Hetek - III. évfolyam, 11. szám, 1999. március 20

Az elmúlt évszázadok során - általában amikor az éppen hatalmon lévő pápa kora vagy egészségi állapota miatt aktuálissá vált az utódlás kérdése - újra és újra felbukkant a XII. században élt ír püspöknek, Malakiásnak tuljdonított lista, amelyben rövid, általában néhány szavas jellemzések sora szerepel az egymást követő pápákról. A listán szereplő mottók jelentős része anynyira kevés információt tartalmaz, hogy - különösen a középkori pápák esetében - szinte lehetetlen feladat az azonosítás. Más jellemzések annyira általánosak (például „a kereszt védelmezője”), hogy szinte bármelyik egyházfőre illenek. Míg az egyes jellemzések értelmezése körül szinte vég nélkül lehet folytatni a vitát, Malakiás listája egy ellenőrizhető prognózist biztosan tartalmaz: szerinte ugyanis az 1143-ban elhunyt II. Ince után még 112 pápa fog uralkodni. A történészek egyetértenek abban, hogy II. János Pál a 110. pápa II. Ince óta, ami egyben magyarázatot kínál - a különböző kultúrákban és vallásokban fellelhető apokaliptikus elméletek iránti érdeklődés mellett - arra, hogy miért foglalkoznak az utóbbi években egyre többen a Malakiás-lista történetével és értelmezési lehetőségeivel. A jelenlegi egyházfő hajlott korát és törékeny egészségi állapotát tekintve úgy tűnik: néhány évtizeden belül eldőlhet a prognózisnak hitelt adó teológusok és a szkeptikusok vitája. Az ír püspök előrejelzéseit némelyek egybevetik a sokat vitatott francia látnok, Nostradamus jövendöléseivel is, aki - állítólag - szintén írt a pápaság utolsó éveiről. Egy biztos: az ő esetében még hamarabb kiderül az igazság, hiszen prognózisa szerint az 1999-es esztendőben világháború tör ki, amelynek következtében a pápának menekülnie kell Rómából…

Tisztelt Szerkesztőség!

A Hetek 10. számában olvastam a Kelta láncszem című vallástörténeti írást, amely röviden említést tett egy XII. századi ír püspökről, Szt. Malakiásról és a neki tulajdonított próféciákról. Érdekelne, hogy miként maradt fenn a pápák listája, és az is, hogy mennyire tekintik a kutatók pontosnak a benne szereplő jellemzéseket? Elképzelhető lenne valóban, hogy a katolikus püspök egyházának jövőbeli megszűnéséről jövendölt? Hogyan vélekedik erről a Vatikán?

