A mai rohanó világban a legtöbb ember számára kivételes és megbecsülendő
eseménynek számít, mikor a család apraja-nagyja egyszerre ül asztalhoz, és a jóízűen
elfogyasztott falatok mellett megbeszélhetik az elmúlt vagy a következő nap eseményeit.
Egy jó háziasszony számára az ilyen családi ebéd vagy vacsora remek alkalom arra,
hogy gondosan elkészített finomságokkal örvendeztesse meg családját, és így is
hozzájáruljon a közösen eltöltött idő öröméhez. Nem mindegy azonban az sem, hogy
hogyan, miben tálaljuk ezeket a finom ételeket. Hiszen egészen apró ötletekkel, minimális
energia- és időráfordítással máris szebbé, otthonosabbá tehetjük az étkezést és
általában az otthonunkban eltöltött időt is. Egy kis odafigyeléssel, sokszor minimális
kiadással elérhetjük azt, hogy a hétköznapok is ünnepnapokká váljanak - egy polgáribb
lét hétköznapjaivá. Egy szépen terített vacsoraasztal méltán helyettesítheti azt
az esti gyakorlatot, amikor a család tagjai érkezési sorrendben beállnak a konyhai „vályú”
elé bekapni néhány falatot. A közösen, terített asztalnál elköltött vacsora
nemcsak az étvágyat serkenti, hanem a beszélgetés is jobban esik ilyenkor egymással
- feltéve, ha közben nem a tévé hangja tölti be a lakást. Egy család étkezési
szokásai, együttélési kultúrája átöröklődik a fiatalabb generáció majdani életére
is. Ma már gyakorlatilag minden kapható, ami a hétköznapok, esetünkben az étkezések
megszépítéséhez szükséges; a kínálat nyugati színvonalú. A kérdés inkább az,
hogy az emberek jelentős része fontosnak tartja-e, hogy életmódján apróbb minőségi
változtatásokkal javítson. Mindez elsősorban nem anyagi, hanem hozzáállás kérdése:
arról a kreatív törekvésről van szó, amely igyekszik széppé, meghitté tenni az
otthont a családtagok számára. Tudjuk ezeket, de nem tesszük, ezért nem árt olykor néhány
gondolatébresztő ötlet.
Az idők persze változnak. Régen az számított jó háziasszonynak, aki hajnaltól
alkonyig a meleg, gőzös konyhában töltötte napjait, ma pedig annak van becsülete,
aki rövid idő alatt változatos, ízletes ételt tud az asztalra tenni. Nagyanyáink még
ráértek arra, hogy az ebéd elkészítésére rászánják egész délelőttjüket, ma a
dolgozó nőknek csupán rövid idejük marad erre. Közismert, hogy ma már nagyon sok félkész
áru, mirelit termék vagy gyorsan elkészíthető étel szolgálja a háziasszonyok kényelmét,
a főzés különböző munkafázisait megkönnyítő robotgépekről és egyéb konyhai
eszközökről nem is beszélve. A mai háziasszonyoknak szinte csak a főzés befejező
szakasza marad, amikor a kész, ízletes ételt tálra tesszük és az étkezéshez előkészített
asztalhoz visszük.
Minden kornak megvannak a maga tálalási szokásai és divatja. Régi szakácskönyvek képeit
nézegetve meglepődve láthatjuk, hogy őseink milyen piramisokat építettek a kész ételből,
minden torta szinte egy szobrászati műremek volt. A húsokat - főleg a sülteket -
egyben tálalták, és az asztalon szeletelték fel. A rómaiakról feljegyzik, hogy külön
hússzeletelő szolgát tartottak, aki az asztalfőn ült, és szolga létére is kardot köthetett
az oldalára, ezzel is jelezve, milyen fontos tisztséget tölt be. De nem is kell ilyen
messzire mennünk: Dobos C. József századfordulón kiadott szakácskönyve szerint a
vadszárnyasokat tollakkal feldíszítve tették tálra, a tortákat pedig mindenféle műremeknek
nézte volna az ember, csak ehetőnek nem.
Mára ezek a szokások megváltoztak, az ételeknek nemcsak a készítése, hanem a tálalása
is leegyszerűsödött. Ugyanakkor jó, ha a kommunizmus elmúlt 40 évének menzakultúrája
után erre ismét figyelmet fordítunk. Ha nem olyan fazékban főtt az étel, ami az
asztal közepére kívánkozik, akkor a leveseket, főzelékeket tálaló tálba tölthetjük,
és egy egyszerű mozdulattal díszítsük is őket közvetlen a tálalás előtt: vágott
petrezselyemmel, kaporral, olajbogyóval, reszelt sajttal vagy gyöngyhagyma-karikákkal,
esetleg tejfölpöttyökkel, az étel jellegétől függően. Gyümölcslevesre a tejszínhab
illik. A húsokat szeletelve rakjuk tálra. Díszítésül maga a köret is szolgálhat,
de jól mutat a tál szélén elhelyezett friss zöldség, salátalevél, paprika-,
uborka- vagy paradicsomkarikák. Szépen mutat pár rózsaformára kivágott retek is. A köretek
díszítéséhez sok jó ötletet adhat a zöldségfélék sokszínűsége. A rizs például
érdekesen színes lehet morzsolt kukoricával vagy zöldborsóval keverve, vagy piros és
zöld paprikakockákkal. A sütemények, torták és fagylaltok díszítésére is számtalan
ötlet kínálkozik: marcipánfigurák, csoki- vagy kókuszreszelék, gyümölcs, színes
cukor, mazsola vagy mandulaszirom.
Csupán ízelítőt tudunk adni a lehetőségekből, de az idevágó szakácskönyvek csak
úgy ontják magukból a jobbnál jobb ötleteket, és minket is arra buzdítanak, hogy
legyünk bátrak, használjuk szabadon a fantáziánkat, és ne elégedjünk meg a hagyományos
tálalási módokkal.
A szépen tálalt ételekhez hálás közönséget fogunk találni, és a menü is jobban
fogy majd. A gyerekek különösen szeretik, ha „életre kelnek” az ételek, ha a
torta tetejéről egy gyümölcsökből kirakott mosolygós arc néz vissza, a sütinek
mackó, nyuszi, egér vagy virág alakja van. Jobban esik a vacsora is, ha a felvágottnak
mosolygós szájat, szemet vágunk, és a paradicsomra rákerül a katica hét pettye,
mondjuk majonézből.
Az sem közömbös, hogy ez a sok finomság milyen asztalra kerül. Ha egy mód van rá,
terítsük le az asztalt bármilyen egyszerű terítővel, vagy tegyünk tányéralátétet,
ami egyszerre praktikus és mutatós. Ne feledkezzünk meg a szalvétáról se. Az asztalt
díszíthetjük pár szál virággal, ami nem foglal el sok helyet, mégis barátságos légkört
teremt. Ilyenkor vigyázzunk arra, hogy alacsony vázába rövid szárú virágot tegyünk,
ne takarja el egymástól a szemben ülőket, és ha lehet, ne legyen illata - ez
ronthatja az ételek ízének élvezését. Az ünnepi hangulatot fokozhatjuk pár szál
gyertyával, amit akár design, akár magunk készítette tartóba is tűzhetünk: piros
almába vagy virágdísz közepébe. Ha minden kész, tálalva van: jó étvágyat, sőt:
jó estét!