HECHS LÁSZLÓ JERUZSÁLEM
Új középpárt alakult Izraelben

Gombamódra szaporodnak a pártok Izrael politikai palettáján, a szivárvány minden színében. Van már pártja a nőknek, a kaszinósoknak, a könnyű drogfogyasztóknak, a nyugdíjasoknak, a Negevben és a Galileában lakóknak, s úgy tűnik, az arab szektorban is nagy a pártalapítási kedv. Ezek a választási szövetségek arra használják fel a kampányidőszakot, hogy saját problémáikat rivaldafénybe állítsák. A voksolás után alighanem egyikük sem marad fenn. Egy, a napokban megalakult párt azonban, úgy tűnik, több figyelmet érdemel.

Mose Arensz frissen kinevezett izraeli védelmi miniszter díszszemlén    Fotó: MTI

Neve sincs, mégis az izraeli politikai élet centrumában található. Magát ideiglenesen Középpártnak hívja. Alapítója Amnon Lipkin Shahak, volt vezérkari főnök, aki nemrég szerelt le a hadseregből, és máris bevetette magát a politikai életbe. Ehud Barak, a Munkapárt vezére szerette volna, ha az „obsitos főtiszt” a baloldali párt sorait erősíti. Ám Shahak önálló utat választott: sajtóértekezleten jelentette be, hogy „párviadalra” hívja Netanjahu miniszterelnököt, aki szerinte „veszélyt” jelent Izraelre. A Netanjahut személyében támadó főtiszt új vezetési stílust ígért, mert mint mondotta: „Izrael jobb miniszterelnököt érdemelne.” Programját nem körvonalazta, mindössze csak anynyit ígért, hogy „mosolyt csal” majd az arcokra. Csatlakozott hozzá két Likud-szakadár: Roni Milo volt Tel Aviv-i polgármester, aki a „vallásosok diktatúrája” ellen tiltakozva hagyta el a Likudot, és Dan Merridor volt pénzügyminiszter, akinek személyes vitája támadt Netanjahuval. Ők hárman viszont nem tudtak megegyezni, ki kerüljön a lista élére, azaz kinek a legtöbb az esélye, hogy felváltsa a jelenlegi miniszterelnököt.
A vita egészen addig nem jutott nyugvópontra, ameddig nem kezdtek tárgyalásokat Jichák Mordeháj védelmi miniszterrel, akinek - állítása szerint - elvi problémái támadtak a működő kormány irányvonalával szemben. A fő nézeteltérés abban állt, hogy az oslói egyezmények feltétlen hívének számító hadügyminiszter a Wye-megállapodás teljesítését követelte saját kormányától, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtást Arafat szerződésszegése akadályozta meg. Azonban nem ez volt a valódi ok a szakításra. Mordeháj erős személyi ambíciót táplált magában a miniszterelnöki poszt megszerzésére, így tárgyalásokat kezdeményezett Shahakkal az új párthoz való csatlakozásról. Miközben ezek folytak, Mordeháj Netanjahuval is kiterjedt megbeszéléseket folytatott, hogy biztosítsák számára a második helyet a Likud választási listáján és a hadügyi tárcát az új kormányban. Mordeháj személyes törekvéseit minden elvi megfontolás fölé emelte, és ez arra kényszerítette Netanjahut, hogy számára is fájdalmas döntést hozzon és meneszsze miniszterét a kormányból. Az elbocsátó levelet a miniszterelnök felolvasta a televízióban. A miniszteri posztra Netanjahu pártbeli ellenfelét Móse Arenszet jelölte, aki a megbízást el is fogadta.
Shahak, Merridor és Milo is kompromisszumra jutott, lemondtak a kormányfői posztra való jelöltségről a menesztett védelmi miniszter javára, akinek jelöltségét a héten hivatalosan is bejelentették. A sajtótájékoztató egyik napirendi pontja Benjamin Netanjahu miniszterelnök szidalmazása volt. Menáhem Begin „forog a sírjában”, ha a kormányfőre tekint, aki szégyent hozott Zsabotyinszkijre, a revizionista mozgalom alapító atyjára - hangzott az egyik hozzászólás. Mint ismeretes, ebből a mozgalomból nőtt ki a mai Likud párt.
