Mitől fogunk szenvedni a XXI. században? Mit tehet a tudomány az ismételten vagy
újonnan jelentkező betegségekkel szemben? E kérdésekről tartott előadást Párizsban
az UNESCO által rendezett „XXI. századi megbeszélések” legutolsó ülésén két
szakértő: Luc Montagnier, az AIDS-kutatások nemzetközileg elismert szaktekintélye és
az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviseletében David Heymann, a fertőző
betegségek specialistája. Az alábbiakban az általuk elmondott legfontosabb gondolatok
olvashatók a Le Monde beszámolója alapján.
Jelenlegi állapotok
A járványok felbukkanása nem a XXI. század jellegzetessége lesz. Kontinensünk a XIV.
században megismerte a pestist, a XVI. században a szifiliszt, a XX. század első felében
pedig a kolerát és a spanyol náthát, mely utóbbi nagyobb emberáldozatot követelt,
mint az első világháború.
Az egészségügyi helyzet kapcsán fontos megemlíteni a világ népességének egyedülállóan
nagymértékű megnövekedését a XX. században, és egyúttal
a nagyvárosok kialakulását, amelyek köré egy marginális világ szerveződött. Egy másik
ok a globalizáció: a baktériumok manapság a repülők sebességével változtatják
helyüket, és gyors akklimatizálódás után bármelyik felkészületlen térségben
elkezdenek terjedni. Az élelmiszerek például kitűnő hordozói a különböző kórokozóknak.
A környezeti változásokat is figyelembe kell vennünk, tekintve, hogy a levegő
szennyezettségének növekedése rendkívüli módon rombolja immunrendszerünket. Ennek
köszönhetően előreláthatólag még inkább megugrik az allergiás betegségek száma.
Másik oldalról az élettartam várható növekedése kedvez olyan krónikus betegségek
kialakulásának, amelyek a szív-, ér- és idegrendszeri problémákkal vagy a rákkal
kapcsolatosak.
Jelenleg a különböző betegségek nem kímélnek egyetlen országot sem, jóllehet a
harmadik világ országai a legveszélyeztetettebbek. A kedvezőtlen gazdasági-szociális
körülmények között ugyanis jóval nehezebb megfékezni a járványok terjedését. Az
egészségügyi ellátás gyenge színvonalának következtében a fejletlenebb országokban
újra felütötte fejét a kolera, a tbc, a malária. A régi Szovjetunió tagországaiban
diftériajárványról számoltak be. Az elfeledettnek hitt kolera szintén felbukkant az
utóbbi öt évben, sőt Latin-Amerikában járvánnyá terebélyesedett annak következtében,
hogy a városok vízellátó rendszere higiéniailag nem megfelelő.
A hőmérsékleti és klímaváltozások szintén elősegítik a betegségek térbeli
terjedését. Például Afrikában az agyhártyagyulladás egyik helyi változata a szárazság
és a klimatikus változások miatt már az egész kontinensre kiterjedt.
Az antibiotikumok hatástalansága
A betegségek felbukkanásának vagy újjáéledésének egyik alapvető oka az
antibiotikumok világszerte elterjedt, ellenőrizetlen használata. Az élővilágnak
ugyanis - így a baktériumoknak is - egészen különleges alkalmazkodóképessége
van, ezért a betegségek ellenszerei rövid idő alatt hatástalanná válnak. Az
antibiotikumok, különösen, hogy egyre gyakrabban alkalmazzák őket az állatvilágban
is, a kórokozók egyre erőteljesebb ellenállását váltják ki, és egyre gyengébbnek
bizonyulnak a mind fejlettebb baktériumokkal szemben. Az 1942-ben bevezetett penicillin
mára már a staphylococcus törzsek 80 százalékával szemben teljesen hatástalan. A
tbc, ami 20 éve még semmilyen ellenállást nem fejtett ki az antibiotikumokkal szemben,
mára ugyancsak megerősödött. A szalmonella azóta ellenáll az antibiotikumoknak, amióta
azok a tenyészállatok étrendjének állandó összetevői lettek. Sőt kiderült, hogy
az ellenállóképesség genetikai tulajdonság: öröklődik az egyik baktériumcsaládról
a másikra. A helyzetet nehezíti az is, hogy lelassultak az újabb antibiotikumok
kifejlesztésére irányuló kísérletek. A hatvanas évek óta egyetlen új osztályt
sem sikerült feltalálni.
