Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke Párizsban arra buzdította az európai
országokat - elsősorban Franciaországot -, hogy vállaljanak még aktívabb
szerepet a térség békéjének megteremtésében, még ha ezt az izraeli fél ellenzi
is. Arafat azt követően utazott Párizsba, hogy kedden megnyílt a Jasszer Arafat
Nemzetközi Repülőtér Gázában. Arafat újólag kijelentette, hogy az oslói megállapodásban
rögzített átmeneti időszak lejártával, azaz 1999. május 4-én ki fogják kiáltani
a palesztin államot, így érvényesítve a nép önrendelkezési jogát.
A gázai repülőtér bejárata. „Köszönjük a világ népeinek támogatását”
Fotó: MTI
Arafatot Párizsban fogadta Jacques Chirac állam-, majd Lionel Jospin kormányfő,
valamint Laurent Fabius francia parlamenti elnök. Az elnök és a miniszterelnök francia
és európai uniós anyagi segítséget ígért az államteremtés feladataihoz. Fabius
parlamenti elnök azt hangoztatta, hogy számos más véleményt is ismer, de szerinte „tovább
kell menni a palesztin állam megteremtésének útján”, ám e folyamatnak a békét
kell céloznia.
Komoly győzelmet aratott a Palesztin Hatóság a nemzetközi repülőtér felavatásával,
a béke és az eljövendő függetlenség ízéből kaphatott kóstolót - írta a
megnyitó kapcsán a Jerusalem Post című izraeli napilap. A Palesztin Légiforgalmi Hatósággal
1995-ben kötött egyezmény értelmében a marokkói nemzeti repülőtér felügyeli a
250 millió dollár értékű repülőtér felépítését.
„Ez olyan érzés, mintha esküvőn lennénk. Repülőterünk van!” - mondta Khalil
Jamal, a Palesztin Légitársaság gépésze. Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke
köszöntötte az új repülőtérre 30 percenként érkező első kilenc repülőgép
utasait. „Előkészület ez a palesztin állam kikiáltására” - jegyezte meg
Arafat.
„Ma: Gázai nemzetközi repülőtér, holnap: Jeruzsálem, a mi örök fővárosunk”
- hirdette a nagyszámú nézősereg egyik táblája. Sok ünneplő palesztin, aki a repülőtér
megnyitását a „palesztin büszkeség napjának” tartja, osztja ezt a véleményt -
szól a Haarec című izraeli lap jelentése. Faisal Huszeini, a palesztin kormány jeruzsálemi
ügyekkel foglalkozó minisztere a repülőtér megnyitását egy „kicsiny, de fontos lépésnek”
tartja „a Kalandia Al-Quds (Jeruzsálem) repülőtér felé”. A palesztin vezetők a
repülőteret a független palesztin állam felé tartó békefolyamat fontos lépéseként
értékelik.
Körülbelül 10 órakor a repülőgépek fogadtatásának ünnepélyes hangvételét felváltotta
a spontán lelkesedés - a palesztin tisztviselők hagyományos debka-táncba kezdtek.
Hirtelen azonban az ünneplők és táncosok között felbukkant egy pár tucat asszony,
akiknek a rokonai palesztin börtönökben vannak, fekete zászlókkal. „Nekünk ez nem
az ünneplés, hanem inkább a gyász napja” - hangoztatták. A palesztin biztonsági
szolgálat azonban elvitte a helyszínről őket, hármukat - szemtanúk állítása
szerint - tettleg bántalmazták.
1994-ben, nem sokkal a Palesztin Hatóság megalakulása után már elkezdődtek az előkészítő
munkálatok a mai repülőtér területén. A repülőtér működésének 99 százaléka
palesztin kézen lesz, az izraelieknek a biztonsági ellenőrzésbe lesz beleszólásuk.
A Nyugati-part újabb települései kerültek palesztin fennhatóság alá. Az ünnep
napjai Fotó: MTI
Elsőként az Egyiptomi Légitársaság gépe szállt le, melyet egyiptomi, marokkói,
jordániai, spanyol, izraeli és európai repülők követtek. Jövő héttől fogva a
Palesztin Légitársaság rendszeres járatokat tervez Kairóba, Ammanba és Jiddába. A
repülőtérről a palesztinok Izrael megkerülésével utazhatnak külföldre, és
szabadon folyhat a nemzetközi kereskedelem, a vallási turizmus. Bill Clinton amerikai
elnök december 14-én fog az új repülőtérre érkezni, hogy a Palesztin Nemzeti Tanácsban
elnököljön, azon az ülésen, amelyen a tervek szerint módosítják majd a PFSZ sokat
vitatott alapokmányát. Ghazi Hamed, egy Hamaszhoz közel álló helyi lap szerkesztője
szerint a repülőtér „jó dolog, de nem teljesen. Győzelmet jelent a Palesztin Hatóságnak,
de a legnagyobb probléma az, hogy a repülőtér izraeli biztonsági felügyelet alatt
lesz. Az izraeliek ellenőrizhetik a járatokat és a csomagokat. Ha Egyiptomba akarok
utazni, azt mondhatják, hogy nem, övék az utolsó szó.”