A magyarok szemében hosszú évszázadokon át a törvényes, Istentől megszentelt
kormányzás feltételeit az Árpád fejedelem nemzetségéből származó királyok
töltötték be maradéktalanul. A dinasztia vallásos kultusza már szinte István
király halála után megkezdődött. Az Istvánnak tulajdonított Szent Korona
birtoklása pedig minden magyar király jogos és igazságos uralmának
„bizonyítékává” vált.
Etelközben a középkori krónikák tudósítása szerint a hét magyar törzs
vezetője vérszerződést kötött. A főhatalommal Álmos és ivadékai ruháztattak
fel. A fejedelmi törzs nagy tekintélynek örvendett a honfoglaló magyarság körében.
Géza fejedelem már kapcsolatokat igyekezett kiépíteni a „keresztény” Nyugattal, s
ezt a politikát folytatta fia, a 997-ben fejedelemmé választott István is. A nyugati
tapogatódzás gyorsan beérő gyümölcsöt termett: II. Szilveszter pápa állítólag
„angyali intésre” koronát küldött a fiatal uralkodónak. A dinasztiaalapító
király tekintélye utódaira hagyományozódott, az Árpád-ház hatalmi jogosítványait
nem kérdőjelezte meg senki. A család „isteni kiválasztottságában” való hit
István 1083-ban történt szentté avatásával megerősödött, s ezzel a szent
királyhoz tartozó, feltételezetten egykor általa használt tárgyak is vallásos
tekintélyt nyertek. A Szent Korona elnevezés első írásos előfordulása a 13. század
második feléből való.
Amíg az Árpád-ház tudott férfit adni a királyságnak, addig a trón biztonságát
semmi sem fenyegethette komolyan. 1301-ben azonban letört a királyi család terebélyes
fájának utolsó aranyágacskája, váratlanul meghalt III. András király. A „szent
királyok nemzetségének” letűntével a Magyar Királyságban minden hatalom
bizonytalanná vált, minden vagyon tekintélye megfakult.
Dinasztiaváltozások, trónviszályok idején mindig szükség támad egy, az államot
eszmeileg, személyek felett képviselő, az idők változásai felett álló jelvényre.
Ezt a szerepet töltötte be a korona. A korona az államfogalom pótlására kiválóan
alkalmas volt.
Benda Kálmán történész a magyar korona történetét feldolgozó könyvében a
következőket írja a Szent Koronát övező különleges felfogásokról: „...a
koronához fűződő tanok Magyarországot kivéve sehol sem kapcsolódtak valamely
tényleges koronához. A királykoronázás érvényessége sem függött a koronától,
annyira nem, hogy általános szokás szerint az uralkodók új, egyéni koronát
csináltattak maguknak, úgy is mondhatnánk, a mindenkori divatnak megfelelőt. Ezzel
szemben nálunk a koronázás csak akkor volt érvényes, ha a Szent Koronával történt,
s a koronaeszme sem valamely elvont, csak ideálisan létező koronához kapcsolódott.”
Anjou királyaink alatt, a 14. században a korona már az állam jelképeként jelent meg
nemzetközi szerződésekben. A régi magyar gondolatnak megfelelően a királlyal együtt
lett a szerződések alanya, vállalt kötelezettségeket, és szerzett jogokat. A király
jogait a koronából kezdték eredeztetni.
A magyar rendek természetesen magukénak tekintették a közhatalom jelképét.
Befolyásuk érvényesítésére használták fel a koronával kapcsolatos politikai
eszméket. A királyválasztás joga, a hatalom átruházása egyre inkább az ő
akaratuktól függött. Közjogi felfogásuk szerint a korona egyesíti az országot, s
védi annak egységét. Az ország területének megtartása és növelése a korona
dicsősége, míg egy részének elvesztése a korona kisebbítése és dicsőségének
csorbítása. Ezen a dicsőségen őrködni, a koronához tartozó területeket, a magyar
birodalmat megvédeni a királynak és az ország nagyjainak kötelessége, de
egyszersmind a korona minden egyes alattvalójának is. Így szimbolizálta a korona a
hozzátartozók szemében az egész magyar birodalom integritását. A korona mögött
háttérbe szorult a király személye. Aki hűségét az uralkodónak szolgálatokkal is
bizonyította, az Magyarország Szent Koronájának állapotát erősítette vagy
javította, amint azt Zsigmond királyunk több adománylevele megfogalmazta.
