Jelentős kezdeményezés hiányosságokkal. Ez derült ki a Keresztény-Zsidó Társaság
(KZST) év eleji, sajtótájékoztatóval egybekötött rendezvényén, amelyen a múlt év
első felében megjelent vatikáni Soá-dokumentum, valamint Várszegi Asztrik pannonhalmi
főapát és Schweitzer József országos főrabbi részvételével rendezett pannonhalmi
Soá-konferencia került megvitatásra.
„Látszik, hogy nem zsidók írták” - mondta Szécsi József katolikus teológus,
a KZST főtitkára, a vatikáni dokumentumról. Véleménye szerint itt egy olyan pozitív
kísérletről van szó, melyben számos hiányosság is fellelhető. Az irat megalkotásakor
elkelt volna egy komolyabb konzultáció a kereszténység és a zsidóság között.
Ekkor nem maradtak volna ki a nyilatkozat szempontjából fontos történelmi részletek a
kereszténység és a zsidóság kétezer éves történetének elemzése során. Így például
kimaradt a középkori keresztes hadjáratok szerepe a zsidó közösségek kiirtásában,
ami a zsidó történelmi tudatnak egyik központi eleme. A dokumentum hiányos XII. Pius
szerepének értékelésében is. Az irat elbírta volna a társegyházak tevékenységével
kapcsolatos részletes reflexiókat is, mint például a német hitvalló evangélikus
egyház pozitív szerepe a nácizmus éveiben.
Mint tudjuk, a pannonhalmi konferencia Várszegi Asztrik főapát egyéni kezdeményezésére
jött létre, és nem a magyar katolikus egyház egészének a megmozdulása - hangzott
el a bevezetőben. A főapátnak, a katolikus egyház autentikus képviselőjének meghívására
jöttek el az Országos Főrabbi Hivatal, az Országos Rabbiképző Intézet-Zsidó
Egyetem, a KZST, a Pax Romana szervezet, a református, evangélikus egyházak és a közélet
képviselői. A rendezvény nem hozott ugyan komoly előbbrelépést, de egy ilyen fórum
létrejötte hazánkban már önmagában is fontos eszmei jelentőséggel bír.
Beer Iván, a Magyarországi Holocaust Emlékalapítvány elnöke a konferenciát mint
nagy előrelépést, komoly kezdeményezést méltatta. Úgy vélte, nem lehet rögtön
mindent tisztán látni, hanem itt a közös gondolkodás elindítása volt fontos.
A vita a méltatások mellett pro-kontra folytatódott. A felszólalók megemlítettek két,
a pannonhalmi konferencián képviselt, de a KZST által szélsőségesnek minősített nézetet
is. Az egyik Majsai Tamás történész, protestáns teológus nevéhez fűződik, aki úgy
véli, hogy a Biblia újszövetségi részében antiszemita kitételek is találhatóak.
Ezeket a részeket - szerinte - ki kellene hagyni az Újtestamentumból. A másik szélsőséget
Békés Gellért bencés teológus Remi Hockmannal, a pápai keresztény-zsidó bizottság
titkárával egyetértésben képviselte. Okfejtésük úgy szólt, hogy az egyház mint
„Krisztus misztikus teste” szeplőtelen és bűntelen, ezért nem kérhet bocsánatot
a zsidóságtól a holocaustért. A KZST nem osztotta ezeket a nézeteket. Az „antiszemitizmust”
téves bibliaértelmezésekre vezette vissza, a másik gondolatmenettel szemben pedig
kifejtették: amikor a zsidóság az egyház szerepét elemzi a holocausttal kapcsolatban,
akkor mindig konkrét személyekről, hierarchiáról, a vallási gépezet visszásságairól
beszél.
Szécsi József a Hetek kérdésére megemlítette, hogy a holocaust ötvenedik évfordulójának
alkalmából a KZST több, felekezetközi szimpóziumot tartott. A keresztény felekezetek
közül azonban egyedül a Hit Gyülekezete volt az, amely konferenciákkal emlékezett
meg az évfordulóról, amit a KZST nagyra értékel.