Befejeződött Borisz Jelcin orosz elnök újabb szanatóriumi kezelése, amelyet
Oroszországban és a határokon túl is politikai vezető szerepe gyengüléseként és
az ország éléről való végleges távozásaként értékeltek. Azonban, mint ahogyan
az már eddig is előfordult, Jelcin ismét megmutatta harcos természetét: átfogó kampányt
kezdett szervezni a kiterjedt oroszországi korrupció ellen és hadat üzent a mind
hangosabb fasisztáknak is.
Jelcin nem adja fel Fotó: Kommerszant
Jelcin az utóbbi időben is okozott meglepetéseket ellenfeleinek. Váratlan ammáni
útjával nemcsak országának, hanem az egész világnak meg akarta mutatni az elnök,
hogy az ő politikai temetése egyelőre nem aktuális. Bár nem tudta végigvárni az egész
napos ceremóniát, anynyit elért, hogy megakadályozta Primakov miniszterelnök útját
a világ-csúcstalálkozóval is felérő eseményre. Pedig Primakov készült arra, hogy
közismert Közel-Kelet-szakértőként tökéletes arab nyelvtudásával kezébe vegye a
térséggel kapcsolatos orosz politika irányítását.
Az elnök a kórházi ápolás alatt betegen is elejét vette hatalma korlátozásának.
Február elején Jelcin váratlanul megjelent a Kremlben, s mint legutóbbi decemberi
gyengélkedése idején is, gyors kádercseréket hajtott végre. Kiebrudalta négy tanácsadóját
és leváltotta az orosz biztonsági tanács titkárhelyettesét. A fő szenzáció mégis
Jurij Szkuratovnak, a főügyésznek a felmentéséről szóló rendelet lett.
Jurij Szkuratov, a modern Oroszország alkotmányának, büntető törvénykönyvének és
büntető eljárási törvényeinek egyik fő kidolgozója, 1995 októberében lett főügyész.
Parlamenti jelölését szinte egyhangúlag támogatták. Viktor Iljusin, a kommunista
frakció egyik vezetője, aki később a Jelcin leváltására irányuló eljárás egyik
kezdeményezője lett, már akkor kijelentette, hogy a főügyész személyére vonatkozó
javaslat „optimális és elfogadható lehetőség”. Amikor Szkuratov elfoglalta posztját,
a következőket mondta: „Erős ügyészséget akarok. Nemcsak arról van szó, hogy meg
kell válaszolnunk a törvénysértések kihívásait. Ennek a hivatalnak fegyverré kell
válnia a demokrácia kezében”. Szkuratov meghirdette a bűnözés elleni harcot. Ám
mindez csak szó maradt. A főügyész három éves ténykedése alatt az intézmény nem
tudta komolyan megerősíteni pozícióit, nem lett belőle „fegyver a demokrácia kezében”,
és nem tudta leküzdeni a bűnözést sem. Híres újságírókat és neves politikusokat
gyilkoltak meg ez idő alatt, s a bűntettek felderítetlenek maradtak, így például
Galina Sztaravojtovának, a Demokratikus Oroszország mozgalom társelnökének rejtélyes
és erőszakos halála. Az országban soha nem látott méreteket öltött a korrupció, a
fasiszta szervezetek nyíltan tevékenykedhetnek.
Természetesen ez nemcsak Szkuratov bűne, ám az utóbbi időben mégis megszaporodtak az
őt ért vádak. A hivatalos verzió szerint ő maga nyújtotta be lemondási kérelmét
és azonnal befeküdt a kórházba erősen megromlott egészségi állapota miatt.
Amennyiben ez nem valamiféle szövevényes politikai játék eredménye, akkor feltételezhető,
hogy Szkuratov visszavonulásának gondolata Jelcin hatására született meg. Ha így
van, akkor az elnöknek azért van szüksége Szkuratov eltávolítására, hogy a maga
politikai terveit keresztül tudja vinni. A gyengélkedő elnök bizonyára ellenfeleire
akar válaszcsapást mérni, többek között az Állami Dumára és annak kommunista többségére.
A kommunisták Amerikát utánozzák
1998-ban a duma, az orosz parlament nyíltan Jelcin ellenzékévé lett. A fő hangadók,
a kommunisták - washingtoni mintára - létrehozták az impeachment-bizottságot,
melynek vezetője Viktor Iljusin, a Mozgalom a Hadsereg Támogatására tömörülés
egyik irányítója lett. Az ő elnökletével a bizottság fél éven keresztül gyűjtött
dokumentumokat és öt vádpontot fogalmazott meg Jelcin ellen: a Szovjetunió szétverését,
a Legfelsőbb Tanács katonai erővel való feloszlatását, háború indítását
Csecsenföld ellen, a hadsereg szétverését és az ország harckészültségének lecsökkentését,
sőt még felmerült a népirtás felelőssége is.
A közvélemény meglehetősen visszafogottan reagált a vádak hírére. Habár sokan
egyetértettek a bizottság következtetéseivel, mindenki számára világos lett, hogy
az égvilágon semmit sem tudnak elérni az eljárással. Oroszország távolról sem
Amerika. Itt más hagyományok érvényesülnek. A huszadik században mindössze II. Miklóst
és Hruscsov kommunista pártfőtitkárt tudták eltávolítani a hatalomból. A leleplezési
procedúra alatt viszont Jelcin hatalma jelentősen csökkent, s a duma mindinkább
parlamenti demokráciává akarta változtatni Oroszországot. A vádemelés támogatói
elleni csapásra akkor nyílt lehetőség, amikor „az orosz nép megtizedelésének” kérdéséről
folyó vitában az orosz kommunisták nyílt antiszemitizmusig ragadtatták magukat.
