„Magyarországon ezidő szerint faji-nemzetiségi okokból egyik honfitársunkat sem
üldözik, de ez nem jelenti azt, hogy nem történik egyes hatóságok részéről
diszkrimináció”- jelentette ki Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi
jogok országgyűlési biztosa. A biztosok szokásos, az országgyűlés emberi jogi
bizottsága előtt tartott évi beszámolóján szó esett arról is, hogy az ombudsmani
hivatalok munkatársai lehetetlen körülmények között kénytelenek dolgozni. Az
ombudsmanok a bizottsággal való együttműködésüket ígéretesnek ítélték.
„Ez az intézmény megerősítheti az állampolgárok hitét abban, hogy az állam az
övék”- értékelte Kaltenbach Jenő az országgyűlési biztosok szerepét, hiszen
céljuk az alkotmányos visszásságok feltárása és megelőzése. Gönczöl Katalin, az
állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint a velük szembeni elvárás az, hogy
gyors, olcsó és hatékony jogvédelmet nyújtsanak. Ezt a feladatukat azonban a
lehetetlen munkakörülmények miatt képtelenek betölteni. „Legalább annyi hely
kellene, hogy egy hokedli és egy kissámli elférjen”- érzékeltette helyzetüket a
professzorasszony. Ennek ellenére a negyvennégy fős jogászstábnak sikerült az
elhúzódó ügyek számát 4800-ról 2000-re csökkentenie. A feltételek javítására
azonban nem kaptak határozott ígéretet az országgyűléstől.
Az állampolgári jogok biztosának felmérései alapján a hatóságok hivatásos
állományú tagjainak emberi jogi helyzete különösen aggasztó. A jelentés szerint
„a frontvonalon tevékenykedő rendőrök számára sem a közvetlen munkahelyi
körülményeik, sem a munkájukat segítő szociális létesítmények - öltözők,
fürdők, pihenők - állapota nem volt olyan, hogy a hatékony szolgálatteljesítést
lehetővé tette volna. A szakmai készenléti állapothoz szükséges eszközök -
gépjárművek, golyóálló mellények - állapota kifejezetten rossz volt, alkalmatlan
arra, hogy a megnövekedett bűnözéssel szemben felvegyék a harcot”. Egy tavaly
októberi vizsgálat pedig megállapította, hogy a rendőrség objektumai közül 19
(ebből 16 kapitányság) „teljesen alkalmatlan a szolgálati feladatok
ellátására”. A felmérések szerint a honvédségnél sem jobb a helyzet.
Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa úgy fogalmazott, hogy
tevékenységük hatékonyságán még van mit javítani, de jó úton haladnak. Az
ombudsman jelentésében például kiemelte azt, hogy erőfeszítéseik eredményeként a
megyei rendőr-főkapitányságok és az ORFK is lépéseket tett a cigány szervezetekkel
való együttműködésre. Ennek következményeként nem mélyült a rendőrség és a
cigányok közötti „bizalmi válság”.