IGOR MOZISZKIJ
Lukasenko végnapjai

Az orosz-fehérorosz-jugoszláv államszövetség ötlete kapcsán gyakran elhangzott a belorusz elnök, Alekszandr Lukasenko neve. Kevesen említették azonban, hogy Lukasenko már csak alig egy hónapig marad hivatalában, ugyanis a soron következő elnökválasztás időpontja május 16-a, és Lukasenko nem szerepel a jelöltek listáján. A meglepő fordulatokkal tarkított választási kampányról a moszkvai Kommerszant című hetilap minszki tudósítója készített beszámolót.

A választások főszereplői: Zenon Pozniak jelölt, (balra fent) - hogy a letartóztatást elkerülje, Varsóban él. Mihail Csigir jelölt (jobbra fent) jelenleg börtönben van. Az ellenzéki választási bizottság elnöke, Viktor Goncsar (lent) már kiszabadult     Fotó: Kommerszant

A választáson ketten indulnak: Mihail Csigir volt miniszterelnök, akit a kampány kezdetén tartóztattak le, valamint a Belorusz Népi Front vezetője, Zenon Pozniak, aki már néhány éve emigrációban él. Lukasenko nem indul, mivel szerinte a választás törvénytelen. Az elnök alkotmányértelemzése szerint csak 2001. végén esedékes mandátumának lejárta. Az ellenzék időszámítása szerint azonban most érkezett el a választás ideje. Amikor az elnök által szétzavart képviselőtanácsból alakult ellenzéki csoport pár hónapja kitűzte az 1999. május 16-i dátumot, nem sokan vették ezt komolyan. Ez a hozzáállás azonban jelentősen megváltozott, amikor világossá vált, hogy az ellenzék jelöltjei nem valami politikai statiszták, hanem elszánt emberek, az elnökhöz méltó súlycsoportból. Mindkét jelölt komoly állásajánlatot hagyott elúszni (dollárban hatszámjegyű évi fizetéssel), csak azért, hogy indulhasson a választáson. Amikor pedig a Központi Választóbizottság „államilag” elbocsátott elnöke, Viktor Goncsar rekordidő alatt egy másik Központi Választóbizottságot hívott életre, és február végére az ország összes körzetében működőképes bizottságok alakultak, még a legszkeptikusabb bírálók is kénytelenek voltak legalább anynyit elismerni, hogy az ellenzék által szorgalmazott választásból még lehet valami.
Ekkor már a kormányerők is akcióba léptek. Első jelentősebb megmozdulásuk március 1-én volt. Ezen a jeles napon készült az ellenzéki Központi Választóbizottság (KVB) összegyűlni, hogy hivatalosan is elkezdjék a kampányt. Ezt megakadályozandó Lukasenko a tőle már megszokott eszközhöz, a letartóztatásokhoz nyúlt. Fél órával a gyűlés kezdete előtt a rendőrség megállította a KVB elnökének, Viktor Goncsarnak autóját: azonban ő sem volt rest, gyorsan bezárkózott BMW-jébe, és amíg a rendőrök be nem törték a kocsi egyik ablakát és azon keresztül ki nem rángatták őt, sikerült felhívnia feleségét, aki aztán figyelmeztette a többieket. A többiek, bölcsen úgy vélve, hogy ez a fajta veszély leselkedik rájuk is, nem késlekedtek, hanem ott helyben, a buszon, amely épp a gyűlésre szállította őket, megtartották a szavazást. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a választási kampány. Közben letartóztatták a KVB néhány tagját, köztük vezetőjét is. Goncsart azzal vádolják, hogy jogkörét illetéktelenül sajátította ki, az egyik jelöltet, Csigirt pedig „különösen nagy öszszeg” sikkasztásával gyanúsítják. A letartóztatásuk sem tudta azonban megakadályozni, hogy összegyűljön a jelöltek indulásához szükséges 100 ezer szavazat.
Független szociológusok felmérése szerint jelenleg a beloruszok mintegy 30 százaléka szavazna Lukasenkóra, a fővárosban, Minszkben pedig még ennél is kevesebben, csupán 13-15 százalék. Az emberek egyre elégedetlenebbek: az elmúlt 5 év alatt a jövedelmek összege a negyedére, ötödére csökkent. A boltok üresek, akárcsak a szovjet időkben - nincs tojás, sajt, cukor, kolbász. Lukasenko a vezető elit támogatására sem igazán számíthat. Alighogy elnök lett, első dolga volt azok megtépázása, akik addig nála magasabb pozícióban voltak. Nem számítottak ritkaságnak nyilvános kirohanásai még a tévé által egyenesben közvetített üléseken is elhangzott néhány olyasfajta kijelentés, hogy „…adok neked egy lapátot, és mehetsz kubikosnak…” (Ez konkrétan az éppen elbocsátott ipari miniszternek, Nyikolaj Kurenkovnak szólt). Ahogy az 50 éves férfi lehajtott fejjel végigment a folyosón, minden csinovnyik, aki a tévé előtt ült, tudta jól, hogy semmi garancia nincs arra, hogy holnap akár ő is erre a sorsra ne jusson… Az egész belorusz vezetői réteg sajnos joggal tarthat attól, hogy könnyen elvesztheti nemcsak tisztségét, hanem emberi méltóságát, sőt a szabadságát is. A 74 éves kolhozelnököt, Vaszilij Szterovojtovot például vasketrecben állították elő egy per során, mintha valami őrjöngő elmebeteg lenne. Egyesek tudni vélik, hogy azután jutott ilyen helyzetbe, hogy barátai körében kifejtette szerény véleményét Lukasenko gazdálkodási képességeiről, abból az időből, amikor még az is kolhozelnök volt…
A mostani választások szervezői biztosak abban, hogy a Nyugat mellettük áll. Erre van is okuk:
a Nyugat sem ismeri el legitimnek a ’96-os alkotmányt, amire Lukasenko hivatkozik, és ami még csak köszönőviszonyban sincs az európai demokrácia fő irányelveivel. Lukasenko a nemzetgyűlést is oly módon jelölte ki, hogy az ország körzeteinek többségét nincs, ki képviselje. Az Európa Parlament már nyomatékosan felszólította a belorusz elnököt, hogy „hagyjon fel a törvényes választásokat előkészítő ellenzék tagjainak és vezetőinek megfélemlítésével és üldözésével”. Mindezek fényében úgy tűnik, Lukasenkónak 1999 nyarán meg kell válnia tisztségétől.