MÁRER GYÖRGY NEW YORK
Közös érdek az amerikai jelenlét

1991-ben Jeszenszky Géza, az Antall-kormány akkori külügyminisztere, Kovács István, a római nagykövetség ideiglenes ügyvivője társaságában látogatást tett a NATO Déli Főparancsnokságán Nápolyban. Első ízben fordult elő akkor, hogy a Szovjetunió egyik volt csatlósállamának külügyminiszterét vendégül látták ott, és tiszteletére felvonták a magyar lobogót. 1999. március 12-én azonban a háromszínű zászló már Magyarország tényleges NATO-tagságát jelképezte. A küldöttségben Martonyi János külügyminiszter mellett ismét ott volt Jeszenszky Géza, ezúttal mint hazánk washingtoni nagykövete, Kovács István pedig mint New York-i főkonzul, akit az ünnepélyes alkalom után kérdezünk a csatlakozás előnyeiről és esetleges veszélyeiről.

A 19 tagállam zászlaja a brüsszeli NATO-központban. Bevonultunk    Fotó: MTI

- Milyen érzés NATO-tagnak lenni?
- Életem egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a Truman Könyvtárban kitűzték a magyar zászlót. Ezt mondhatom úgy is, mint diplomata, úgy is, mint magyar állampolgár. A magyar diplomácia nagyon sokat fáradozott az elmúlt tíz év alatt annak érdekében, hogy Magyarország teljes jogú tagja legyen a NATO-nak. Ezzel talán megvalósult hazánk külpolitikájának egyik legfontosabb integrációs célja, hogy taggá válhattunk egy olyan szervezetben, amelynek osztjuk mind célkitűzéseit, mind értékeit.
- Miért volt szükség 1999-ben tűzön-vízen keresztül bevinni ezt a három országot?
- Nincs szó arról, hogy tűzön-vízen keresztül történt volna a csatlakozás. Valójában ez egy folyamat eredménye. Tíz éve dolgozunk azon, hogy Magyarország integrációs céljai megvalósuljanak. Magyarország 1989 óta, tehát az elmúlt tíz évben felküzdötte magát odáig, hogy belekerült a demokratikus országok családjába, tehát nem beszélhetünk elhamarkodott döntésről. Azzal, hogy a kétpólusú világ a Szovjetunió szétestével megszűnt, Magyarország végre maga alakíthatta sorsát, illetve maga dönthetett sorsának alakulásáról. Az időzítés oka talán az, hogy 1999. április 4-én ünnepli a NATO fennállásának ötvenedik évfordulóját, és ezért egy kicsit lélektani kérdés is lehetett, hogy ezek az országok ebben az esztendőben kerüljenek be. Ez inkább szerencsés egybeesésnek mondható, mint kiválasztott dátumnak.
- Mi az általános vélemény az időzítésről?
- Több okból volt ez szerencsés. A szervezet félévszázados fennállása folyamán megőrizte a békét a tagországokban, illetve stabilitást biztosított Nyugat-Európában, valamint a világ számunkra legérzékenyebb részein. Persze megalakulásakor a célkitűzések mások voltak, és más volt az ellenségkép is, mint ma. Jelenleg a NATO inkább az európai és a nemzetközi biztonságot próbálja szavatolni. Manapság a NATO-bővítés azt is jelenti, hogy Közép- és Kelet-Európa az új tagokkal remélhetőleg biztonságosabb övezetté válik, és ez a biztonság kisugárzik majd nemcsak a három új tagra, de a környezetünkre is. Az időzítés még azért is fontos, mert így április 24-én, amikor a NATO következő csúcsértekezlete összeül, Magyarországnak, Lengyelországnak és a Cseh Köztársaságnak már beleszólása lesz abba, hogyan fog alakulni a megújuló NATO következő évtizedekre előirányzott politikája.
- Milyen szerepet kap a jövőben Magyarország?
- A NATO-n belül Magyarország a Déli Parancsnoksághoz fog tartozni, amelynek a főhadiszállása Nápolyban van. A három csatlakozó állam közül Magyarország valószínűleg Közép-Európa és Dél-Európa felé lesz nyitottabb, hiszen ha megnézzük, a Taszáron állomásozó katonai erők is a volt jugoszláviai területeken vesznek részt a válságkezelésben, illetve békefenntartásban. Magyarország tehát főként a dél-európai térségben kap majd feladatot.
