„Az egyik regényem címe, A vakság, az értelem korlátolt használatának metaforája,
ami tökéletesen illik erre a háborúra, amelynek minden vonása abszurd és kétségbeejtő”
- állítja José Saramago irodalmi Nobel-díjas. A 77 éves portugál író szerint a
NATO nem lesz egyértelműen győztes, mert „amikor egy abszurd háború tör ki, nem
kell, hogy győztese legyen: az újabb abszurditásokat alapozna meg. A helyzet olyan,
mint egy kőszobor: a szobor a látszat, a kő az e mögé rejtett valóság, amit nem
veszünk észre. Európa ugyanígy képtelen a Balkán köveit meglátni és megérteni…
Soha többé nem történhet meg, hogy egy védelmi szervezet bombákkal viseljen hadat,
miközben meglátszik az Európai Unió teljes tehetetlensége.”
Az író nem kíméletes az európaiakhoz, akik „elveszítették a jogos felháborodás
képességét: mikor többezer kilométerre dúlt a vietnámi háború, milliók vonultak
az utcákra. Most, hogy Európa szívében robbant ki egy konfliktus, csak a közönyt látom.”
Az egyén érzéketlensége a kollektív dráma előtt Saramago szerint „csak egyik jele
ennek az esztelen századvégnek. Elfelejtettük az emberi jogokat” - állítja. „Aki
a kurdok felől kérdez, azt felelem: ugyanazok a jogaik, mint a koszovóiaknak. Amerika
pedig elfelejtette az Emberi Jogok Nyilatkozatát, amely annyi remény ellenére fél évszázaddal
a világháború után is csak egy nyilatkozat maradt. A polgároknak viszont nem csupán
remélniük kell, hogy kormányaik a terített asztalra helyezzék ezeket a jogokat. Követelniük
kell őket napról napra, percről percre.”