Tovább tartanak Indonéziában a véres utcai összecsapások a politikai reformokat
követelő diákok tömegei és a biztonsági erők között. A zavargásoknak 16 halálos
áldozata és több mint 200 sebesültje volt. A szomszédos Malajziában szintén utcai
demonstrációkra került sor, s miközben tízezrek vonultak az utcára, az Ázsiai és
Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) országainak vezetői kétnapos csúcsértekezletre
érkeztek a fővárosba, hogy az égető ázsiai válság okozta sebeket orvosolják. Bár
az APEC fórumát kilenc évvel ezelőtt a globalizáció elősegítése végett hozták létre,
az idei konferencia inkább csak fokozta az ázsiai térség Nyugattal szembeni frusztráltságát.
A váratlan fordulatokban bővölködő találkozó számos meglepetést tartogatott a résztvevők,
nem utolsósorban a házigazda szerepét betöltő Mahathir Mohamed maláj miniszterelnök
számára.
Tüntető indonéz diákok felemelik sebesült társukat. Nehéz megszabadulni a diktatúrától
Fotó: MTI
Az ázsiai térség jelenleg mind gazdasági, mind politikai szempontból fájdalmas
harcot vív, és ugyan több helyütt is demokratikus mozgalmak követelik a jelenlegi
vezetők lemondását, néhány kivételtől eltekintve nemigen akad olyan karizmatikus
vezető, aki az egyes nemzetek vezető posztjára alkalmas lenne. Lebénult iparágak és
bezárt bankok, a növekvő munkanélküliség és nyomor, erőszakos utcai megmozdulások
- megannyi megoldásra váró kérdés, amit aligha lehet békés úton rendezni.
Indonézia fővárosában, Dzsakartában például több tízezer diák vonult ismét az
utcákra, hogy kifejezze elégedetlenségét a lassan haladó politikai reformok miatt. A
világ legnagyobb muszlim országát ez év elején érte el a gazdasági válság: a rúpia
radikális, 80 százalékos leértékelése, a sorozatos csődbejelentések és a rakétasebességgel
növekvő élelmiszerárak hamar az utcára vezérelték az elégedetlen és kétségbeesett
tömegeket. Amikor ráadásul a több mint 30 éve hatalmon lévő Suharto elnököt újra
megválasztotta a saját maga által kijelölt emberekből álló törvényhozó testület,
az utcai tüntetők Suharto lemondását kezdték el követelni. A májusi zavargások végül
fosztogatásokba és több mint ezer ember életét követelő véres jelenetekbe
torkolltak, így Suharto végül is lemondott, és sebtében Habibie alelnököt jelölte
ki utódjául, aki - legalábbis látszólag - elkötelezte magát a reformok radikálisabb
véghezvitele mellett.
Csiang Cö-min kínai elnök üdvözli Al Gore amerikai alelnököt az ázsiai csúcstalálkozón.
Nem tartott sokáig a mosoly-diplomácia
Fotó:
MTI
Bár a tüntetésekkel egyidőben az indonéz törvényhozó testület, amely jobbára
még mindig a Suharto által kinevezett tagokból áll, tett néhány lépést a demokrácia
felé vezető úton, a tiltakozók követeléseit mégsem elégítették ki. A gyűlés
ugyan jóváhagyta a jövő évi parlamenti választások tervezett időpontját, kilátásba
helyezte Suharto felelősségre vonását, és megígérte, hogy az 500 fős parlamentben
a hadsereg létszámát 75-ről 55-re csökkentik, de a diákok és reformerek többet
akarnak: Suharto ügyleteinek azonnali kivizsgálását és a hadsereg teljes kivonását
a törvényhozás folyamatából. Suharto ugyanis, akinek vezetése alatt burjánzott a
korrupció és a nepotizmus, családjával együtt hatalmas vagyonra tett szert (egyes
becslések szerint ez akár 40 milliárd dollárra is rúghat), és többen azt is sejteni
vélik, hogy politikai szövetségesei anyagilag sem jártak rosszul kormányzása alatt.
A megmozdulások során ellenzéki politikusok és emberi jogi aktivisták lemondásra szólították
fel Habibie elnököt és a hadsereg vezérkari főnökét, Wirantót, akit a legutóbbi véres
hétvége felelősének tartanak. A zavargások enyhülése után az ellenzéki
politikusokat rendőri kihallgatásra vitték. Bár Wiranto időközben bocsánatot kért
az elmúlt hétvégi vérontásért, az utcai demonstrációknak még mindig nincs vége.
Az APEC csúcsértekezletnek otthont adó szomszédos Malajzia hasonlóan vészterhes időket
él át: a malájokat is súlyosan érinti a gazdasági válság, emellett a szigetországban
az El Nino „kishúga”, a La Nina a napokban súlyos áradásveszélyt hozott, és közel
7ezer ember evakuálását eredményezte. Ráadásul az ország élén Mahathir Mohamad
személyében immár 17 éve ugyanaz a miniszterelnök áll, és egyelőre semmi hajlandóságot
sem mutat a hatalmi stafétabot átadására. Sőt, legnagyobb politikai riválisát, az
ázsiai sztárként ünnepelt Anwar Ibrahim volt miniszterelnök-helyettest és pénzügyminisztert
szeptemberben rövid úton eltávolította a hatalomból, és bíróság elé állította
korrupció és szexuális bűncselekmények vádjával.
A Nyugaton nagy tiszteletnek örvendő reformista Anwar, aki „érthetetlen okok” miatt
monoklikkal és zúzódásokkal jelent meg a bíróság előtt, tagadja a vádakat, a
demokrácia után sóhajtozó nép nagy része pedig mellette áll. A koncepciós perekre
emlékeztető tárgyalással Mahathir saját maga alatt vágta a fát: ha csak simán
menesztette volna Anwart, talán megőrizte volna pozícióját, így azonban sikerült
nemzeti hőst faragni belőle. Míg Mahathir a szomszédos Indonéziában lezajlott zavargásokért
a Nemzetközi Valutaalapot és a zsidó valutaspekulánsokat tette felelőssé, az Anwar
személye körüli botrány máris komoly diplomáciai vihart kavart az APEC-csúcson.
Bár az ázsiai nagyhatalmak sajnálkoztak Bill Clinton távolléte fölött, a házigazdáknak
pedig le kellett nyelniük, hogy Madeleine Albright és több nyugati vezető politikus
magánbeszélgetést folytatott a börtönben levő Anwar feleségével, nyíltan jelezve
ezzel az általa elindított reformmozgalom támogatását, arra nem is számítottak,
hogy ez még csak „megaláztatásuk” kezdete. A Clintont helyettesítő Al Gore
ugyanis a nyitó estebéden nem átallotta megdicsérni és „bátor embereknek”
nevezni az utcára vonult reformereket, s ezzel megadta az amúgy is feszült hangulatú
értekezlet alaphangját. A beszéd után a maláj kereskedelmi miniszter dühödten
nyilatkozott az újságíróknak: „Ez volt a legundorítóbb beszéd, amit valaha is
hallottam.” Malajzia külügyminisztere szintén feldúlt hangulatban nyilatkozott a
riportereknek: „A reformokat követelő ellenzékiek támogatása provokatív jellegű,
és Washingtont fogjuk hibáztatni, ha a felelőtlen kijelentés következtében felborul
a nemzeti harmónia”.