Az ország koronája (corona regni) terminus a Jagellók alatt állandósult, s a király
személye elé került.
A 16. században a köznemesség soraiból kiemelkedő Werbőczy István fogalmazta meg
először a teljesség igényével a Szent Korona tanát. Alaposan áttanulmányozta a
magyar krónikási hagyományt, s törvénybe öntötte a rendek igazságát: a király
és a nemesség között különleges és kölcsönös viszony áll fenn, mivel együtt
alkotják a Szent Koronát. Werbőczy Hármaskönyve évszázadokra meghatározta a
hatalmi viszonyokat a Magyar Királyságban.
A magyar koronát a török veszedelem árnyékában újabb misztikus tulajdonságokkal
kezdték felruházni. 1613-ban megjelent egy kis kötet, Révay Péter koronaőr munkája.
A szorgalmas szerző hosszú szolgálata során mindent felkutatott, ami a „magyar
korona keletkezésével, virtusával, győzelmeivel, szerencsés és szerencsétlen
sorsával kapcsolatban megtudható” volt.
Meggyőződése szerint Magyarország története a korona szempontjából Isten munkája.
A jogosan és igazságosan uralkodó királyra dicsőséget hozott, a zsarnokot pedig
tönkretette. Ezzel magyarázza, hogy a koronát erőszakkal megszerző I. Béla királyra
a trónszék boltozata rászakadt. I. Ulászló tragikus halálát a várnai csatában
összefüggésbe hozza azzal a ténnyel, hogy a királyt nem a Szent Koronával
koronázták meg 1440-ben. Révay felfogásában a korona a Gondviselés által
különösen vigyázott tárgy, sőt maga is „isteni lény”. Irányítja az
eseményeket, a bajban megsegíti a magyarokat. Amikor a tatár dúlta földünket
„ragyogott ez a nemes csillag”, s végül diadalt aratott. Amikor Kun László király
„bemocskolta Őt” erkölcstelen életével, a korona „megengedte”, hogy az
uralkodót meggyilkolják. Aki megsérti a Szent Korona törvényeit, az a felség, a
vallás és az Isten ellen vétkezik.
Révay Péter koronaőr 1622-ben „imádott” koronája mellett hunyta le örökre a
szemét, de vallásos rajongása a koronáért a 18. században példává vált.
Az erőszakos akcióiban kifáradt ellenreformáció Mária Terézia uralkodása alatt új
tervet dolgozott ki. Célja a magyar protestantizmus csendes eltemetése lett. A katolikus
ideológia teljhatalmának visszaállításához újra előtérbe került Szent István
alakja, aki a hagyomány szerint országát felajánlotta Szűz Máriának. Az „apostoli
király” felfogásuk szerint Magyarországot Regnum Marianummá tette. Ez a kirekesztő
ellenreformációs állameszme 1944-ig meghatározta a magyar közjogi gondolkodást.
