HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Feloldozzák Líbiát

Közel tízéves huzavona után új állomáshoz érkezett a Lockerbie-ügy. A líbiai államfő - a nemzetközi nyomás hatására - átadta a 270 ember halálát okozó repülőgépes bombamerénylet két gyanúsítottját a skót igazságszolgáltatásnak. Kadhafi elnöknek sikerült kialkudnia, hogy a vizsgálatot egy semleges ország területén folytassák le, s így alakult ki az eddig precedens nélküli jogi eset különös (és mintegy kétszázmillió dolláros) forgatókönyve, melyet az arab szertartásosság, a holland hatékonyság és a skót törvénytisztelet elemeivel fűszereztek.

Moamer Kadhafi. Új lehetőségek

Az első felvonás során Tri-poliban, hősöknek járó ceremónia keretében útra bocsátották Lamen Fhimaht és Abdelbasset al-Megrahit, az egykori merénylet két vádlottját, akiket az ENSZ egy megbízottja kísért Hollandiába. Érkezésükkor a két líbiait a holland rendőrség azonnal letartóztatta, majd a skót hatóságok által néhány percen belül kezdeményezett kiadatási kérelemnek eleget téve átadták őket a skót igazságszolgáltatás kezébe. A skót bírók által vezetett vizsgálatot Hollandia területén, a skót fennhatóság alatt lévő területnek nyilvánított volt hidegháborús amerikai támaszponton, Camp Zeistben folytatják le. Amennyiben a vádak bizonyítást nyernek, az elítélteknek Skóciában kell letölteniük büntetésüket.
A tényleges per megkezdésére aligha lehet számítani az év vége előtt. A vádlottaknak a hivatalos vád alá helyezés után rövid időn belül előzetes meghallgatáson kell megjelenniük, ahol kitűzik a per kezdetének időpontját. Bár a védőknek 110 napos felkészülési idő áll rendelkezésre, nagy valószínűséggel ennek meghoszszabbítását kérik majd, hiszen - mint elmondták - a vádnak 10 év állt rendelkezésére az akták összeállításához.
A líbiai vezetésnek azt is sikerült elérnie, hogy a per esküdtszék nélkül folyjon le, mondván, aligha lehetne erre alkalmas, a média által nem befolyásolt személyeket találni. Amíg a vádak nem nyernek bizonyítást, a két líbiait vizsgálati fogságban tartják, amely egyelőre több szabadságjoggal ruházza fel őket, mint az elítélteket. Kadhafi elnök az utolsó részletekig megtárgyalta a két líbiai őrizetben tartásának körülményeit: a vádlottaknak imaszőnyeget és imahelyet biztosítanak (ahol még a Mekka felé mutató nyíl irányát is gondosan kimérték), ezenkívül pedig a líbiai konyhában jártas szakácsról is gondoskodtak számukra.
Az áldozatok hozzátartozói vegyes érzelmekkel fogadták az eseményeket. A skót Swire házaspár, akik 24 éves, ígéretes orvosi pálya előtt álló lányukat veszítették el a katasztrófa következtében, hosszú éveken át harcolt a vádlottak törvényszék elé állításáért. Swire asszony - egykori hitoktató - azonban így nyilatkozott: „Ez a harc olyan hosszú és fárasztó volt, hogy nem is tudom, hogyan reagáljak. Nincs diadalérzésem. Ugyan elhatároztuk, hogy a bűnösöket meg kell találnunk, de végig tudtuk, nem adhatunk teret a keserűségnek, mert az senkinek sem használ.”
Kofi Annan még februárban levélben biztosította Kadhafit, hogy „a tárgyalás kizárólag a Lockerbie-ügy részleteire korlátozódik, és nem célozza a líbiai rezsim aláásását”. A gyanúsítottakat egyébként Nagy Britannia és az Egyesült Államok még 1991-ben azonosította, ám Líbia megtagadta kiadatásukat. Ezt követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1992-ben gazdasági szankciókat foganatosított az arab ország ellen. A szankciók magukba foglalták többek között a légiközlekedés, valamint a fegyver- és olajipari termékek kereskedelmének betiltását is. Bár a szankciók felfüggesztése nem végleges, az angol kormány máris óvatosan kezdeményezte a líbiai kereskedelmi kapcsolatok megerősítését, az angol bankrendszer pedig reméli, sikerül behajtania líbiai kintlevőségeit.
Az orosz külügyminisztérium „éleslátó és bölcs” döntésként üdvözölte Tripoli lépését, és reményét fejezte ki az orosz-líbiai együttműködés fejlesztésével kapcsolatban. Lamberto Dini olasz külügyminiszter a Róma és Tripoli között fenntartott hagyományosan szoros gazdasági kapcsolatokra hivatkozva üdvözölte a kiadatást, és megállapította, hogy Líbia ezáltal normalizálhatja kapcsolatait a nemzetközi közösséggel. Líbia felhívta az amerikai és európai olajcégeket az országba való visszatérésre. Több európai cég máris jelezte visszatérési szándékát, az amerikai vállalatok azonban még várnak, mivel Washington nyilvánvalóvá tette, hogy Líbiát továbbra is a terrorizmust támogató államnak tekinti, és fenntartja azokat a szankciókat, amelyekkel az országot eddig sújtotta.