Üdvözlettel:
Major Gábor
Budapest

Malakiás püspök 1139-ben Rómába utazott, hogy felkeresse II. Ince pápát. Az ír főpapról kortársai úgy tartották, hogy jövőbe látó képességekkel rendelkezik. A hagyomány szerint Malakiás Rómában élte át nevezetes látomását, amely során 112 pápa uralkodásáról jegyzett fel tömör jellemzést.
Az ír püspök a „Pápák listája” néven ismertté vált dokumentumot átadta II. Ince pápának, aki elzáratta azt a vatikáni titkos archívumba. Az iratot több mint 400 éven keresztül itt tárolták, míg 1559-ben egy Benedek-rendi történész, Arnold Wion nyomtatásban is kiadta a Malakiásnak tulajdonított dokumentumot. A több évszázados hallgatás miatt természetesen sokan megkérdőjelezték a lista hitelességét, köztük Menestrier jezsuita szerzetes is, aki azt állította, hogy a jövendöléseket egy korabeli pápajelölt, Simoncelli kardinális hamisította, hogy ezzel növelje - eredménytelenül - megválasztásának esélyeit. Mások az ismert XVI. századi látnoknak, Nostradamusnak tulajdonítják a szerzőséget, annak alapján, hogy az asztrológiában és az egyiptomi mágiában is jártas francia jövendőmondót szintén foglalkoztatta a pápaság jövője. A katolikus teológusok és egyháztörténészek azonban - ha fenntartásokkal is - de általában elfogadták a lista eredetiségét.
Egy másik vitatott kérdés a jövendölés forrására vonatkozik: míg a lista inspiratív eredetét elfogadó katolikus álláspont szerint a mottók „rövid profetikus előrejelzéseket tartalmaznak” (Katolikus Enciklopédia, 1913), addig számos - elsősorban protestáns - teológus felhívja a figyelmet arra, hogy a középkorban sokszor elmosódott a határ egyes a pogány vallásokhoz kötődő okkultisztikus elemek (például az asztrológia) és a kereszténység által elfogadhatónak ítélt szellemi jelenségek között. Különösen jellemző volt ez Malakiás hazájára, Írországra, ahol a kereszténység korai elterjedése nem szorította ki, hanem inkább integrálta a különböző sámánisztikus gyakorlatokban bővölködő ősi druida vallást. Hasonló szinkretizmus figyelhető meg a középkori tudomány és hatalom csúcsain élők esetében is: a katolikus II. Rudolf főtanácsadója az asztrológiában és alkímiában jártas Kepler volt, Nostradamus pedig szívesen látott vendégnek számított szinte valamennyi európai királyi udvarban; de példaként említhetnénk az asztrológia iránt szintén élénken érdeklődő magyar főpapot, Janus Pannoniust is. A kritikusok emiatt úgy vélik, hogy mivel a jövővel foglalkozó középkori prognózisok forrása elválaszthatatlan az okkult praktikáktól, ezért ezeket az állításokat legfeljebb történeti kuriózumként lehet értékelni és értelmezni.

„Az elnéptelenedett vallás”

A hosszú felsorolás II. Ince utódjával kezdődik 1143-ban. A mottók - ahol a történeti feljegyzések lehetővé teszik az azonosítást - általában az egyházfők címerjelképeire vagy születésük helyszínére, illetve uralkodásuk valamely jelentős eseményére utalnak. A korban hozzánk közelebb eső egyházfők esetében több lehetőség kínálkozik az előrejelzések azonosítására, ezért cikkünkben a századunkban uralkodó pápákra vonatkozó jellemzéseket vesszük röviden számba.
A századforduló idején a pápai trónon XIII. Leó ült, aki Malakiás listáján a 102. pápa. A rá vonatkozó mottó („lumen in coelo” - „fény az égben”) a Leó pápa címerét díszítő fényes üstökös motívumára utalhat. Őt Giuseppe Sarto bíboros követte a vatikáni trónon, akit X. Pius néven 1903-ban koronáztak pápává. Malakiás az ő uralkodását „lángoló tűzként” („ignis ardent”) jellemzi. A szimbólum a feltételezések szerint arra utalhat, hogy Pius halálának az évében, 1914-ben tört ki az I. világháború.
A történelem addigi legnagyobb pusztítását hozó években, 1914 és 1922 között XV. Benedek volt a római katolikus egyház feje. Az európai háborúnak és az oroszországi forradalmaknak több mint tízmillió katolikus áldozata volt, és a kataklizmák túlélői közül is sokan elfordultak az egyháztól. A lista értelmezői szerint erre utalhat a XV. Benedek pápára vonatkozó mottó: az „elnéptelenedett vallás” („religio depopulata”).
Mivel a Malakiás által adott jellemzések a római katolikus egyház szemszögéből értékelik az egyes pápákat, ez - mint a következő két egyházfő esetében is - nem feltétlenül esik egybe a történészek esetenként kritikus véleményével. 1922-ben lépett a vatikáni trónra XI. Pius pápa, aki Malakiástól a „rendíthetetlen hit” („fides intrepida”) jellemzést kapta. Pius tizenhét évig tartó uralkodása alatt konkordátumot kötött Benito Mussolinivel és Adolf Hitlerrel, amivel a katolikus egyház helyzetét igyekezett megerősíteni.
XI. Piust egy hasonlóképpen vitatott egyházfő, az 1939-ben XII. Pius néven trónra lépő Eugento Pacelli követte. A németországi nunciusként, majd a vatikáni diplomácia vezetőjeként tevékenykedő Pacelli az „angyali pásztor” („pastor angelicus”) jellemzést kapta Malakiástól. A második világháború alatt végig hallgatásba burkolózó pápát tisztelői kiemelkedő spirituális képességeiért és diplomatikus vezetői tevékenységéért tartják méltónak a „angyali pásztor” címre.
Az 1958-ban elhunyt XII. Piust az egyháztörténelem egyik legnépszerűbb pápája, XXIII. János követte, akit az ír püspök „pásztor és tengeri hajós” („pastor et nauta”) mottóval azonosított. Giuseppe Roncalli megválasztása előtt a tengeri kikötőváros, Velence püspöke volt. XXIII. János pápa hívta össze a II. vatikáni zsinatot, és az ő nevéhez fűződik a század egyik legjelentősebb egyházi dokumentuma, a „Pacem in Terris” kezdetű enciklika.
Malakiás listáján a 108. pápa a „virágok virága” („flos florum”) elnevezést kapta. Az 1963-ban megválasztott Montini milánói érsek címerét három hercegi liliom ékesítette, és általában ezzel azonosítják a VI. Pál néven 1978-ig uralkodó pápát.