19. század utolsó évtizedeiben új kihívás előtt állt a Magyar Királyság. A
nemzetiségi kérdés megoldása sürgetővé vált. A nemzeti követeléseiket egyre
öntudatosabban megfogalmazó nem magyar ajkú alattvalók mozgalmainak leszerelésére a
Szent Korona-tan hangoztatása tűnt a legeredményesebb megoldásnak. Az eszme hívei
hittek a Szent Korona megőrző erejében, hogy a nehéz helyzetbe került magyar nemzetet
megszabadítja. A szentistváni állameszme a történelmi Magyarország széthullását
volt hivatott megakadályozni. Az 1896-os millenniumi ünnepségek szemkápráztató
eseményei sorában felállították az állameszme kőbe faragott emlékművét a mai
Hősök terén. Az oszlopon álló angyal a katolikus Magyarország szimbóluma. Egyik
kezében a Szent Koronát, másikban a Rómához tartozást jelképező kettős keresztet
tartja. Ferenc József büszke alattvalói újabb ezer évre rendezkedtek be. A „boldog
békeidőkbe” feledkezett ország boldog új évszázadot várt. Tudjuk, milyen
eredménnyel. Trianonban az ezeréves ország elbukott.
A második világháború pokoli pusztítása újra porba döntötte a király nélküli
királyságot, s úgy látszott, a szentkorona-tannak is befellegzett.
Ám negyven év szünet után újra támadtak lelkes oltalmazói a szent koronának.
Ausztráliában vetette papírra gondolatait egy lelkes „koronaőr”, aki szerint a
Szent Korona-tan: „…állandósult nemzeti hagyomány és államjogi filozófia, a
demokrácia viszont csupán a jelen idők korszelleme, a köztársaság pedig a jelen
idők államigazgatási kerete, de nem megtestesítője a magyar népnek. A magyar nép a
Szent Korona tagjainak összessége.”
1997-ben jelent meg Zétényi Zsolt egykori MDF-es politikus könyve A Szent Korona-eszme
mai értelme címmel. Ennek előszavát Nemeskürty István írta. Nemeskürty
emlékidézéssel kezdi. 1938. augusztus 20-án ő is beállt a sorba, amely a rekkenő
melegben arra várakozott, hogy egy pillantást vessen a Szent István-év alkalmából a
Várban kiállított szent koronára. Erre a napra emlékezik. „Megértettem, amit
tanultam, hogy a Szent Korona több mint királyi dísz vagy jelvény: hazánknak,
függetlenségünknek, nemzeti önérzetünknek letéteményese. A Szent Korona: a magyar
nemzet, a magyar nép, hazánk.”
Nemeskürty István nem érti, miért kelt „vad indulatokat a nemzet külső és belső
ellenségeiben a Szent Korona”. Azon mereng, miért akarják némelyek máig feledtetni,
hogy a lebontott városligeti Regnum Marianum-templom tornyát hajdanán a Szent Korona
ékesítette. Majd így zárja előszavát: „Zétényi könyve erkölcsi tudatunk
megtartásának nyeresége. Hozzájárulhat, hogy se címerünkből, se közéletünkből,
se lelkünkből ne száműzzük többé a Szent Koronát.” Vajon Nemeskürty
kormánybiztos úr legutóbbi javaslatai a millenniumi rendezvényekhez kapcsolódóan
melyik magyar világ szellemének felidézését, (ne adj Isten) feltámasztását
szolgálnák?
- Milyen jelentést hordoz a magyar korona?
- A magyar királyság jelképe, szimbóluma. A magyar korona volt az az ötvöstárgy,
amely a magyar királyokat az uralkodásra jogosította. A királyt ezzel kellett megkoronázni,
és csak akkor volt Magyarország királyának tekinthető, ha ez így történt. Vagyis a
korona a király beavatásának az eszköze volt. Ez a tény az Árpád-kor végétől már
pontosan bizonyítható is. Például III. Endre már a koronára tett esküt, és külön
feljegyzik, hogy Szent István koronájával zajlott a koronázása. Károly Róbert esetében
a szertartást meg kellett ismételni, mert az előző egy másik koronával történt, ezért
hiába végezte az esztergomi érsek, akinek a szerepe egyébként a koronázás másik
feltétele volt.
- Miért tartják szentnek a koronát, kapcsolódik-e hozzá valamilyen csodás esemény
legendája is?
- Nem. Egyszerűen csak azért, mert Szent Istvánhoz kapcsolódik.
- Valóban ez volt Szent István koronája?