Jichák Mordeháj ígéretet tett, hogy ha megválasztják miniszterelnöknek, akkor ő elhozza majd a „valódi békét” Izrael és szomszédai között. Új vezetési stílust honosít meg a politikai életben, amire az ő „négyes fogatuk” a legalkalmasabb. Mordeháj néhány pontban összefoglalta a párt politikai programját, amelyben szerepel többek között a végső megállapodás a palesztinokkal. Tárgyalásokat kezdeményeznének a szírekkel a Golán-fennsík jövőjéről. Területi kompromisszumot ajánlanának a Golánon, megtartva az Izrael számára kulcsfontosságú részeket, és rendeznék a libanoni kérdést.
A vezetők hangsúlyozzák, hogy véget kell vetni a szélsőségeknek, és át kell adni a helyet az „arany középút”-nak. Minden álláspont - érvelnek -, amely nem kompromisszumon alapszik, a szélsőségeknek ad teret. A párt igyekszik minél szélesebb választóközönséget megcélozni, és minél több szavazót elhódítani jobbról és balról egyaránt. Maga az alapító „négyes fogat“ is két oldalról érkezett. Shahak balról, Merridor, Milo és Mordeháj pedig a Likudból. Úgy tűnik, hogy nem határozott politikai platform, hanem elsősorban a Benjamin Netanjahu ellen érzett személyes ellenszenv erősíti szövetségüket.
Mordeháj területi kompromisszumot ajánlott a Golánon, tárgyalások megkezdését Szíriával anélkül, hogy létfontosságú érdekeket feladnának a fennsíkon, miközben Libanonnal is megegyezésre jutnak. Dan Merridor az utóbbi időben több ízben is úgy nyilatkozott, hogy „el kell választani a Golán és Libanon kérdését”, és a párt „nem vesz részt abban a versenyben, hogy ki ad többet a Golánból”. Alex Lubotsky szerint viszont - aki Kahalani „Harmadik Út”-jából érkezett - a párt a teljes Golánt Izrael részeként kívánja megőrizni. Amnon Shahak ezzel szemben kijelentette, hogy Izraelnek viszsza kell adnia a Golánt teljes egészében Szíriának.
Ugyanez a helyzet az oslói egyezmények kérdésében. Merridor a jobbszélről Oslót egy nem kívánatos, befejezett ténynek tekinti. Most egy pártban találja magát azzal az Uri Savirral, aki egyike volt az egyezmények előkészítőinek és a leglelkesebb támogatóknak. Shahak maga is résztvett a tárgyalásokban.
A vallás és az állam kérdésében hasonló a megosztottság. Roni Milo, a „Szabad Izrael” mozgalom vezetője élesen vallásellenes. Jichák Mordeháj - ellentétben vele - erősen vallásos. Egész Izrael látta, amint a televízióban megcsókolja a Sász-párt szellemi vezetőjének, Ovadja Joszef rabbinak a kezét és szakállát.
Addig nincs baj, ameddig a pontok programok maradnak. Abban a pillanatban, ahogy végrehajtásra kerülnének, már nem biztos, hogy a különböző orientációjú centristák képesek lesznek meginni azt a keveréket, amely félig citromos teából, félig pedig kávéból áll.
A programon túli kérdés azonban az, hogy milyen esélyei vannak a középpártnak az Avoda és a Likud szorításában. Annyi bizonyos, hogy szavazatokat hódítanak el mindkét féltől. A párt esélyes a Knesszetbe való bekerülésre, mivel a parlamenti küszöb alacsony, mindössze másfél százalék. A miniszterelnöki versenybe azonban nem lesz beleszólása Mordehájnak. Bár ő Izrael történetében az első keleti - kurd származású - politikus, aki versenybe szállhat az ország miniszterelnöki posztjáért, esélyei nagyon csekélyek.
A második fordulóba - minden kétséget kizárólag - Barak és Netanjahu jut. A kérdés, hogy a Mordehájra szavazók kire adják voksukat a mindent eldöntő fordulóban? Nagy valószínűséggel Netanjahura és nem Barakra. Az Egyesült Államok, Arafat és az arab szomszédok aggódva figyelik a fejleményeket. Madeleine Albright nem volt hajlandó izraeli kollégájával találkozni, és Sharont a helyetteséhez, Martin Indykhez irányította. Mubarak kerüli a találkozást Netanjahuval. Clinton február 4-ére megbeszélésre hívta Washingtonba Arafatot, miközben Netanjahunak „elfelejtett” szólni. Mindeközben az amerikai elnök és Husszein király személyesen levelezik Mordehájjal, Mubarak Tábába invitálja a volt hadügyminisztert, csak azért, hogy ezzel segítse azokat az erőket, akik le akarják váltani Netanjahut.