HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Tavasz van és halál

A The New York Times című amerikai napilap helyszíni beszámolója a NATO-légitámadás során lebombázott moravai hídon szerencsétlenül járt vonat utasainak tragédiájáról, Steven Erlanger szerbiai tudósítása alapján.

A kiégett vasúti kocsi roncsai a moravai hídon    Fotó: MTI

Hétfő, 11 óra 45 perc. A 393-as számú, Belgrád és Skopje közötti szakaszon áthaladó vonaton nem helyiek, hanem főként külföldiek utaznak. Szerencsétlenségükre. A felhős égből ugyanis a halál szakad rájuk. A NATO az egyre inkább kiszélesedő légiháborúban a Juzna Morava folyó partjait összekötő két híddal együtt a rajta éppen áthaladó vasúti szerelvényt is lebombázta. „Az átkozottak megtámadták a vonatot” - mondja a rendőrhadnagy a tolmácson keresztül. „Most már menjenek innen. Nem akarok több angol szót hallani.”
A brüsszeli NATO-tisztviselők szerint a hidak bombázására azért volt szükség, mert ezek fontos utánpótlási útvonalat jelentettek a jugoszláv hadsereg számára Koszovóba. „Nem állt szándékunkban lebombázni a vonatot”- mondta Jamie P. Shea NATO-szóvivő. „Sajnos, jelenleg nem tudjuk kizárni a balesetek lehetőségét.”
A bomba pontosan két részre szelte a vonatot. A helyszínen vizsgálatot folytató rendőrtisztek szerint legalább tízen meghaltak, további tizenhatan pedig súlyosan megsebesültek. Három vasúti kocsi teljesen kiégett és még akkor is füstölt, amikor órákkal később az első tudósítók megérkeztek.
Elszenesedett, a bombától darabokra tépett testek hevernek halomban egy kis fa közelében. Ruhájuk vagy leégett, vagy a nagy légnyomás fújta le róluk. Három férfi olcsó koporsót hoz. Egyikük felszed, majd a koporsóba tesz egy női felsőtestet, mely csak a nyaktól a combig maradt egyben. Aztán lehajol és melléhajít egy megfeketedett kart is. A tavasz üde és párás illatát hamar felváltotta az égett olaj és az égett emberi hús átható szaga. „Erről szól most a mi életünk: tavasz van és halál” - mondja Nenad Pezo, a Jugoszláv Hadsereg tisztje. Egy másik férfi az útról nézi a látványt. Először nem akar beszélni, aztán mégis megszólal. Szavai kövekként csapódnak. „Megint egy rémtett. Vagy azt gondolják a NATO bűnözői, hogy a légitámadások nem rémtettek?”
A riporterek egy másik, NATO okozta baleset helyszínéről érkeztek ide, mely a szerb és a koszovói tartomány határszakaszához közel fekvő kis koszovói faluban, Merdareben történt. Vasárnap hajnalban a NATO bombái négy házat döntöttek romba, öt embert megöltek, köztük Bozina Tosovics 30 éves férfit és 11 hónapos kislányát, Bojanát. Feleségét, a hathónapos terhes Mariját kórházban ápolják. A szintén kórházban fekvő Markovics testvére, a Belgrádban élő Ljubomir a fővárosból utazott ide: a televízióban hallott a támadásról. Arcára döbbenet ül ki, amint elsétál a felrobbantott házak és istállók mellett. Bátyja vörös cserepes vályogházának összedőlt darabjai között rátalál a család kutyájára, Snoopyra, akinek fél orrát levitte a robbanás. Ljubomir elkezd zokogni, s letérdel a remegő kutyához. Aztán feláll, hogy összeszedjen néhány családi fényképet a gyerekek törmelékes szobájában. Odébb egy rajzfilmfigurás kispárna hever a sárban. A romos pajtában döglötten hever egy tarka tehén, mellette sebesült borja fekszik, kínlódva kapkodja a levegőt. „Lelőjem a borjút?” - kérdezi Markovics.
A kétnapos szakállal megjelenő Miloje Smiljkovics helyi detektív szerint a helyszínen nincs semmiféle katonai objektum. „Talán inkább el akarják vágni Koszovót Szerbiától” - véli. Az is lehetséges, hogy a támadó repülőgépek a közeli úton vonuló jugoszláv csapatokat akarták eltalálni.
A támadás egy másik halálos áldozata Dragan Bubalo, akit autójában ért a találat. Autója teljesen kiégett, tetejét mintegy 60 méterre hajította a detonáció. Az egyik dombon három mély kráter éktelenkedik: itt állt Milutin Veskovics színész háza, pajtája, autója és traktora. A darabokra tépett fák ágain zoknik lógnak. A szomszéd, az idős Ognjen Bercovics is odabotorkál, és amikor a családjáról kérdezzük, sírni kezd. „A gyerekek még mindig remegnek” - mondja, majd elkezdi szidni az amerikaiakat.
Tosovicsék házánál a szomszédok néhány katona segítségével megpróbálják menteni, amit még lehet: egy megtépázott kanapét, a tévét, tányérokat, poharakat. Egy vézna férfi felháborodottan mordul ránk: „Nem beszélek sem amerikaiakkal, sem britekkel. Nem akarok rájuk nézni. Sajnálom. Kérem, menjenek el innen.”