Fékek az állam információs túlhatalmával szemben
Interjú Majtényi László adatvédelmi biztossal

- Ön szerint milyen tendenciák figyelhetők meg az adatvédelem területén?
- Nehéz összefoglaló elemzést adni erről. Általánosságban elmondható, hogy ezen a területen mindig voltak és a jövőben is lesznek problémák. Már az ókori társadalmakban is találunk példákat arra, hogy az állam mindent tudni akar az alattvalóiról. Jól szemléltetik ezt a bibliai népszámlálási történetek is, melyekben az állam igyekszik megtudni a lakosságról: „Hányan vannak, mit éreznek, mit gondolnak?” Az említett történetek jól jelképezik az állami gondolkodás metódusát, amely megpróbál belépni, behatolni a magánélet szférájába. A civilizáció fejlődésével ma már ezen kérdések nagyon sokrétűek lettek. A fejlett és az egyre fejlődő köz- és államigazgatás, a banki, a biztosítási és a pénzügyi nyilvántartás rendszere számtalan új problémát vet fel. A szerződésekben egyes klauzák nemegyszer sértik az adatvédelmi jogokat, sőt előfordul, hogy ezeket a direkt azok feloldására helyezték el a szerződésekben.
A hangsúly társadalmanként változik: néhol az információszabadságot, néhol a személyes adatok védelmét preferálja az adatvédelmi rendszer. A minap jelent meg egy kanadai szakértő publicisztikája rólunk, amely szerint a jogállami Magyarország információs kárpótlást nyújt az elnyomás évtizedeiért. A szerző szerint Kanadában a személyes adatok szigorúbb védelmét azért támogatják, hogy ne kerülhessen sor az azokkal való visszaélésre, ami Magyarországon, illetve más kelet-európai országokban megtörtént.
Új terület az Internet, amely a korábbi technológiáknál gyorsabb, de nehezebben ellenőrizhető információáramlást tesz lehetővé. A „háló” hasznos lehet a közérdekű adatok megismerésében, bár ehhez szükséges az, hogy a különféle kormányzati, illetve államigazgatási szervek ne csak propagandaanyagokat tegyenek ki weboldalaikra. Így az információs szabadság megvalósulásának egyik eszköze lehet az Internet. Az információáramlás relatív könnyebbsége azonban számtalan adatvédelmi joggal kapcsolatos problémát is felvet, amelyre konkrét példák is vannak.
- Arra gondol, amikor egy fiatalember bosszúból felrakta az Internetre volt barátnője intim fotóját különféle obszcén kifejezések kíséretében?
- Hallottam ezt a történetet, de ez ügyben - indítvány hiányában - nem folytattunk vizsgálatot. Ami engem leginkább felháborított, az az volt, amikor örökbefogadásra felajánlott gyermekek adatait, szokásait és tulajdonságait tették ki az Internetre. Kezdeményezésünkre ezeket a személyes információkat végül törölték.
- A közelmúltban több fórumon is „kárhoztatta” a sajtó bűnügyi tudósításainak stílusát.
- Sajnálatosnak tartom, hogy az elektronikus médiában és az írott sajtóban a szenzációhajhászás következtében eluralkodik egy olyan tendencia, amely az áldozatok, azok rokonai, illetve a gyanúsítottak személyes adatainak védelmét sérti. Ízlés kérdése az, hogy egyes bűnügyi tudósítások tocsognak a vérben, de az már nem, hogy eközben visszaélnek emberek arcával, hangjával, nevével, azaz személyes adataival.
- Ön szerint mennyire helyes az, hogy bűnügyi tudósításokban a gyanúsított, a vádlott vagy éppenséggel az elítélt vallási meggyőződését is leírják? Illetve volt-e ezzel kapcsolatos ügyük?