Félhold és napfogyatkozás

A modern kori pápaság történetének legrövidebb ideig uralkodó egyházfője az 1978-ban megválasztott Albiano Luciani kardinális volt, aki I. János Pál néven 34 napig töltötte be ezt a tisztséget. Őt a Malakiás-lista előrejelzése a „félholdból származó” („de medietate lunae”) mottóval jellemzi. Ez - állítólag - arra utal, hogy a pápa rövid ideig tartó uralma 1978. augusztus 26-án félhold idején kezdődött, és nagyjából egy holdciklus idejéig tartott. Egy másik elmélet szerint a mottóban szereplő „félhold” kifejezés az iszlám világban történő jelentős eseményt vetít előre. Ez az esemény - a teória hívei szerint - az 1978. szeptember 17-én aláírt Camp David-i egyezmény, Izrael és Egyiptom békemegállapodása lehet, amely I. János Pál uralkodása alatt jött létre.
A Malakiás listáján szereplő 110. pápa Karol Wojtyla, Krakkó érseke, aki 1920. május 18-án a feljegyzések szerint egy napfogyatkozás idején született a lengyelországi Wadowiceben. Mivel az uralkodására vonatkozó jövendölés („de labore solis”) egyik lehetséges fordítása „a napfogyatkozásból származó”, általában ezzel szokták azonosítani a II. János Pálra vonatkoztatott mottót. A latin mondat egy másik lehetséges értelmezése a Nap alatt végzett fáradságos munkára utal. E fordítás szerint az egyháztörténelemben példátlanul sokat utazó, nyolc nyelven beszélő, íróként is jelentőset alkotó II. János Pál pápa „a Nap alatt fáradozó” egyházfő.
A napfogyatkozással kapcsolatos értelmezéshez társul az a feltételezés, mely szerint II. János Pál uralkodásának a végét is egy ilyen rendkívüli természeti jelenség fogja előrevetíteni. Az ezredforduló előtt már csak egyetlen teljes napfogyatkozásra kerül sor, amelyet Dél- és Közép-Európából lehet majd figyelemmel kísérni 1999. augusztus 11-én. A jelenség nyomán egy időre sötétség borul a Vatikánra is - ebből vonják le némelyek azt a következtetést, hogy a sokat betegeskedő pápa helyett még a milleneum beköszönte előtt új vezetőt választ a katolikus egyház.