- Egyenrangú félként fogják-e kezelni Magyarországot, annak ellenére, hogy hadseregünk elavult?
- Magyarország ugyanolyan jogokkal rendelkezik a NATO-ban, mint Spanyolország vagy Anglia. A hadsereg korszerűsége és felkészültsége egy másik kérdés. A magyar hadsereg az elmúlt tíz évben már óriási változásokon ment keresztül, létszáma körülbelül egyharmadára csökkent. A haderőreform minőségi változást is hozott: manapság már több ezer magyar katona angolul is meg tud szólalni. Persze nincs felsőfokú nyelvvizsgája, de rendelkezik azzal a tudással, amire egy
NATO-hadgyakorlaton szüksége van az alapkommunikációhoz azokkal, akikkel érintkezni kell. A hadsereg technikai oldalát tekintve Magyarország kompatibilis a kommunikációt illetően, ami a legfontosabb. Nemrég került felavatásra egy radarrendszerünk, amely nemcsak Magyarország légterét, hanem a NATO által megkövetelt tágabb légtér védelmét, illetve áttekintését is biztosítja.
- Milyen védelmi beruházásokkal jár ez Magyarország számára, és mennyivel növeli majd a katonai költségvetést?
- Egy NATO-n kívüli ország katonai költségvetése sokkal nagyobb, mint egy tagállamé. Hazánk most egy olyan szövetségen belül van, ahol az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv érvényesül. A költségek tehát így kisebbek. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország a jövőben ne növelné a nemzetközi viszonylatban is igen alacsony védelmi költségeit, mivel ez szükséges, ha azt akarjuk, hogy egy kisebb létszámú hadsereg ütőképesebb legyen.
- Mi fog történni az elmúlt rendszerben - esetleg azóta - hazánkba telepített orosz és más nemzetiségű hírszerzőkkel?
- Reméljük, hogy ők már nincsenek Magyarország területén. A kémkedés a legősibb mesterségek közé tartozik, tehát valószínűleg mindig is volt, és mindig is lesz. Úgy érzem, hogy Magyarország megbízható tagja a NATO-nak, és a kihívások, amelyek ilyen területen érhetik a szövetséget, akár Magyarországon, akár más országokban, és bármilyen oldalról, azokat a megfelelő óvintézkedések semlegesíteni fogják.
- Hogyan tudja majd kezelni a kormány a Szlovákiában, Romániában és a Vajdaságban élő magyar kisebbség csalódottságát?
- Azt hiszem, hogy a környező országokban élő magyarok ugyanúgy ünnepelhetnek, mint az anyaországban élők, mivel NATO-tagságunk nem nehezíti a helyzetüket. Magyarország NATO-tagként is szívén viseli az egész magyarság sorsát, másrészt pedig elő kívánja segíteni, amint a követelmények lehetővé teszik, a környező országok csatlakozását is.
- Több millió kisebbségben élő magyar rekedt a NATO-n kívül. Az ő biztonságuk nőtt vagy csökkent a NATO-tagsággal?
- Meggyőződésem szerint nőtt a biztonságuk, mert azzal, hogy ez a három új tagállam belépett a NATO-ba, Közép- és Kelet-Európa biztonsága és stabilitása is fokozódott, nemcsak katonai, de gazdasági szempontból is - ami persze nem mérhető le azonnal. Az sem következik belőle, hogy már holnap újabb milliárdokat fognak beruházni ebben a három tagállamban, de azok a befektetők és cégek, akik újonnan érkeznek a térségbe, sőt az ottlévők is, úgy érzik, hogy egy Koszovó - vagy a jugoszláv területeken fellépő más típusú feszültségek - ezekben az országokban nem fordulhatnak elő.
- Hogyan látja a NATO és Magyarország jövőjét Európában?
- Elválaszthatatlannak. A NATO-ét azért, mert a térség biztonsága és stabilitása miatt elengedhetetlen, hogy megmaradjon az Egyesült Államok jelenléte Európában. Ezt igazolta az elmúlt ötven év, és bizonyítják a jelenleg zajló események is. És ez remélhetőleg nemcsak Nyugat-Európára lesz igaz a következő évezredben, hanem Közép- és Kelet-Európára is.