Közel tízéves huzavona után új állomáshoz érkezett a Lockerbie-ügy. A líbiai
államfő - a nemzetközi nyomás hatására - átadta a 270 ember halálát okozó
repülőgépes bombamerénylet két gyanúsítottját a skót igazságszolgáltatásnak.
Kadhafi elnöknek sikerült kialkudnia, hogy a vizsgálatot egy semleges ország területén
folytassák le, s így alakult ki az eddig precedens nélküli jogi eset különös (és
mintegy kétszázmillió dolláros) forgatókönyve, melyet az arab szertartásosság, a
holland hatékonyság és a skót törvénytisztelet elemeivel fűszereztek.
Moamer Kadhafi. Új lehetőségek
Az első felvonás során Tri-poliban, hősöknek járó ceremónia keretében útra
bocsátották Lamen Fhimaht és Abdelbasset al-Megrahit, az egykori merénylet két vádlottját,
akiket az ENSZ egy megbízottja kísért Hollandiába. Érkezésükkor a két líbiait a
holland rendőrség azonnal letartóztatta, majd a skót hatóságok által néhány
percen belül kezdeményezett kiadatási kérelemnek eleget téve átadták őket a skót
igazságszolgáltatás kezébe. A skót bírók által vezetett vizsgálatot Hollandia területén,
a skót fennhatóság alatt lévő területnek nyilvánított volt hidegháborús amerikai
támaszponton, Camp Zeistben folytatják le. Amennyiben a vádak bizonyítást nyernek, az
elítélteknek Skóciában kell letölteniük büntetésüket.
A tényleges per megkezdésére aligha lehet számítani az év vége előtt. A vádlottaknak
a hivatalos vád alá helyezés után rövid időn belül előzetes meghallgatáson kell
megjelenniük, ahol kitűzik a per kezdetének időpontját. Bár a védőknek 110 napos
felkészülési idő áll rendelkezésre, nagy valószínűséggel ennek meghoszszabbítását
kérik majd, hiszen - mint elmondták - a vádnak 10 év állt rendelkezésére az akták
összeállításához.
A líbiai vezetésnek azt is sikerült elérnie, hogy a per esküdtszék nélkül folyjon
le, mondván, aligha lehetne erre alkalmas, a média által nem befolyásolt személyeket
találni. Amíg a vádak nem nyernek bizonyítást, a két líbiait vizsgálati fogságban
tartják, amely egyelőre több szabadságjoggal ruházza fel őket, mint az elítélteket.
Kadhafi elnök az utolsó részletekig megtárgyalta a két líbiai őrizetben tartásának
körülményeit: a vádlottaknak imaszőnyeget és imahelyet biztosítanak (ahol még a
Mekka felé mutató nyíl irányát is gondosan kimérték), ezenkívül pedig a líbiai
konyhában jártas szakácsról is gondoskodtak számukra.
Az áldozatok hozzátartozói vegyes érzelmekkel fogadták az eseményeket. A skót Swire
házaspár, akik 24 éves, ígéretes orvosi pálya előtt álló lányukat veszítették
el a katasztrófa következtében, hosszú éveken át harcolt a vádlottak törvényszék
elé állításáért. Swire asszony - egykori hitoktató - azonban így nyilatkozott:
„Ez a harc olyan hosszú és fárasztó volt, hogy nem is tudom, hogyan reagáljak.
Nincs diadalérzésem. Ugyan elhatároztuk, hogy a bűnösöket meg kell találnunk, de végig
tudtuk, nem adhatunk teret a keserűségnek, mert az senkinek sem használ.”
Kofi Annan még februárban levélben biztosította Kadhafit, hogy „a tárgyalás kizárólag
a Lockerbie-ügy részleteire korlátozódik, és nem célozza a líbiai rezsim aláásását”.
A gyanúsítottakat egyébként Nagy Britannia és az Egyesült Államok még 1991-ben
azonosította, ám Líbia megtagadta kiadatásukat. Ezt követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa
1992-ben gazdasági szankciókat foganatosított az arab ország ellen. A szankciók
magukba foglalták többek között a légiközlekedés, valamint a fegyver- és olajipari
termékek kereskedelmének betiltását is. Bár a szankciók felfüggesztése nem végleges,
az angol kormány máris óvatosan kezdeményezte a líbiai kereskedelmi kapcsolatok megerősítését,
az angol bankrendszer pedig reméli, sikerül behajtania líbiai kintlevőségeit.
Az orosz külügyminisztérium „éleslátó és bölcs” döntésként üdvözölte
Tripoli lépését, és reményét fejezte ki az orosz-líbiai együttműködés fejlesztésével
kapcsolatban. Lamberto Dini olasz külügyminiszter a Róma és Tripoli között
fenntartott hagyományosan szoros gazdasági kapcsolatokra hivatkozva üdvözölte a
kiadatást, és megállapította, hogy Líbia ezáltal normalizálhatja kapcsolatait a
nemzetközi közösséggel. Líbia felhívta az amerikai és európai olajcégeket az országba
való visszatérésre. Több európai cég máris jelezte visszatérési szándékát, az
amerikai vállalatok azonban még várnak, mivel Washington nyilvánvalóvá tette, hogy Líbiát
továbbra is a terrorizmust támogató államnak tekinti, és fenntartja azokat a szankciókat,
amelyekkel az országot eddig sújtotta.