A lista vége

Az „olajfa dicsősége” („gloria olivae”): ez a mottója Malakiás listáján a 111. pápának, aki II. János Pál után lép trónra, és a jövendölés szerint uralkodása az utolsó előtti lesz a pápaság hosszú történetében. Őt, II. Romulus Péter pápa („Petrus Romulus”) követi, akinek uralkodásáról az ír püspök az alábbiakat jegyezte fel: „Sok nyomorúságon keresztül vezeti át nyáját, miután a hét dombon épült város elpusztul, és a rettentő Bíró megjelenik, hogy megítélje a népet. Ez a vég.” A sajátos névválasztás talán arra is utalhat, hogy az utolsó pápához hasonlóan annakidején a Nyugatrómai Birodalom utolsó császára is felvette Róma alapítójának nevét, akit így Romulus Augustulusnak hívtak.
Mivel jövőbeli eseményekre vonatkozik, természetesen ennek a próféciának az értelmezési lehetőségei jóval tágabbak, mint a múltbeli pápákra vonatkozóké. Az olajfa a béke közismert jelképe. Ebből többen azt a következtetést vonják le, hogy az „olajfa dicsőségeként” jellemzett pápa nem feltétlenül egy személyt, hanem esetleg egy hosszabb
békekorszakot (aranykort) jelképez, amely alatt számos - külön nem említett - pápa uralkodik majd, és ennek az időszaknak a végén jelenne meg az utolsó pápa. Ez az értelmezés feloldja azt a baljóslatú feltételezést, miszerint a római katolikus egyház történelme egy-két generáción belül lezárulhat.
Az apokaliptikus értelmezések ezzel szemben a Malakiás-lista eredeti számozásából indulnak ki, és azt állítják, hogy a történelemben már valóban csak két pápa következik, akiktől a Földre visszatérő Messiás, Jézus Krisztus veszi át a hatalmat. Az egyik irányzat szerint az utolsó előtti és az utolsó pápa egyidőben uralkodik majd. Szerintük az „olajfa dicsősége” egy olyan hamis prófétát, vallási vezetőt jelképez, aki elhiteti a világ lakosait a békesség ígéretével, de valójában belülről felszámolja az egyházat, és kiszolgáltatja azt az „utolsó császár”, az Antikrisztus céljainak. Ezzel az aposztata római pápával szemben, aki a hét dombon épült várost, Rómát is elfoglalja, a katolikus egyház hitvalló maradékából egy új egyház jön létre, amelynek sok nyomorúságot és üldözést kell elszenvednie a „Babilóntól”. Az olajfával kapcsolatban némelyek megjegyzik, hogy az a Szt. Benedek által alapított bencés rend jelképe is, így elképzelhető: ebből a rendből származik majd az utolsó előtti pápa.

