Amikor Genfben 1748 novemberében megjelent terjedelmes műve, A törvények szelleme
(De l’Esprit des Lois), Charles-Louis de Secondat, La Brede és Montesquieu bárója valószínűleg
maga sem hitte, hogy a mű 250 év múlva még mindig kötelező olvasmány lesz mindazok
számára, akik politikatörténettel foglalkoznak. Azt pedig még kevésbé, hogy minden
modern demokrácia számára alapvető tétel lesz a három hatalmi ágazat - törvényhozás,
kormányzat és igazságszolgáltatás - különválasztása.
Montesquieu (1689-1755) csaknem húsz éven át dolgozott a könyvön a délnyugat-franciaországi
Bordeaux-hoz közeli kastélyában, La Brede-ben. Neve már korábban is ismert lett a „Perzsa
levelek” (1721) révén, amelyben két perzsa meglátásain keresztül mutatta be XV.
Lajos Franciaországának valódi arculatát. A nemesi származású Montesquieu, akinek
öröksége révén módjában állott beutazni az akkori Európát, így szerzett benyomásai
alapján megkísérelte megérteni korának hatalmi viszonyait, és levonni maga számára
a következtetéseket.
Ezzel az állam- és társadalomtudományok megalapítója lett. Nemcsak felderíteni
akart, hanem kinyilatkoztatni is. Montesquieu, akit 1728-ban felvettek a Francia Akadémia
tagjai közé, és aki 1746-ban a berlini Királyi Tudományos Akadémia tagja is lett, fő
művének előszavában így írja le ezt a célkitűzését: „Elveimet nem előítéleteimből,
hanem a dolgok természetéből vezettem le.”
Utazásai során főleg korának Angliája tett rá nagy benyomást, ahol két esztendőt
töltött. Anglia lett számára az ideális ország, s az ottani viszonyokból fogalmazta
meg a hatalmi ágak különválasztásának szükségességét. Örök időktől fogva
tapasztalható, hogy minden ember képes visszaélni a hatalommal. Hogy ez ne történhessen
meg, lépéseket kell tenni azért, hogy „a hatalom fékezze a hatalmat” - írja.
Montesquieu nem az első volt, aki ezt megfigyelte, de ő ültette elgondolásait a leginkább
egyértelmű struktúrákba. A népnek még éppen anynyi jogot akart adni, hogy megválaszthassa
képviselőit, akikkel egy sorba helyezte a nemesség képviselőit. A kormányzást (végrehajtó
hatalmat) az uralkodó részére tartotta fenn, akit sem a nép, sem a nemesség képviselői
nem vonhatnak kérdőre.
Azáltal azonban, hogy a hatalmi ágazatok különválasztásáról szóló alapvető tétele
bekerült számos ország alkotmányába, főműve - tudományos jelentőségén túl
- közvetlen aktualitással is bír.
„Fejet hajtok »A törvények szelleme« szerzője előtt” - írta Roman Herzog, Németország
államfője a vendégkönyvbe, amikor - szíve vágyát teljesítve - két évvel ezelőtt
felkereste a La Brede kastélyt, ahol Montesquieu főművét megírta. (MTI)