Április 7. az Egészségügyi Világnap alkalmából hazánkban is számos rendezvényre
került sor. Az ENSZ kezdeményezésére idén szerte a világon az időskorúak helyzetével,
e korosztály segítésének, aktivizálásának lehetséges módjaival foglalkoznak a
legkülönbözőbb fórumokon.
Gógl Árpád egészségügyi miniszter szerdán Debrecenben megtartott sajtótájékoztatóján
többek közt arról beszélt, hogy az öregedő társadalom a jövő évezred egyik
legnagyobb kihívását jelenti, tekintve, hogy a világon a jelenlegi 500 millióról
egymilliárd fölé emelkedik a 65 évesnél idősebb emberek száma. A miniszter hangsúlyozta,
hogy mind az érintett korosztály, mind az egész társadalom szemléletváltására szükség
van ahhoz, hogy megszűnjön az idős emberek feleslegesség érzete. A betegségek nélkül
megélt aktív időskor feltételez egyrészt egy megelőző, egészséges életvitelű
fiatal életszakaszt, másrészt elősegíthető lenne egy önkéntességen alapuló nyugdíjazási
rendszerrel és az érintettek széleskörű társadalmi aktivitásával is.
Sokat elárul egy társadalom állapotáról, hogy miként viszonyul a gyengébbekhez -
így az öregebbekhez -, és úgy tűnik, a tradicionálisabb, családközpontú társadalmak
e téren számos fejlett országhoz viszonyítva jobb képet mutatnak. Egyes felmérések
tanúsága szerint például az olasz fiatalok szinte ki nem állhatják az időseket,
akik szerintük élősködők és csak panaszkodni tudnak. A helyzet Magyarországon sem
sokkal szívderítőbb, s mindez nagyrészt a tradicionális közösségek modernkori
felbomlásának köszönhető.
Az elmagányosodás - nem az egyedüllét! - problémája, ami 2-3-szorosára növeli
a kóros öregedés kockázatát, felmerült az Egészségesebb Életért Alapítvány
ugyancsak szerdán megrendezett sajtótájékoztatóján is. Megtudhattuk azt is, hogy bár
az életmód minősége 40-45 százalékban befolyásolja az egészségi állapotot, az átlagember
csak 10-15 százalékban él tudatosan ezzel a lehetőséggel. Örvendetes tény azonban,
hogy hazánkban egyre több a rendszeres aktív testmozgást végző idős emberek száma.
Dr. Iván László arról beszélt, hogy az emberek az életesélyek és túlélési kockázatok
egyénenként változó arányával rendelkeznek, ezek részben genetikai, azaz velünk született,
részben pedig szerzett tényezők. „Szerzett” kockázati tényezők például a különböző
szenvedélybetegségek, vagy a stresszes életmód, ami fölerősíti a környezeti ártalmak
hatását. Hazánkban az alkoholizálás vagy a dohányzás idős korban is gyakori probléma,
s ennek kapcsán fontos tudni azt is, hogy a ’40-es évek óta nagyon leromlott a
szabadon termesztett dohány minősége, aminek oka leginkább a radioaktív sugárzásban
keresendő. Szó esett még arról is, hogy a nyugdíjkorhatár utáni aktivitásnak hazánkban
még kevés lehetősége van, ezért e téren jelentős szerep jut a lakóhelyen végzett
társadalmi munkáknak vagy a lakóterületi életmód-kluboknak. A munkaterápiák
ugyanis megfelelő megoldást jelenthetnek az életvezetés és a magányosság problémáira.
Egyébként 1999, az Idősek Nemzetközi Éve kapcsán az alapítvány őszre konferenciát
tervez a 60 év felettiek kényszerű életmódváltásával kapcsolatos krízishelyzetek
kezeléséről. Ezen túlmenően „Idősek az iskolákért, iskolák az idősekért”
elnevezéssel mozgalom indítását is tervezik, amelynek keretében az iskolák közvetítő
szerepet játszhatnának a különböző korosztályok közti kapcsolattartásban, s
amelyhez az alapítvány mind a civil, mind a kormányzati oldal támogatását szeretné
megnyerni.