Egy sokat emlegetett dátum

Vannak olyanok is, akik kapcsolatot vélnek feltételezni Malakiás listája és Nostardamus egyik jövendölése között, amely szerint az utolsó pápa idején tör ki az emberiség legpusztítóbb háborúja, amelynek következtében a pápának menekülnie kell a Vatikánból, és száműzetésben szenved mártírhalált. A francia látnok szerint ezt a pápát Pálnak fogják nevezni, és jelképe a Nap lesz. Nostradamus azt állítja, hogy a katasztrófa 1999. júliusában szakad rá a világra, amikor keleti irányból hadseregek özönlik el Románián és Ausztrián keresztül Európát, dél felől pedig a Közel-Keletet. A konkrét dátumnak köszönhetően idén világszerte milliós példányszámokban fogynak a legkülönbözőbb Nostradamus-értelmezésekről írt könyvek, és naponta szaporodnak az interneten megjelenő apokaliptikus magyarázatok is. Nyár végére mindenesetre eldől: vagy végleg tekintélyét veszti a világot 450 éve rémisztgető jövendölés, vagy az események esetleg tovább erősítik az előrejelzések iránti érdeklődést.
Nostradamus számtalan allegóriát tartalmazó jövendöléseit egyesek az azokban felbukkanó bibliai motívumok - például az Antikrisztus uralkodása, a világot sújtó ítélet vagy a messiási aranykor előrejelzése - miatt megpróbálják összhangba hozni a Szentírásban szereplő eszkatologikus kijelentésekkel. Egy interneten olvasható katolikus Nostradamus-tanulmány értelmezése szerint a III. világháborút Oroszország fogja kirobbantani, amikor iszlám szövetségeseivel, elsősorban Líbiával és Iránnal szövetkezve megtámadja Nyugat-Európát és a Közel-Kelet nyugatbarát államait. A váratlan csapásra akkor kerül sor, amikor délen Törökország és Görögország konfliktusba kerül egymással, és ez az esemény leköti a nyugati hatalmak figyelmét. A szerző szerint Oroszország azért határozza el magát a támadásra, mert fenyegetve érzi magát Nyugatról. Miután hirtelen egy diktátor veszi át a hatalmat Moszkvában, elérkezettnek látják az időt a támadásra. Más muszlim országok is bekapcsolódnak a támadásba, köztük Egyiptom is, ahol iszlám szélsőségesek veszik át a hatalmat. A világháború kitörése előtt természeti csapások sorozata éri Európát: nagy földrengések rázzák meg a Földközi-tenger térségét, 48 fok körüli hőség és aszály pusztít. A csapásokat az égbolton feltűnő különös jelek teszik még félelmetesebbé - állítja a katolikus tanulmány, amely összegyűjtötte az Antikrisztus feltűnésére vonatkozó Nostradamus-jövendöléseket is.
Ezek alapján úgy vélik, hogy a nagy háborút végül az egyesült nyugati hadsereg - csodával határos módon - megnyeri, miután a támadókat járványok és természeti csapások feltartóztatják. A győzelem után létrejön az újjáalakult Római Birodalom, amelynek első vezetője egy francia származású uralkodó lesz. Az ő uralkodásának idején tűnik fel Európában egy kivételes képességekkel rendelkező fiatalember, aki - Nostradamus szerint - maga az Antikrisztus lesz. Erről a személyről a jövendölés azt állítja, hogy Athénben fog megszületni, apja egy magas rangú szerzetes, anyja pedig prostituált, aki személyiségében félig ember, félig fenevad lesz. Bár katolikus neveltetést kap és pappá szentelik, hamarosan a reverendáját katonai egyenruhára cseréli majd. A világháborúban kivételes érdemeket szerez, és tábornokká léptetik elő. A rendkívüli szónoki képeségekkel is rendelkező hadvezér politikusként is nagyon népszerű lesz, míg végül közkívánatra az Új Római Birodalom császára átadja neki a hatalmat.
Nostradamus szerint az Antikrisztus uralma alatt totális kontroll valósul meg a Földön: a császár minden embert megvizsgáltat, hogy ellenőrizze a testükön (bőrükön, homlokukon és orrukon) található jeleket. Az Antikrisztus uralma alatt véres háborúk és rövid ideig tartó békés időszakok váltogatják majd egymást, míg a legyőzhetetlennek tűnő hadvezér-császárt a Szentföldön egy csata alatt hatalmas villám sújtja agyon.
Malakiás és Nostradamus jövedöléseiről a közeljövő hoz ítéletet. Addig is előfordulhat azonban, hogy lesznek, akik a prognózisok alapján megpróbálják befolyásolni az eseményeket. Erre ugyanis volt már példa: 1958-ban a pápaválasztás során Spellman New York-i kardinális - arra hivatkozva, hogy Malakiás szerint a soron következő pápának „pásztornak és tengerésznek” kell lennie - kibérelt egy nagy szállítóhajót, megtöltötte birkákkal, és lehajózott vele a Tiberisen Rómába. A konklávé azonban nem hagyta magát meggyőzni az amerikai püspök látványos showműsorától, és XXIII. Jánost, Velence püspökét választotta meg a pápai trónra.