BUSA VIOLA
Világi vezetők katolizálása

II. János Pál pápa az amerikai kontinensen tett látogatása során arra ösztönözte az Egyesült Államokat, hogy vállaljon „mintaszerepet” a globalizáció útján a huszonegyedik századba átlépő világ számára. Az egyházfő - miközben elismerte, hogy Amerika vallási profilját az európai kivándorlókat kísérő evangelizációs hullámok alakították ki - erőszakos térítéssel vádolta a latin-amerikai országokban gyorsan terjedő protestáns mozgalmakat. A konfetti- és virágesőben tovagördülő golyóálló pápamobilon utazó „El Papa”, vagyis a pápa, első ünnepi miséjét a guadalupe-i Miasz-szonyunk Bazilikában celebrálta, amely a Vatikán után a második legfontosabb katolikus szentélynek számít a világon.

Az amerikai kontinensen tett látogatása során II. János Pál több fontos témát is érintő fő üzenetében hangsúlyozta: a Vatikán nem felejtkezett el a nyugati féltekéről, éppen ellenkezőleg: jövőre vonatkozó stratégiájában fontos szerepet szán neki.
Üzenetének egyik központi részeként, a globalizáció kérdésével kapcsolatban a katolikus egyházfő különös nyomatékot adott azon véleményének, mely szerint a huszonegyedik századba az egységesülés útján átlépő világ számára az „emberséges társadalom” modelljét az Egyesült Államoknak kell nyújtania. „A világpolitika radikális változásai miatt Amerika felelőssége megnövekedett abban a tekintetben, hogy a világ számára az eredeti, szabad, demokratikus, igazságos és emberséges társadalom példájává váljon” - mondotta. Véleményét azzal támasztotta alá, hogy az Egyesült Államok a békét az igazságszolgáltatás és az emberi életnek Isten igazsága elfogadása általi védelmén keresztül kívánja megvalósítani. II. János Pál elmondta: bár az anyaszentegyház elismeri a globalizáció pozitív értékeit, aggodalommal töltik el az annak nyomában fellépő negatív következmények. Úgy véli: amíg az egységesülést pusztán a hatalmasok érdekeit kiszolgáló piaci törvények irányítják, az eredmény csak negatív lehet. A St. Louis-i bazilikában tartott beszédében a pápa hangsúlyozta: a hatalom nem privilégium, hanem mások felé tett szolgálat, ami felelősséggel jár.
A pápa fogadására a helyszínre utazó amerikai elnök, Bill Clinton a Lewinsky-ügy utolsó felvonásai árnyékában Irak, Kuba és az emberi jogok helyzetéről is tárgyalt az egyházfővel, aki bírálta Washington Irakkal szembeni fellépését, a Kuba ellen alkalmazott embargós politikát, az eutanáziát, valamint az abortusz, és a halálos ítéletek meghozatalának amerikai gyakorlatát.
A pápa jövőre vonatkozó további tervei között szerepel az is, hogy ezentúl ismét nagyobb figyelmet óhajt fordítani a világi vezetőkre, annak érdekében, hogy szorosabb kapcsolat épülhessen ki köztük és egyháza között. A pápa ugyanis úgy véli: az elmúlt években a katolikus egyház túlságosan elhanyagolta a társadalom vezető rétegei felé történő szolgálatát, így közülük sokan „elidegenedtek” az anyaszentegyháztól. Ezen rétegek evangelizálását sürgős és kulcsfontosságú problémának tekinti.
Az új vatikáni stratégia ismertetése során a pápa egyházpolitikai kérdéseket érintve elismerte: Amerika vallási profilját az európai kivándorlókat kísérő evangelizációs hullámok alakították ki, ezért Amerika keresztény identitása nem azonos a katolikus identitással. A mexikói látogatás során aláírt új pápai nyilatkozat kénytelen volt beismerni: bár a világ katolikus népességének mintegy fele Latin-Amerikában él, az egyre népszerűbbé váló protestáns és teljes evangéliumi gyülekezetek evangelizációs tevékenysége hatására a hívek nagy számban hagyják el az anyaszentegyházat. A dokumentum bírálta a protestáns csoportok hittérítői tevékenységét, következetesen használva a szekta és a „prozelitizmus” fogalmát, amely magában hordoz egyfajta pejoratív értelmet, nevezetesen azt sugallja, hogy a térítések erőszakos formában történnek. A pápa szerint szükség van egy átfogó tanulmány készítésére arról, hogy a katolikus hívek miért hagyják el a római egyházat.
A pápa felszólította híveit arra, hogy erőteljesebben védjék hitüket a protestáns „szektákkal” szemben, ahol az anyagi áldásra és a szegénységből való szabadulásra is nagy hangsúlyt fektetnek. A püspökök ezzel kapcsolatban aggályukat fejezték ki az egyházfő felé: az anyagi szükségek betöltésének hangsúlyozása szerintük megválaszolatlanul hagyja az emberek Isten utáni éhségét.
Az egyházfő úgy véli: a különböző keresztény felekezetek jelenléte mindenképpen azt mutatja, hogy a Krisztusban hívők egyesítésére tett ökumenikus elkötelezettség betöltése sürgetőbb, mint valaha. Ebben a misszióban fontos szerepet játszhatnak a katolikus nevelés és a katolikus iskolák. II. János Pál ezek mellett kiemelte a teológusok és hitoktatók szerepét, akik, úgymond, „helyes irányba formálják a hívők lelkiismeretét”.
II. János Pál elítélően szólt a média által propagált kulturális globalizációról, az adósságok, a korrupció, a környezetszennyezés és a drogkereskedelem elterjedéséről is. Pozitívumként üdvözölte viszont a diktatórikus rezsimek fokozatos visszaszorulását.