SZIKORA MÁRTON
Semmi nem indokolhat határváltoztatást
Interjú Hriszto Halacsev bolgár nagykövettel
A negyedik hete tartó koszovói konfliktus nemcsak a menekültek elhelyezésének problémája elé állította a Jugoszláviával szomszédos országokat, de közvetlen gazdasági hatásai a Balkán minden országában érezhetők.
Bulgária befogadja a menekülteket Fotó: MTI- Hogyan vélekedik országa a koszovói válságról?
- Kormányunk a kialakult helyzetben határozott támogatásáról biztosította a NATO-t, ugyanakkor megtesz minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy a jugoszláv-bolgár kapcsolatok ne romoljanak, hiszen a két nép még sok ezer évig egymás mellett fog élni. A hivatalos bolgár álláspont szerint hasonló válsághelyzetekre csakis a tárgyalóasztalnál lehet maradandó megoldást találni.
- Ezek szerint tehát Bulgária nem látna szívesen határváltoztatásokat a Balkánon?
- Határozott véleményünk, hogy a Balkánon nem szabad területi módosításokat véghezvinni. Rengeteg történelmi tapasztalatunk van arról, hogy az efféle lépések sok más probléma forrásává válhatnak. Álláspontunk szerint az emberi jogokat tiszteletben kell tartani, azonban azok figyelmen kívül hagyása sem lehet oka a határok megváltoztatásának.
- Hogyan tudják kezelni a menekültproblémát? Egyes hírek szerint nemcsak albán, hanem macedón, sőt szerb menekültek is keresnek menedéket Bulgáriában.
- Bulgária világossá tette, hogy minden menekültet befogad, aki veszélyeztetve érzi magát saját hazájában, tekintet nélkül etnikai vagy vallási hovatartozásra. A válság kezdete óta eddig százötven személy kapott menekültstátuszt Bulgáriában. A Macedóniába menekülteknek felajánlottunk egy katonai kórházat negyven fős személyzettel, illetve két-háromszáz személy átmeneti szállását biztosító, könnyen felállítható faházakat is.
- Kosztov miniszterelnök nem-rég azt nyilatkozta, hogy Bulgária esetleg békéltető szerepet vállalhatna a koszovói albánok és a jugoszláv hatóságok között. Mit értett ezalatt pontosan?
- A sajnálatos konfliktus rendezése utáni időszakra vonatkozóan Bulgária két javaslatot is tett. Szeretnénk nemzetközi szervezetek segítségével az etnikai tolerancia gondolatát népszerűsíteni, azaz a balkáni térségben élő nemzetiségek közötti kapcsolatot egyre inkább az európai szinthez közelíteni. A másik pedig egy nemzetközi Balkán-konferencia javaslata volt, amelynek célja a térség gazdasági kapcsolatainak normalizálása. A legfontosabb számunkra, hogy a gazdasági kapcsolatok mihamarabb újraéledjenek régiónkban.
- Milyen gazdasági veszteségei vannak Bulgáriának a jelenlegi konfliktusból?
- Bulgária az 1992-től 1995-ig tartó Jugoszlávia elleni ENSZ-embargó miatt is sokat szenvedett, és a mostani válságnak is rendkívül negatív gazdasági hatásai vannak ránk nézve. Veszteségeink elérik a teljes bolgár államadósságot. Egyik komoly problémánk a dunai hajózás megbénulása, illetve a hidak hiánya, amelyeken keresztül eljuttathatnánk a bolgár exportot Nyugat-Európába. Nyugati források szerint a konfliktus kitörésétől számítva a bolgár gazdaság minden hónapban 260 millió dollár veszteséget kénytelen elkönyvelni.
- A macedón-bolgár kapcsolatokat illetően azt szokták mondani, hogy „két állam, de egy nemzet”. Milyen a kapcsolat a két állam közt?
- Rendkívül jó a kapcsolat a két ország között. Bulgária az elsők között ismerte el a Macedón Köztársaságot. Meg-oldottuk a két állam kö-
zött mesterségesen gerjesztett problémákat, mint amilyen a sajnálatos múltbeli nyelvi vita is volt. Nemrég a két állam miniszterelnöke közös nyilatkozatban politikailag is rendezte a problémát. A megegyezés összes dokumentuma mindkét ország hivatalos nyelvén megjelent. Lehet hallani olyan hangokat is, melyek szerint Bulgáriának területi követelése lenne Macedónia felé. A megállapodásban kimondták, hogy egyik országnak sincs semmiféle területi követelése a másikkal szemben. Ezt követően adott Bulgária ajándékba a macedón államnak 150 tankot és ugyanennyi tüzérségi ágyút, hogy ezzel is kifejezze békés szándékait.
Az olasz közvéleményre nagy hatást gyakorolt egy 23 éves olasz fiatalember tragédiája: a kettős állampolgárságú Mario Riso barátai és tanulmányai miatt maradt Montenegróban, ahol besorozták, és egy, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) fegyveresei által telepített aknamezőn halt meg.
