PAPP LEVENTE
Euró-ellenes kampány

Az unió nem szűkölködik gazdaságpolitikai viszályokban, amelyek elsősorban a három vezető nemzet, a németek, franciák és britek közötti rivalizálásban nyilvánulnak meg. A britek elsősorban az eurót kívánják megtorpedózni, ugyanis még az uniópártiak sem hisznek az új valuta sikerében. A franciák pedig a németek agrárfinanszírozási terveit tartják méltánytalannak és blokkolják a közös agrárpolitika (CAP) reformjait.

Nagy-Britanniában egy Új Európa elnevezésű csoport alakult Lord Owen egykori külügyminiszter vezetésével, aki kijelentette, hogy a csoport tagjai elkötelezettek az Európai Unió iránt, de nem hisznek a közös valuta sikerében. Szerintük csak azok támogatják az eurót, akik létre akarják hozni az „Európai Egyesült Államokat”. A csoport megalakulása válasz volt Tony Blair azon lépésére, hogy a kormányfő a múlt héten meghirdette az euróra való átállás programját. Az Új Európa Csoport 14 tagú tanácsadó testületébe a gazdasági és politikai közélet olyan „nagyágyúi” tömörültek, mint Lord Sainsbury, a róla elnevezett kereskedelmi lánc tulajdonosa, a munkáspárti kormány egy államminisztere, Martin Taylor a Barclays Bank egykori vezérigazgatója, Lord Prior, a General Electric Company volt elnöke és számos vezető publicista, valamint közgazdászprofesszor. A csoport fő célja, hogy a 2002-ben megtartandó népszavazáson a szigetország nemet mondjon a közös valutára.
Az alpvetően euró-ellenes, ellenzéki konzervatív párt is erőteljesen hallatja hangját a kérdésben. William Hague pártvezér bejelentette, hogy üzletemberek, közgazdászok részvételével egy bizottságot hoznak létre, amely vizsgálja és felvázolja az euróból való kimaradás gazdasági előnyeit. Hague utasította a tory-k parlamenti képviselőit, hogy bojkottálják az euróra való átállási kormányprogram felügyeletére létrehozandó parlamenti összpárti bizottságot.
Mialatt a tory-k foggal-körömmel ragaszkodnak a font fennmaradásához, addig a kontinens erős nemzetei, Német- és Franciaország az euró folyamatos gyengülésének okait próbálják megszüntetni, illetve kimagyarázni. A The Wall Street Journal közölt nyilatkozatában a Bundesbank elnöke azt fejtegette, hogy igaziból „nem az euró gyenge, hanem a dollár erős mostanában.” A németek és franciák szívügyüknek tekintik az új közös pénz sikerét.
A párizsi értéktőzsde-csoport néhány hete jelentette be hogy szövetségre lép két származékos tőzsdével, a Chicago Mercantil Exchange-el és a Singapore Monetary Exchange-el. Hármójuk közös megállapodásának célja, hogy megteremtsék az első dollár-euró-jen zónát lefedő elektronikus kereskedés alapjait. Bernard Corneau, a Chase Manhattan Bank alelnöke a Les Echos neves francia gazdasági lapban érdekes felvetéssel állt elő: az USA és Európa kapcsolatát elemezve a dollár és az euró esetleges későbbi fúziójáról beszélt.
Az euródollár megszületésére azonban még mindenképpen várni kell néhány évet, hiszen az eurónak bizonyítania kell, hogy a dollárral egyenértékű nemzetközi fizetőeszköz. Az új valuta gyengélkedése azonban nem ebbe az irányba mutat. Schröder német kancellár szerint az sem tesz jót a közös pénznek, hogy a németek és a franciák között komoly ellentétek vannak a mezőgazdasági politika reformjában, és nem tudtak megegyezni a német indítványról. Mivel ez nagyban érinti az unió büdzséjét, ezért természetesen negatív hatással lehet az unió valutájára nézve is. A múlt héten - elsősorban a francia ellenállás miatt - kudarcba fulladt az EU mezőgazdasági minisztereinek tárgyalása Brüsszelben, amely az e hét pénteken a németországi Petersbergben tartott kormányfői csúcstalálkozót készítette volna el a CAP reformjában. A nyugat-európai gazdák mindenesetre megígérték, hogy Brüsszel után Petersbergben is komoly tüntetéseket fognak szervezni az unió jelenlegi agrártámogatásának megvédelmezésére.