Nagyon fontossá vált a megelőzés
Általánosságban véve a megelőzés az egyetlen biztos fegyver a betegségekkel
szemben, így az oltások nagy jelentőségre tesznek szert. Ennek kapcsán a XXI. században
szemléletmódváltásra is szükség lesz. A megelőzés, ezen belül az oltóanyagok előtérbe
kerülésével nemcsak humán jellegű, hanem pénzügyi szempontok is felvetődnek.
Az össznépesség egészségügyi ellátásának tekintetében roppant nagyok a különbségek.
Világszerte az AIDS-vírushordozók mindössze 10 százaléka jut hozzá az igen költséges,
kombinált kezeléshez - ez elsősorban a fejlett országokra értendő. A fertőzöttek
túlnyomó része a fejletlen világ népességéhez tartozik, Afrikában és Ázsiában
azonban az említett kezelés gyakorlatilag elérhetetlen. Ennek következtében más
betegségek, köztük a tbc is újból megjelenik. Sok még a tennivaló elsősorban egy
mindenki számára elérhető kezelési mód, valamint az AIDS-ellenes oltóanyag feltalálása
érdekében.
A különböző betegségekkel foglalkozó kutatások szerepe várhatóan igencsak megnő
a jövőben. Nemzetközi szinten kell kezelni a problémákat, és e téren történtek is
már előrelépések. Egy nyolcvanhárom laboratóriumból álló nemzetközi hálózat
foglalkozik többek között az influenza vizsgálatával. A kutatások szükségességét
alátámasztják a statisztikák is, hiszen az elmúlt évben elhalálozottak egyharmada
valamilyen súlyos fertőző betegség áldozata lett: tbc, kolera, AIDS, hasmenéses
gyermekbetegség vagy éppen malária végzett vele.
Távlatok - minden mindennel összefügg
A jövő században folytatódik a küzdelem a fertőző betegségek kiirtásáért. Az összes
betegséget az eredetével együtt számba kell venni. A WHO másfél év alatt már 215 féle
meglévő fertőző betegséget regisztrált, ámbár ezek a betegségek folyamatosan fejlődnek,
eltűnnek vagy újból megjelennek. A kórokozók ellenállóképessége növekszik, ráadásul
a globalizáció is meggyorsítja terjedésüket. Egyedül az elővigyázatosság növekedése,
egy jobb közegészségügyi ellátórendszer kiépülése, az antibiotikumok megfelelő
használata és a folyamatos kutatások eredményei vehetik fel érdemben a harcot a már
ismert, illetve még ismeretlen fertőzésekkel szemben. Fontos lenne, hogy mindenhol
megteremtődjenek az elemi higiéniai szabályok betartásának feltételei is - az
AIDS-járvány Romániában vagy a volt Szovjetunió területén például nagyrészt a
sterilizálás hiányának következménye volt.
Minden mindennel összefügg, ezért nem szabad szembeállítani többek között a
harmadik világ betegségeivel kapcsolatos kutatásokat a fejlett világra vonatkozókkal
- az előbbieknél szokták ugyanis a finanszírozási problémákat emlegetni. Az egyik
betegség kutatásának eredményei segíthetnek egy másik kezelésében is, és fordítva.
Sok helyütt eleve jobb egészségügyi körülmények, s ehhez jobb társadalmi-gazdasági
körülmények megteremtésére lenne szükség. Hosszútávú munkáról van szó tehát,
amelynek eredményei lehet, hogy csak újabb száz év múlva lesznek láthatóak.