Polgárháború dúl Magyarországon. Igaz, csak szellemi. Legalábbis a Fidesz vezető
politikusai így értékelik az ellenzék, nevezetesen az MSZP és az SZDSZ elmúlt féléves
tevékenységét. A médiakurátorok választásánál még ugyancsak ellenzékinek számító
MIÉP ellenben ezen értékelésnél nem kapta meg a nem éppen hízelgő „polgárháborúsista”
minősítést. Talán azért nem, mert maga Csurka István pártelnök is egyetért a
Fidesz helyzetértékelésével.
Vásárhelyi Miklós és Bauer Tamás. Meglepődtek Fotó: MTI
A rendszerváltás utáni magyar közéletben a „polgárháború” kifejezés először
Csurka István elhíresült dolgozata után jelent meg. Az akkor még az MDF-ben tevékenykedő
drámaíró-politikusnak a Magyar Fórumban írt tanulmánya „egyfajta és igen sajátos
nemzetietlen erők és a magyarság” harcát jelenítette meg. A közélet és a
politikai szféra egyaránt elhatárolódott Csurkától. Fehér Ferenc és Heller Ágnes
akadémikusok a „polgárháború provokálásának” nevezték a MDF-es politikus „Néhány
gondolatát”. Kövér László Fidesz-vezető 1992-ben a Népszabadságnak adott interjújában
határozottan egyetértett Fehér és Heller álláspontjával, kifejtve: „Csurka nézeteit
kiveti magából a józan közgondolkozás, és talán a politikai közélet sem tűri meg
sokáig azokat, akik bármi áron, akarat ellenére akarják »boldogítani« a többséget
a kisebbség terrorjával.” Ezt megelőzően pedig a parlamentben szólt arról, hogy
Csurka filozófiája az újabb keletű magyar nácizmus alapvetése. Kövér nem éppen
kedvező bírálata szerint: „a hatalom mindenáron való megtartása érdekében, neki
(mármint Csurkának) a parlamenti demokrácia összeomlása, az ország külső és belső
békéjének felborítása sem nagy ár”.
Szájer József. Átgondolta, mit mond Fotó:V. Sz.
A tavalyi kormányváltást követően a Fidesz-politikusok retorikájában először
éppen Kövér László titkosszolgálati miniszternél jelenik meg a szellemi,
pontosabban saját szavaival élve „hidegháború” szófordulata. A polgári kormány
erős embere immáron az igen jobbosnak nevezhető Demokratának adott interjújában
fejtette ki: egész pontosan az 1990-es taxisblokád óta ebben az országban folyamatosan
hideg polgárháború zajlik. „Az egymással szemben álló politikai erők között
nincsen meg a közös nevező, nincsen közös kommunikációs nyelv. Ezért aztán mind a
két fél, attól függően, hogy melyik van ellenzékben és melyik van kormányon, attól
retteg, hogy a politikai élet nem a váltógazdaságra jellemző módon zajlik, hanem
egyfajta likvidálásra irányuló játszmaként, hogy olyan meccset játszunk, amiben a cél
az ellenfél végleges eltakarítása a politikai küzdőtérről.” Kövér szerint
ilyen légkörben elég nehéz a titkosszolgálatoknak biztonságban dolgozniuk. A
miniszter később megismételte a mérsékeltebb hangvételű Magyar Nemzetben ezen állításait.
Kövér kontextusában a korábbi csurkista-polgárháborús veszélyt felváltotta az
MSZP-SZDSZ kör szellemi hidegháborúja.
Mindenestre a szófordulat átszivárgott Szájer Jószefhez, a Fidesz frakcióvezetőjéhez,
aki egyértelműen kimondta minapi választmányi ülésükön: „a volt kormánypártokat
zavarja a kormány jó eredménye és az emberek bizakodása. Ezért folyamatos szellemi
polgárháborút folytatnak a kormány és ezáltal a polgárok ellen. A mai ellenzék nem
csupán a kormány, hanem az emberek ellenzéke”. Szájer beszédéből egyértelműen
kiderült, hogy ellenzék alatt az MSZP-t és az SZDSZ-t érti.
Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke szokásos szerdai sajtótájékoztatóján
rá is bólintott a Fidesz gondolatmenetére, egyértelmű volt, hogy a médiakurátor-választásnál
még helyesnek tartott ellenzéki jelzőt ez esetben nem magukra érti. 1992-ben éppen a
Fidesz által leghatározottabban „kárhoztatott” drámaíró-politikus szerint a két
nagy párt között egy állóháborúnak vagy kultúrharcnak nevezett háború dúl. A MIÉP
elnöke szerint ennek lényege, hogy az MSZP támad, mindent elkövetve annak érdekében,
hogy bármilyen áron, akár parlamenten kívüli eszközök igénybevételével is idő
előtt leváltsa a kormányt. A tájékoztatón Csurka kifejtette, hogy ebben a háborúban
a MIÉP - mint felelős politikai erő - nem száll ringbe.