Görögország számára továbbra is fontosak a Jugoszláviához fűződő
kapcsolatok, és a két országot összekötő hagyományos szálakat nem lehet figyelmen
kívűl hagyni. Jugoszlávia a válság után is közeli szomszédunk marad, és sokkal szívesebben
látnánk a koszovói válság politikai megoldását - hangsúlyozta Kosztasz Szimitisz
görög kormányfő.
Görögország álláspontja a Jugoszlávia elleni NATO-csapásokkal kapcsolatban tartózkodó.
Bár Görögország tagja az észak-atlanti szervezetnek, és Athén továbbra is együtt
kíván működni a NATO tagállamaival, Jugoszláviához fűződő kapcsolatait is szem
előtt kell tartania - közölte Szimitisz görög miniszterelnök. A válság egyoldalú
megközelítésével Görögország csak annyit érne el, hogy mindkét féltől
elidegenedik - véli a kormányfő, majd megerősítette, hogy országa nem fog
fegyveres támogatást nyújtani a NATO akciójához. Athén támogatja a koszovói albánok
széles körű autonómiáját, azonban elfogadhatatlannak tart bármiféle határváltoztatást
a Balkánon. „A katonai erő alkalmazása nem járhat tartós eredményekkel. Mi a
diplomáciai és politikai megoldást támogatjuk, követeljük az emberi élet méltóságának
figyelembevételét, célunk a térség stabilitásának megőrzése, és együttérzünk
azokkal, akik szenvedő alanyai a támadásoknak, bármelyik oldalon álljanak is” -
mondta Szimitisz.
Az athéni vonakodás máris hatással volt az északatlanti szervezet működésére. A
The Times című brit napilap értesülése szerint Wesley Clark tábornok, a NATO egyesített
erőinek parancsnoka szélesebb jogköröket kapott a Jugoszlávia elleni hadműveletek végrehajtásában.
A döntés értelmében Clark tábornok ezentúl az Egyesült Államok, Nagy-Britannia,
Franciaország, Németország és Olaszország vezetőinek politikai ellenőrzése alatt
áll, és nem kell a jövőben konzultálnia a NATO tizenkilenc tagállamával minden
egyes döntésének meghozatalakor. A főparancsnok számára biztosított nagyobb jogkörrel
elejét veszik annak, hogy a hadműveletért nem lelkesedő NATO-országok, mint például
Görögország, akadályozhassák a légicsapások kiterjesztését - állítja a brit
lap.
Bár a NATO-támadások megindításakor az erősen tagolt olasz baloldal képviselőinek
sikerült egységes álláspontra jutnia, már akkor is voltak egyesek a kormánypárti
szenátorok között, akik nem értettek egyet a NATO katonai akciójával. Ahogy telnek a
napok, a nézeteltérések felerősödése miatt egyre terhesebb feladatnak látszik
egyben tartani a NATO-beavatkozást helyeslő és az azt elítélő Olaszországot. Ahogy
az a római háborúellenes tüntetésen is látható volt, az ellenvélemények sokfélék,
a hangnemük politikai hovatartozástól függően alakul. Giulio Andreotti szenátor
szerint, aki hosszú ideig volt Olaszország külügyminisztere, a NATO nem ilyen támadásra
való, „éppen Koszovó lakossága fizet ezért drága árat, és igen nehezére eshet
minket felszabadítóinak tekintenie.”
A leghevesebb ellentábort az Északi Liga képviselői alkotják. Bossi, az északi
tartományok elszakadásáért küzdő párt elnöke a vicenzai NATO-parancsnokság
mellett tartott tiltakozáson Mussolinihez hasonlította az olasz miniszterelnököt, és
kijelentette: „a független Padánia nem használható fel amerikai érdekek kielégítésére.
Ha Massimo D’Alema folytatja a háborút, Padánia népe fel fog kelni ellene, hogy két
tűz közé szorítsa.” Bár az olasz média elnéző mosollyal hallgatja végig Bossi
frázisait, mégis elgondolkodtató, hogy éppen egy olyan állam területéről szállnak
fel a NATO bombázói, amely államban szintén vannak jelentős társadalmi támogatottságot
élvező szeparatista törekvések. A héten padániai békemisszió is indult Belgrádba,
Cossuta szenátor pedig - párizsi és moszkvai látogatása után - a jövő hétre
tervez hasonló utat.
(Benke László)