Megkezdődött a jövő évi költségvetés irányelveiről szóló vita: a kabinet a
GDP 4,5 százalékos bővülésével és 6-7 százalékos inflációval számol. Jelentős
újítás, hogy három évre tervezik az állami költségvetést, annak keretszámaiban
azonban még nem sikerült megállapodni.
Van abban ráció, hogy az egyéves tervezésről a középtávú gazdaságpolitikai
koncepciókat is megjelenítő hároméves időszakra tér át a kormány - nyilatkozta
lapunknak Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója. Szerinte a
változtatás közgazdaságilag ésszerűnek minősíthető, mivel a nagyobb kitekintésű
tervezet a befektetőket hosszabb távon motiválni, terelni képes, és növelheti a kormány
szavahihetőségét is.
Hegedűs azonban felhívja a figyelmet arra, hogy veszélyes csupán vágyakat
megfogalmazni a költségvetési tervezés során. Úgy látja, a politikai törekvés
jelenleg „ráül” a gazdasági célkitűzések meghatározására, így ráerőszakolnak
a gazdaságra olyan fejlődési ütemet, amely nincs összhangban a valóságos lehetőségekkel.
„Nincs kizárva, hogy jövőre a tervezett adatoknak felel majd meg a magyar gazdaság
teljesítménye, ha minden a legjobban alakul. Azonban nem szerencsés a keretszámokat a
legkedvezőbb feltételek megvalósulásához szabni” - mondta. A szakértő kifogásolta
a kormány „minden áron változtatni” elvre épülő politikáját is, amely szerinte
bizonyos esetekben csupán a felszínen hoz újat. Az előrejelzések korrekciójára
vonatkozóan Hegedűs Miklós arra mutatott rá, hogy a kormánynak nem kellene szégyellnie,
ha egy előrejelzés nem felel meg a tényleges helyzetnek.
Dr. Szabó László, az Ecostat kutatója a hároméves tervezés előnyét abban látja,
hogy a vállalatok - elsősorban a hoszszú távon gondolkodó multinacionális cégek
- számára könnyebben kiszámíthatóvá válik a fiskális politika. Szabó, aki korábban
a tervhivatalban dolgozott, a változtatást a hároméves tervekhez hasonlította mondván,
hogy azokat még mindig könnyebb volt teljesíteni, mint az ötéveseket. Saját bevallása
szerint a jelenlegi helyzetben azonban nem merne három évre tervezni.
Már korábban is felvetett, de most először megvalósuló vonás a büdzsé tervezésében
a feladatfinanszírozási rendszerre való áttérés. Ez annyit jelent, hogy a korábbi
gyakorlattal ellentétben nem az előző évi kiadások és bevételek alapján kalkulálják
a következő esztendő adatait, hanem újraszámolják azokat minden közfeladatra
vonatkozóan. Így a pénzügyi tárcának alkalma nyílik az egyes feladatok felülvizsgálatára
is. Szabó szerint ez élesebb vitákat eredményez majd a minisztériumok között.
Hasonló feladatfinanszírozási rendszer segítségével Nagy-Britanniában jelentős
megtakarításokat lehetett elérni az államháztartás kiadási oldalán, azonban az is
jelzés értékű lehet, hogy igen kevés országban találkozunk ilyen tervezési módszerrel,
mivel bevezetése nehézkes.
Hogy mennyi valósul meg a kormány optimista előrejelzéseiből, nagy részben függ a
világgazdasági trendektől is. Reméljük tehát a legjobbakat…