Az euró lassan négy hete működik mint banki fizetőeszköz, és a monetáris unió
(EMU) tagjai eu(ro)fórikus hangulatban vannak a kezdeti sikerek láttán. Az EMU-n kívülrekedt
britek véleménye azonban rendkívül megosztott a kérdésben. „A Titanicnak is el
kellett egyszer indulni, de az még nem jelenti azt, hogy neked is rajta kellett volna
lenni” - kommentálta William Hague, az euró-ellenes Brit Konzervatív Párt vezetője
az új valuta bevezetését. A konzervatívok azért tartják az eurót
antidemokratikusnak, mivel az egységes valutarendszer közelebb hozza az Európa „egy
piac és egy állam” víziót, amit a brit jobboldal véleménye szerint már nem lehet
demokratikus módon vezetni.
Amióta a font kikerült az európai árfolyamrendszerből (1992), a britek egyre
szkeptikusabbak az egész euró-projekttel kapcsolatban. A sikeresnek mondható euróindulás
óta az Egyesült Királyság mindent megtesz azért, hogy ne szenvedjen hátrányt
amiatt, hogy kimaradt a monetáris unióból. Nagy-Britannia nem az egyetlen kívülálló
EU-tagország, de kétségtelenül neki van a legtöbb
vesztenivalója.
London egyik félelme az, hogy a szigetország a külföldi tőkebefektetők előtt elveszítheti
jelenlegi vonzerejét. Azonban ennél is sokkal érzékenyebben érintené őket az a
lehetőség, hogy a monetáris unióból kívülrekedt britek szemefénye, a londoni City,
Európa vezető pénzpiaca, elveszíti ragyogását, és a másodhegedűs szerepébe kerül.
London ezirányú aggodalma nem alaptalan. A német és a francia kormány erőteljesen
dolgozik azon, hogy a folyószámlakamatokat és az értékpapír-kereskedelmet egységesen
megadóztassa az EU-tagországokban. Ez az intézkedés lerombolná a City kiváltságos
helyzetét. A német kormányzat határidős értékpapírjainak kereskedelme már tavaly
átkerült Londonból Frankfurtba. A németek nyilván nagy örömmel konstatálnák, ha
Frankfurt nyerné el a londoni City jelenlegi szerepét. Amennyiben idén bevezetik - a
brüsszeli székhelyű Európai Bankszövetség által vezetett - euró interbank-árfolyamajánlásokat,
a City az árfolyamok tekintetében mértékadó szerepét is elveszítheti.
Miután tavaly a britek nemzeti büszkeségként kezelt autóipara teljesen külföldi kézbe
került (utolsóként a Rolls Royce lett értékesítve a Volkswagen csoportnak), a pénzügyi
vezető szerep elvesztése azontúl, hogy jelentős anyagi károkat is okozna, a britek
nagyhatalmi érzületét is megtépázná. Az Egyesült Királyság közvéleménye
alapvetően még mindig elutasító az euróval kapcsolatosan, azonban az eddig
ismertetett kockázatok miatt és az új pénz indulási sikere láttán egyre hangosabbak
azok
a vélemények, miszerint a Blair-kormánynak gyorsítania kellene a 2002-re tervezett
csatlakozását az EMU-hoz. A kormányfő tett is ilyen irányú lépéseket. Természetesen
amennyiben az euró-mézeshetek után a tagországok gazdasági növekedése lelassul, és
az aggasztóan magas munkanélküliségi mutató tovább növekszik, valószínű hogy a
britek újra a kézifékhez nyúlnak az európai valuta kapcsán.
USA-EU banánháború
Az Európai Unió és az USA között az utóbbi évek legkeményebb gazdasági
konfliktusa kezd kibontakozni a nemzetközi banán-kereskedelem kapcsán. Amennyiben a hét
elejétől zajló békéltető tárgyalások nem hoznak eredményt, február elsejétől
életbe lépne az USA által kilátásba helyezett, az Európai Unió exportját sújtó
520 millió dollár mértékű szankció. A kialakult helyzetben félő, hogy a Világkereskedelmi
Szervezet (WTO) átmeneti válságba kerül, és a két vezető gazdasági hatalom
konfliktusa a világgazdaság szereplőit a két tábor valamelyikébe állítja.
A banán-ügy kirobbanásához az vezetett, hogy tavaly az EU módosította a banán-import
rendszerét, és ezáltal előnyökhöz juttatta az afrikai, karibi és csendes-óceáni
egykori brit és francia gyarmatok szállítóit az USA latin-amerikai gyümölcsöket értékesítő
nagykereskedőivel szemben. Az importrendszer megváltoztatása az USA véleménye szerint
megsérti a WTO 1997-es importra vonatkozó szabályozását. Az Egyesült Államok ezért
több más államot is igyekszik rávenni arra, hogy szankcionálja az EU exportját. Japán,
India, Korea, Indonézia és több közép-európai állam az EU-t támogatja. Úgy tűnik,
mindkét oldal csak átmeneti kompromisszumra hajlandó. Brüsszel felülvizsgálja és részben
módosítja rendelkezéseit, az USA pedig március 3-ig elhalasztja a szankciók bevezetésének
dátumát.