg-t is elérheti. Szőre nincs, hátát és oldalait csontpáncél védi, ami kemény, mégis rugalmas. Ezeket a páncéllapokat félkör alakú övek kapcsolják össze az állat hátán. Mivel nincsenek összeforrva, a tatu könnyen összegömbölyödik mikor védekező állásba vonul és fejét is a páncél mögé rejti. Lábai erősek és izmosak, páncél borítja őket, s ujjai végén akár 20 cm-es karom is nőhet. Általában 12-15 évig él, s a párzási időn kívül egyedül jár. Kicsinyei 4 hónap vemhesség után születnek, általában 1 vagy 2 utód. Fészkét mellső lábaival ássa ki a föld alatt, és élelmet is ugyanígy szerez magának: gumókat, hagymákat, rovarlárvákat kapar ki, de felnyitja a hangyabolyokat, termeszvárakat is, és lakóit elfogyasztja. Mindkét ál-lkapcsán 18-24 pici fog található, s állkapocsmirigyei olyan viszkóz anyagot termelnek, ami beborítja nyelvét és megkönnyíti a bogarak felkapkodását. Nagy ereje, hatalmas teste sem gátolja meg abban, hogy veszély esetén gyorsan odújába meneküljön. Érzékszervei nem túl fejlettek, kivéve szaglását, ami igen éles és kitűnő segítség a táplálékszerzésben. Ízeket va-lószínűleg nem érez, mivel nyelvén nincsenek ízlelőbimbók. Látása sem tökéletes, színeket nem érzékel. Ennek azonban az éjjel aktív állatoknál egyébként sincs nagy jelentősége.
A tatukon végzett kísérletek igen érdekes részleteket tárnak fel az állatok légzésével kapcsolatosan. Akár hat percig is képesek egyfolytában visszatartani lélegzetüket, ami széles légcsövüknek és hörgőiknek köszönhető. E tulajdonságuk nagyon hasznos, mivel megakadályozza hogy megfulladjanak, ha föld alatti járataik véletlenül eltömődnek, beomlanak.
A tatu Dél-Amerika erdőiben él, főként az Andok hegyláncának keleti felén, az óriási kiterjedésű trópusi esőerdők érintetlen vidékein. Éppen ezért nagyon keveset tudni szokásairól, életmódjáról természetes közegében. Anatómiai vizsgálatokat is csak olyan példányokon végeztek, amelyek az illegális csempészet miatt pusztultak el. Kipusztulással fenyegető ritkulásuk oka elsősorban az illegális állatkereskedelem, amely sajnos virágzik, mivel egy-egy élő óriástatu példányért akár 500 ezer dollárt is adnak. A legendák szerint közel 500 évvel ezelőtt, Dél-Amerika spanyol gyarmatosítása idején még nagy számban éltek az őserdőben ezek az állatok. Az áthatolhatatlan, burjánzó esőerdőben a spanyol hódítók egy csoportja elindult megkeresni a kincsek városát, El Doradot. Fegyverekkel, szablyákkal vág-tak neki az erdőnek, s minden eléjük került állatot lelőttek. Egy páncélos óriástatu azonban szembeszegült velük és megtámadta őket, majd a többiek is csatlakoztak hozzá. Félméteres páncélozott farkukkal csapkodták a betolakodók lábát, majd amikor azok a földre estek, karmaikkal jól megtépázták őket, s elűzték az ellenséget. Az ember később visszatért modernebb fegyverekkel, mert hajtotta a kincs utáni vágy, s nem vette észre, hogy amíg egy illúzió felkutatásán fáradozik, elpusztítja az igazi kincset - az őserdőt és ezeket a különös állatokat.
(Ambiente Ecológico)