HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Francia miniszterek a vádlottak padján

Franciaországban a héten megkezdődött a Fabius-ügy tárgyalása. A vád szerint a volt miniszterelnök és két munkatársa több mint négyezer ember AIDS-vírussal való megfertőzéséért felelős.

Laurent Fabius volt miniszterelnök a bíróság épülete előtt. Sajnálja az áldozatokat     Fotó: MTI

Laurent Fabius, korábbi francia miniszterelnök 1985-ben AIDS-vírust tartalmazó vérkészítmények használatának engedélyezésével mintegy négyezer ember megfertőzéséért felelős: közülük mostanra több mint ezren meghaltak - állítják a felperesek, akik szerint Fabius mulasztást követett el azzal, hogy majdnem egy évig nem járult hozzá a HIV-vírus kimutatására alkalmas amerikai fejlesztésű, úgynevezett Abbott-teszt bevezetéséhez, amely már 1985-ben hozzáférhető volt. A francia orvosok ugyanis már 1984 novemberében tudatában voltak annak, hogy az általuk használt vérkészítmények fertőzöttek, és hogy beszerezhetők biztonságos, ám jóval drágább készítmények is. Egy vizsgálóbizottság szerint a miniszterelnök késlekedésének kizárólagos oka „az attól való félelem volt, hogy a francia piacot egy amerikai versenytárs termékei árasztják el”, s azért nem hozott döntést, hogy időt engedjen a francia tudósok számára egy hasonló teszt kifejlesztésére, elkerülve ezáltal az amerikai termék megvásárlásának kényszerét.
Fabius két munkatársa, Edmond Hervé, akkori egészségügyi államtitkár, illetve Georgine Dufoix, szociális miniszter szintén a vádlottak padján ül. Hervét azzal vádolják, hogy nem állíttatta le a börtönökben a véradásokat, jóllehet mindenki előtt ismeretes volt, hogy a HIV-fertőzés előfordulásának aránya a fegyencek közt a legmagasabb.
Igaz, a betegek többsége még azelőtt kapott vérátömlesztést, hogy a tudósok rájöttek volna az AIDS-vírus és a vér közti összefüggésre, ám egy 1991-es szakértői jelentés szerint a fertőzés miatti halálesetekből háromszáz „elkerülhető” lett volna.
A per miatt a Nemzetgyűlés szóvivői posztjáról nemrégiben lemondott Fabius vallja, hogy teljesen jóhiszeműen cselekedett. Azzal védekezik, hogy abban az időben nem lehetett sokat tudni a vírus veszélyeiről, és Franciaország így is az elsők között vezette be a vérszűrés kötelezettségét. „A betegek azt gondolták, hogy kezelésben részesülnek, ám valójában megfertőzték őket” - nyilatkozta Fabius. „Évek óta egy nap sem telt el úgy, hogy ne juttak volna eszembe”. A tárgyalás során mindenesetre személyesen is találkozhatott velük - legalábbis kettővel: a pert kezdeményező hét beteg közül öten ugyanis már nem élnek.
Az esetet tárgyaló különleges, tizenöt tagú köztársasági bíróság három főbíróból, hat parlamenti képviselőből és hat szenátorból áll. A bíróság összetételénél fogva természetesen fennáll annak lehetősége, hogy a tagok szolidaritásból felmentik politikustársaikat. Ha azonban mégis bűnösnek találják őket nem szándékos emberölés bűntettében, akkor 900 ezer frank bírság, illetve öt évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható rájuk. Az eset abból a szempontból is precedens értékű, hogy a második világháború óta nem zajlott olyan per, amely során hivatali intézkedéseik miatt minisztereket állítottak volna a vádlottak padjára.