Az unió nem szűkölködik gazdaságpolitikai viszályokban, amelyek elsősorban a három
vezető nemzet, a németek, franciák és britek közötti rivalizálásban nyilvánulnak
meg. A britek elsősorban az eurót kívánják megtorpedózni, ugyanis még az uniópártiak
sem hisznek az új valuta sikerében. A franciák pedig a németek agrárfinanszírozási
terveit tartják méltánytalannak és blokkolják a közös agrárpolitika (CAP)
reformjait.
Nagy-Britanniában egy Új Európa elnevezésű csoport alakult Lord Owen egykori külügyminiszter
vezetésével, aki kijelentette, hogy a csoport tagjai elkötelezettek az Európai Unió
iránt, de nem hisznek a közös valuta sikerében. Szerintük csak azok támogatják az
eurót, akik létre akarják hozni az „Európai Egyesült Államokat”. A csoport
megalakulása válasz volt Tony Blair azon lépésére, hogy a kormányfő a múlt héten
meghirdette az euróra való átállás programját. Az Új Európa Csoport 14 tagú tanácsadó
testületébe a gazdasági és politikai közélet olyan „nagyágyúi” tömörültek,
mint Lord Sainsbury, a róla elnevezett kereskedelmi lánc tulajdonosa, a munkáspárti
kormány egy államminisztere, Martin Taylor a Barclays Bank egykori vezérigazgatója,
Lord Prior, a General Electric Company volt elnöke és számos vezető publicista,
valamint közgazdászprofesszor. A csoport fő célja, hogy a 2002-ben megtartandó népszavazáson
a szigetország nemet mondjon a közös valutára.
Az alpvetően euró-ellenes, ellenzéki konzervatív párt is erőteljesen hallatja hangját
a kérdésben. William Hague pártvezér bejelentette, hogy üzletemberek, közgazdászok
részvételével egy bizottságot hoznak létre, amely vizsgálja és felvázolja az euróból
való kimaradás gazdasági előnyeit. Hague utasította a tory-k parlamenti képviselőit,
hogy bojkottálják az euróra való átállási kormányprogram felügyeletére létrehozandó
parlamenti összpárti bizottságot.
Mialatt a tory-k foggal-körömmel ragaszkodnak a font fennmaradásához, addig a
kontinens erős nemzetei, Német- és Franciaország az euró folyamatos gyengülésének
okait próbálják megszüntetni, illetve kimagyarázni. A The Wall Street Journal közölt
nyilatkozatában a Bundesbank elnöke azt fejtegette, hogy igaziból „nem az euró
gyenge, hanem a dollár erős mostanában.” A németek és franciák szívügyüknek
tekintik az új közös pénz sikerét.
A párizsi értéktőzsde-csoport néhány hete jelentette be hogy szövetségre lép két
származékos tőzsdével, a Chicago Mercantil Exchange-el és a Singapore Monetary
Exchange-el. Hármójuk közös megállapodásának célja, hogy megteremtsék az első
dollár-euró-jen zónát lefedő elektronikus kereskedés alapjait. Bernard Corneau, a
Chase Manhattan Bank alelnöke a Les Echos neves francia gazdasági lapban érdekes felvetéssel
állt elő: az USA és Európa kapcsolatát elemezve a dollár és az euró esetleges későbbi
fúziójáról beszélt.
Az euródollár megszületésére azonban még mindenképpen várni kell néhány évet,
hiszen az eurónak bizonyítania kell, hogy a dollárral egyenértékű nemzetközi fizetőeszköz.
Az új valuta gyengélkedése azonban nem ebbe az irányba mutat. Schröder német kancellár
szerint az sem tesz jót a közös pénznek, hogy a németek és a franciák között
komoly ellentétek vannak a mezőgazdasági politika reformjában, és nem tudtak
megegyezni a német indítványról. Mivel ez nagyban érinti az unió büdzséjét, ezért
természetesen negatív hatással lehet az unió valutájára nézve is. A múlt héten
- elsősorban a francia ellenállás miatt - kudarcba fulladt az EU mezőgazdasági
minisztereinek tárgyalása Brüsszelben, amely az e hét pénteken a németországi
Petersbergben tartott kormányfői csúcstalálkozót készítette volna el a CAP reformjában.
A nyugat-európai gazdák mindenesetre megígérték, hogy Brüsszel után Petersbergben
is komoly tüntetéseket fognak szervezni az unió jelenlegi agrártámogatásának megvédelmezésére.