- Egy esetben foglalkoztunk ezzel, mikoris a büntetés-végrehajtási intézet olyan információkat adott ki, melyek utaltak az egyik fogvatartott vallási hovatartozására. Nevezetesen arra, hogy kóser étkezést is biztosítanak számára, lehetővé teszik rabbi látogatását és egyebek. A vizsgálatunk megállapította, hogy jószándékú volt a információ kiadója, aki ezzel nem személyes adatot akart kiadni, hanem a magyar börtönrendszer humánusságára, modernségére kívánta felhívni a figyelmet. A jogsértés ettől függetlenül megtörtént. A felekezeti hovatartozás megnevezése nem megengedett. Egyébiránt úgy vélem: egy tudósításnál nem okoz különösebb problémát a vallási hovatartozás megnevezése, mert szerintem van annyira kulturált a magyar társadalom, hogy nem általánosít egyetlen, elszeparált esetből. Az viszont már más megítélés alá esne, ha egyes felekezetek esetében tendenciózusan nem tüntetnék fel ezt az információt, míg más felekezeteknél szinte minden esetben igen.
- A hivatal tavalyi jelentésében kiemelte, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetébôl fakadóan erôsödik az adatok koncentrálására irányuló kormányzati igény, és az államigazgatási szervek centralizációs törekvésekkel válaszolnak e „kihívásra”. Reflexeik azonban a polgári szabadság korlátozásának veszélyeit is felidézhetik - derült ki az említett jelentésből. Ez a „túlbuzgóság” tovább folytatódott?
- Erre a jelenségre találtuk ki az „újcentralizmus” kifejezést. Szerintem ez ellen az adatvédelmi hivatalnak folyamatosan küzdenie kell majd. Immár harmadik éve foglalkozunk azokkal a tervekkel, amelyek elsősorban a Pénzügyminisztériumból származnak, és a közterhek beszedésének javítását és egységes nyilvántartási rendszer létrehozását célozzák. Továbbá a szervezett bűnözés „fejlődése” is jogos igényt vet fel egy hatékonyabb nyilvántartási rendszer létrehozására. Azonban sok esetben a terveket megvalósítani igyekvő hivatali csőlátása miatt a személyes adatok védelmére garanciális elemek beépítését kérjük. Természetesen a köztársaság minden polgárát terheli az az alkotmányos kötelezettség, hogy erejéhez mérten járuljon hozzá a közterhekhez. Az is igaz, hogy a nagy állami és társadalombiztosítási nyilvántartási rendszerek megbízhatóságát, pontosságát növelni kell. Ez a program azonban nem vezethet az állam információs túlhatalmának megerősödéséhez. Az adatkezelés célhoz kötöttségének elvét, az osztott információrendszerekre vonatkozó, az adatvédelmi törvényben és az alkotmánybírósági döntésekben megfogalmazott követelményeket a nagy nyilvántartási rendszerekkel kapcsolatos reformelképzelések megvalósítása során nem szabad figyelmen kívül hagyni. E kérdésben a jogalkotókkal némelykor igen heves vitáink szoktak adódni.
- Jelesül éppen ilyen volt az adórendőrséggel kapcsolatos purparlé?
- Nemcsak ez. A szervezett bűnözés elleni törvénycsomag előzetes egyeztetésén is adatvédelmi garanciákat kértünk, hasonlóképpen annál a döntésnél is, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulást az adóhatóság szedje be.
- S mekkora problémát jelent a „közéleti titkolózás”, azaz hogy az állam, illetve az állami alrendszerek titkolnak el közérdekűnek nevezhető adatokat, dokumentumokat?
- Általában elmondható, hogy a hozzánk érkező bejelentések több mint 90 százaléka a személyes adatok védelmével kapcsolatos. Úgy tűnik, az információszabadság nem került anynyira előtérbe. Egyébként általánosan elmondható, hogy a szervezetek szeretnek titkosítani és titkolózni. Ez nemzetközi jelenség, talán a bürokrácia jellegéből adódik. Érdekes ügy volt, amikor tavaly egy lap a miniszteri jutalmakat kívánta megtudni. Először a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) elzárkózott ettől, mondván, hogy az a tisztségviselők személyes adata. A lap hozzánk fordult. Azt állapítottuk meg, nem csak a miniszteri fizetések nyilvánosak, hanem a közvéleménynek jogában van azt is megtudni, hogy a miniszterelnök hogyan gazdálkodik az állampolgárok pénzével. Az viszont valóban személyes adat, hogy ki mennyi jutalmat kapott. Ennek értelmében a MEH megmondta a jutalmazásra fordított összeg nagyságát, illetve azt, hogy egy miniszter ebből milyen arányban részesült.