Magas erkölcsi igényesség, önmegvalósítás, tapintat, előzékenység, önuralom,
empátia, kreativitás, kezdeményezőkészség és siker - lehet, hogy ezek lesznek a
XXI. század kulcsszavai? Dr. Daniel Goleman világsikernek számító könyve azt bizonyítja:
érzelmi életünk igenis mérhető, s a sikerhez vezető úton sokkal súlyozottabban
esik latba, mint a hagyományos intelligencia.
„Hányas az IQ-ja?” - olvassuk a kérdést egy-egy munkahelyi pályázati űrlapon.
Felpörgött világunkban kulcskérdés, hogy ki mekkora intellektuális teljesítőképességgel
bír. Ez határozza meg, ki milyen pályát futhat be, ki milyen karrierlehetőség előtt
áll. Kissé sarkítva azt is mondhatnánk: ezzel a számmal jelöli a társadalom, kik
tartoznak az ostobák, kik az okosok közé.
A XX. század végén azonban egy új fogalom kezdi felváltani, vagy legalábbis kiegészíteni
a konvencioná-
lis intelligencia szerepét. Dr. Daniel
Goleman Working With Emotional Intelligence (Érzelmi intelligenciával dolgozni) című,
világsikernek számító könyvében először próbálja kézzelfoghatóan megragadni és
konkrét tesztekkel mérni az érzelmi élet jelentőségét, az érzelmi intelligenciát,
az EQ-t.
Mire felnőtté válunk, emocionális szokásaink szinte reflexszerűen rögzülnek. A
gyermekkor folyamán kialakul, hogy bizonyos helyzetek milyen érzelmi reakciókat váltanak
ki belőlünk. Kialakul, mennyire vagyunk öntudatosak, mekkora önbizalommal rendelkezünk
vagy az, hogy mennyire tudjuk kezelni saját érzelmeinket. Előfordulhat, hogy érzelmi
életünk egyes vonásai torzultan, helytelenül rögzülnek, vagyis érzelmi intelligenciánk
bizonyos pontokon igen alacsony.
Dr. Goleman és sok más szakértő véleménye szerint öt fő terület együttese adja
az érzelmi intelligenciát, melyeknek mindegyike viszonylag objektíven mérhető: öntudat,
saját érzelmeink kezelése, önmotiváció (önbizalom), empátia és a másokkal való
érintkezés kultúrája.
Az első és legfontosabb dolog, hogy felmérjük személyiségünk gyenge pontjait, hogy
megtudjuk, mely területeken van „elmaradásunk” - például az önbizalomnak vagy a
mások felé érzett empátiának vagyunk-e még szűkében. Ezt megtehetjük a Goleman által
kidolgozott tesztek segítségével, amelyek az említett öt területre vonatkozóan
tartalmaznak különféle élethelyzetekből vett állításokat.
Érzelem és értelem
A legtöbb szakértő úgy véli, hogy az emberi személyiségben az érzelmi élet és a
konvencionális intelligencia szorosan összefügg, sokkal szorosabban, mint ahogy azt
eddig véltük: 70:30 százalék arányban az előbbi a domináns.
A Goleman által végzett kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy az alacsony érzelmi
intelligencia nagyban akadályozza az intellektuális teljesítőképességet. Ha valaki például
kevés önbizalommal rendelkezik, agyát állandóan stressz-hormonok árasztják el, akadályozva
ezzel tanulási képességét, memóriáját és gondolkodását. Gyermekeink számára
tehát nem az hoz sikert a majdani iskolában, ha betanítjuk nekik az egész elsős
anyagot, hanem ha egészséges önbizalmat, önértékelést táplálunk beléjük. Az érzelmi
intelligencia ugyanis tanulható, nem anynyira velünk született képesség. Érdekes,
hogy a tanulási zavarok hátterében is szinte minden esetben érzelmi kiegyensúlyozatlanságot
találunk: akaratgyengeséget, kisebbrendűségi érzést, helytelen énképet. Az iskolai
oktatás akkor lehet sikeres, ha a tanítás, nevelés során az intellektuális faktorok
mellé érzelmi faktorokat is beépítünk.
Érzelem és siker
Goleman véleménye szerint a kiemelkedő munkahelyi teljesítmény szempontjából a
konvencionális intelligencia egyenesen másodlagos az érzelmi intelligenciához képest.
Bebizonyosodott, hogy a szakmai területen elért sikerek sokkal inkább függnek az érzelmi
intelligenciától, mint a konvencionális IQ-tól. Az általa vizsgált 59 vállalkozó közül
azok foglalkoztatták a legtöbb dolgozót, s azoknak volt a legmagasabb a forgalmuk, akik
fontosnak tartották, hogy folyamatosan visszajelzést kapjanak munkájukról, s céljaikat
mindig előzetesen átgondolták, vagyis akik nagyon magas érzelmi intelligenciaszinttel
rendelkeztek.
S van még egy érdekes összefüggés siker és érzelmi gazdagság között: az érzelmi
intelligencia szerepe arányosan nő a munka nehézségének növekedtével, valamint
azzal, hogy az a státusz milyen magasan áll egy szervezet (cég, vállalat) hierarchiájában.
Más szóval, a megfelelő IQ és a szakmai hozzáértés elengedhetetlen ahhoz, hogy
valaki jó mérnök vagy pénzügyi igazgató legyen, de ez az „iskolai tudás” csak a
sarki irodáig elég - hogy ki jut feljebb, az már az önbizalomtól, a mások felé
tanúsított empátiától, kapcsolattartási képességtől függ. Az érzelmi
intelligencia sokkal súlyozottabban esik latba a csúcson. Azt is mondhatnánk: az érzelmi
intelligencia különbözteti meg a „futottak még” teljesítményre képes személyeket
a „szupersztároktól”.
Már Magyarországon is kapható egy könyv, amely az érzelmi intelligencia-szintet felmérő
teszteket tartalmaz. (Brockert-Braun: EQ, Érzelmi tesztek könyve, 1997. Saxum.)