- Egy tárgyat, amin nincsen felirat, igen nehéz megítélni. Az ilyen értékes tárgyaknál
rajta szokott lenni, hogy ki csinálta, miért és kinek adományozta. A korona formáját
tekintve elüt az Európában megszokottaktól. Ez a fajta fedett korona hasonlít
azokhoz, amiket a Bizánci Császárságban használtak a XI. század elején. A korona
alsó része feltehetőleg Bizáncból származik. A képeken a feliratok tanúsága
szerint Dukász Mihály bizánci császár és I. Géza magyar király látható.
- Sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak Révay Péter koronaőr feljegyzéseinek,
aki 1613-ban megjelent munkájában Dukász Mihály képének a helyén Szűz Máriát látta.
- Ebben ő sem lehetett biztos. Ő kétszer tekintette meg a koronát, egy-egy
pillantásnál többet nemigen vethetett rá. Művének második kiadásában ezt a
momentumot már ő sem említi. Egyébként is elképzelhetetlen, hogy a XVII. század után
honnan keríthettek volna Dukász Mihály képét ábrázoló lemezt, és miért cserélték
volna ki az eredeti képet.
- És a korona felső része?
- Feltételezhető, hogy amikor ez a korona megérkezett, összedolgozták
valamilyen I. Istvánhoz kapcsolódó tárggyal, ami lehetett akár korona is, akár egy
imakönyv díszborítója is (ilyenre több példa van abból a korból). A korona felső
részén található görög feliratú zománclemezek ugyanis a betűformák alapján
azonosíthatóan a XI. század elejéről, egy dél-itáliai ötvösműhelyből származnak.
Ez alapján elképzelhető, hogy ezt a felső részt I. Istvánhoz lehet kapcsolni.
- Esetleg lehet ez a Szilveszter pápától származó korona része?
- Azt már nem állítanám. Ilyen pontosan ugyanis nem lehet megállapítani, hogy
a műhely melyik korszakában keletkezhettek a zománcképek.
- Újabban hallani olyan elképzelésekről, amelyek ezt a koronát a hunokhoz
kapcsolják, és arról, hogy avar közvetítéssel jutott volna a frankokhoz, majd a pápához.
- A bizánci ötvösműhelyek koronként egyre finomodó technikája kizárja azt,
hogy a korona a XI. század elejénél régebben keletkezhetett volna.
- A korona különleges kisugárzásáról, a tetején lévő görbült kereszt hajlásszögéről
- állítólag megegyezik a Föld dőlésszögével stb. - sok „romantikus” elképzelést
hallottam.
- Igen, én is hallottam ilyeneket. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy az
egész ország működését a koronában lévő belső „energiák” tartják fönn. Én
magam találkoztam olyan emberrel, aki szerint a ‘90-es taxisblokád azért történt,
mert a korona működése leállt, így az országé is. Természetesen, szerinte a blokádnak
akkor lett vége, amikor ő fotóról bűvölve a koronát, újra elindította „energiáinak”
a mozgását. Ezekről csak annyit mondanék, hogy nem lehet olyan gondolatiságot
tulajdonítani ennek a tárgynak (pl. a Föld dőlésszögéről), amely készítésének
a korában nem volt ismert.
- Mennyire komoly emberek azok, akik ezeket a nézeteket képviselik?
- Például azok között, akik a korona hun származását vallják, van művészettörténész
is, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy alkalmazzák-e tudományáguk szakmai törvényszerűségeit,
vagy azokat felrúgva jutnak dilettáns véleményre. Mindenképpen üzenet azonban, hogy
a tudományosan megalapozott vélemények népszerűsítésére sok pénzt és energiát
kellene fordítani.
- A millenniumi évhez közeledve hangsúlyos kérdéssé válik a korona méltó
elhelyezése is. Mi erről a véleménye?
- Úgy gondolom, hogy a korona jelenleg is a hozzáillő, méltó helyen van:
itt a Nemzeti Múzeumban.