Makasov tábornok és Iljusin bizottsági elnök nyilvánosan antiszemita kirohanásokat
tettek, s a duma kommunista többsége nem volt hajlandó ezt elítélni. Kitört a botrány.
Ekkor kérdőjelezte meg Jelcin az impeachment-bizottság egész tevékenységét.
Az elnöknek éppen Szkuratov tudott volna ebben segíteni, mert csak az ügyészség
vonhatja meg Iljusin, Makasov és Jelcin más ellenfeleinek mentelmi jogát. Szkuratov
viszont nem segített és ez lehetett mostani eltávolításának egyik fő oka. A főügyész
felmentésének kérdését a Föderációs Tanács hivatott megoldani.
Február harmadikán, a főügyész kérelme beadásának másnapján, Moszkvában öszszeült
a központi ügyészség 1998-as évet értékelő kollégiuma, melyen az orosz tisztviselők
korrupciójának példátlan növekedéséről számoltak be. Szkuratov egyik helyettese
szerint a korrupciós mutatókat tekintve Oroszország a világ tíz legrosszabb
helyzetben lévő országa közé tartozik. Ezt megelőzően a politikai szélsőségek
ellen alapított elnöki bizottság tartott értekezletet. Sajtótájékoztatójukon
Sztyepasin belügyminiszter kifejtette, hogy a rendőrség a fasiszta szervezetek minden
megmozdulását be fogja szüntetni. Sziszujev, az elnöki adminisztráció vezetőjének
első helyettese a dumát vádolta amiatt, hogy már régóta nem fogadja el a politikai
szélsőségek elleni törvényt. Ez arra utal, hogy Jelcin közvetlen munkatársai ellenlábasaik
ellen komolyabb támadást készítenek elő. Ha Jelcinnek a kirívó politikai és
fasiszta megnyilvánulások elleni küzdelme nem is hozna neki sikert, a korrupció elleni
harc feltétlenül megemeli az elnök ázsióját. Az egész ország tudja, hogy a
tisztviselők minden szinten megvásárolhatóak. Jó néhány korrupt csinovnyik ül
Jelcin ellenzéke és az elnöki székre pályázók között. Sokan abban bíznak, hogy
talán elkezdődhet a nép által régóta várt korrupciós leleplezési kampány. A
fasiszták elleni fellépés pedig egyben csapás a kommunisták irányában is, akik közül
sokan nem titkoltan a nemzetiszocializmus oldalán állnak és ugyancsak az
antiszemitizmus betegségében szenvednek.
Minden napra új vizsgálat
Ugyanazon a napon korán reggel, amikor Borisz Jelcin kijött a kórházból, a különleges
szolgálat emberei házkutatást tartottak a Szibnyefty cég moszkvai irodájában. A vállalat
elnöke újságíróknak elmondta: a házkutatás és a dokumentumok elkobzása nem a
Szibnyefty tevékenységével hozhatók összefüggésbe, hanem a cég alkalmazottjait
azzal vádolják, hogy lehallgatták az elnök családjának telefonbeszélgetéseit. A
Moszkovszkij Komszomolec arról cikkezett, hogy a lehallgatás Borisz Berezovszkijnak, a Független
Államok Közössége titkárának, az egyik orosz oligarchának az utasítására történt.
A kórházból kijövet Jelcin ezt a kérdést is meg akarta oldani, jelezve: még nem érzi
magát annyira gyengének, hogy bármilyen őrző-védő cégnek is megengedje családja
beszélgetéseinek illetéktelen kifigyelését.
Másnap a fő szenzáció Valentyin Kovaljovnak, az egykori igazságügyminiszternek
letartóztatása lett. Őt törvénytelen fegyvertartással és ötvenezer dollár értékben
elkövetett csalással vádolták. A tudósításokban hamarosan hatszázezerre, majd
pedig kétmillió dollárra emelkedett az összeg. Nehéz megállapítani, mi is állt az
exminiszter letartóztatása mögött. Az ügybe belekeveredett Kalasnyiov, a jelenlegi
munkaügyi és szociális miniszter is.
Február negyedikén a Népgazdasági Akadémia rektora ellen indult peres eljárás szolgálati
helyzettel való visszaélés és törvénytelen kereskedelmi tevékenység vádjával.
Ugyanakkor Pétervárott a vámhatóságok helyettes vezetőjét tartóztatták le
megvesztegetés gyanújával.
Eközben Bordjuzsa tábornok, az elnöki adminisztráció feje kijelentette, hogy a bűnüldöző
és igazságszolgáltatási szervek munkáját nem találja kielégítőnek. Ez valószínűleg
nem más, mint az elnök jelzése, hogy folytatni kívánja a magas rangú hivatalnokok
korrupciója ellen meghirdetett harcot. Sztyepasin belügyminiszter máris leszögezte:
„A bűnüldöző szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne legyenek nálunk
mentelmi jogot élvezők.”