Kende Péter politológus
- Hogyan értékeli ön a választások első
fordulójának eredményeit, és mit vár a közeljövőtől?
- A választás első fordulója több meglepetést
hozott: a Fidesz látványos előretörését; az SZDSZ
ugyanilyen látványos hanyatlását; az MSZP viszonylagos
sikerét - hogy ilyen nehéz négy év után az MSZP-nek
sikerült megtartania a 94-ben szerzett választóit -; és a
MIÉP parlamentbe kerülését. Úgy tűnik, Orbán Viktor
stratégiája annyiban igazolódott, hogy sikerült neki
lényegesen kiszélesítenie a szavazótáborát. Ennek
következtében a magyar politikai térkép sokkal
polarizáltabbá vált, és ráadásul most nagyjából két
egyforma fő erő áll egymással szemben, amire még eddig nem
volt példa a korábbi választásokon. Így most nagyon nyitott
a második forduló kimenetele: ugyanúgy elképzelhető a
szocialista párt győzelme, illetve a jelenlegi
kormánykoalíció fennmaradása, mint az, hogy a jelenlegi
kormánykoalíció a következő parlamentben kisebbségbe
kerül, és egy másik kormánykoalíció jön létre. Az
MSZP-nek nagyon optimista becslések szerint sem lehet sokkal
több mandátuma, mint 180. Ez azt jelenti, hogy egy sokkal
szerényebb kormánytöbbséggel kell beérnie a következő
szocialista-liberális kormánynak, ha ugyan fönnmarad az
MSZP-SZDSZ szövetség, ami ebben a pillanatban még szintén
bizonytalan. Ezután a vereség után ugyanis az SZDSZ-ben föl
fog erősödni az az irányzat, mely az MSZP-től független
politikát hirdet.
Ami a másik esélyt illeti: ha a második forduló még tovább
erősíti a jobboldali pártokat, akkor sem valószínű, hogy az
ő oldalukon ez nagyon jelentős parlamenti többséget
eredményezne, sőt valószínűleg csak egy relatív többséget
eredményezhet. A Fidesz és az őt szorosan támogató MDF
koalíciója semmiképpen sem juthat önmagában többségre, de
még a kisgazdapárt mintegy 40 mandátumával együtt is
elképzelhető, hogy csak relatív többséget érnek el, azaz
több helyük lesz mint a szocialista pártnak, de nem több,
mint az a 194 mandátum, amely a magyar parlamentben az abszolút
többséget jelenti. Először is azért nem, mert már most
számolni kell 10-15 MIÉP-képviselővel, másodszor pedig
azért sem, mert a kisgazdapárt támogatása még nincsen
biztosítva. Nyilvánvaló, hogy Torgyán olyan követelésekkel
fog előállni, amelyeket a Fidesznek nagyon nehéz, vagy inkább
kockázatos volna teljesíteni, hiszen nem kockáztathatják a
kormánypolitika sikerét azért, hogy kielégítsék Torgyán
hiúságát, és válaszoljanak azokra az igényekre, amelyeket a
Torgyán-féle választóréteg képvisel. Ez rövid úton
kudarccal fenyegetné ezt a kormányt, és ezért a
kormányalakítás a jobboldalon sem volna könnyű feladat.
Lehet, hogy kisebbségi kormány alakításával kell
megelégedni, és lehet, hogy még ezen belül is olyan
ellentétek merülnek föl, amelyek a kormány bemutatkozásakor
zavart, sőt krízist teremtenek.
- Mi lehet tehát a megoldás?
- Ha az MSZP-nek sem, és Orbán Viktornak sem sikerül
kormányt alakítani, akkor esetleg egy MSZP-Fidesz
nagykoalíció jön létre. Ez a jelenlegi helyzetben nagyon
valószínűtlennek tűnik, de ha kormányozhatatlan, vagyis
világos többség nélküli parlament jön létre, akkor
természetesen semmit sem lehet kizárni. Még azt sem, hogy
esetleg új választások lesznek, ha egy-két hónapon belül a
második forduló győztesei nem tudnak egymás között
megegyezni. Az új választás ellen szól azonban az első
forduló tapasztalata: a nagy választói távolmaradás; de azt
is nehéz elképzelni, hogy július-augusztusban Magyarországon
választásokat tartsanak. Viszont ebben az esetben fönnáll a
koalíciós kényszer az előbbi nagykoalíciós formában.
Tudniillik, bármilyen paradoxonnak is hallatszik, a
szocialisták és a Fidesz között a kormánypolitikát, a kül-
és a gazdaságpolitikát illetően könnyebben képzelhető el
valamilyen kiegyezés, mint a Fidesz és a nagyon markánsan
populista vagy nacionalista jobboldal között. Bár most úgy
tűnik, mintha az MSZP-vel való koalícióval Orbán Viktor
önmagát csapná arcul. Egy fölfelé ívelő párt esetében
azonban egy nagykoalíciós ajánlat elfogadását az
indokolhatja, hogy ez pozíciókat, és így bizonyítási
lehetőségeket teremt számára.
Nagyon erős érv e nagykoalíció ellen, hogy a Fidesz
egymástól is eltérő liberális és konzervatív
szavazóbázisai csalódnának, és a Fidesz a következőkben
visszaeshetne. Ez a verzió tehát Horn Gyula számára sokkal
kecsegtetőbb, mint Orbán Viktor számára. Ezért mindezt csak
akkor tudom elképzelni, ha egy nagyon válságos időszak, sok
kudarcba fulladt kormányalakítási kísérlet után
fordulnának a pártok ehhez a megoldáshoz, és állapodnának
meg egy olyan kormány alakításában, amely nem tisztán
pártjellegű lenne, hanem tulajdonképpen a pártokhoz közel
álló főhivatalnokok és szakemberek alakítanának kormányt
bizonyos megállapodások alapján, hogy lehetővé váljon
Magyarország bekerülése az EU-ba, miközben mindenki
tisztában lenne azzal: egy új választás fogja eldönteni,
hogy milyen pártoknak kell kormányozniuk.
- Az a szóbeszéd járja, hogy a Fidesz hajlandó lenne
akár egy kisgazdákkal való koalícióra, ha Torgyán kimaradna
a kormányból, akár az MSZP-vel való közös kormányzásra,
de csak Horn Gyula nélkül...
- Orbán Viktor most mérlegelheti az elmúlt nyolc év
tapasztalatát. Az Antall-kormány tapasztalata az, hogy Torgyán
egy kész veszedelem, és vele bármiféle megállapodás csak
csalódáshoz vezethet. Ami pedig az SZDSZ problémáját illeti:
valószínűleg egy olyan MSZP-SZDSZ kormány, amelyet nem Horn
vezetett volna, egyrészt sokkal hatékonyabb lett volna,
másrészt elkerülte volna azokat a szörnyű bukdácsolásokat,
amelyeket Horn képtelen ötletei okoztak. Beigazolódott, hogy
mennyire igaza volt az SZDSZ vezetőségének, amikor 1994-ben
azt mondta: hajlandóak vagyunk koalícióra lépni, de Horn
nélkül. Ebből Orbán számára az a tanulság, hogy egy olyan
koalíció, amelyikben Horn Gyula miniszterelnök marad,
elfogadhatatlan. Márpedig az említett krízisek
rákényszeríthetik a két legnagyobb pártot, hogy mégiscsak
tárgyaljanak egymással. Ebben az esetben arról is
megállapodhatnak, hogy találnak egy harmadik személyt, aki
kormányfő lehet, és amelynek a kormányát ez a két párt
támogatja.
- Miért szerepelt ilyen gyengén az SZDSZ?
- Az SZDSZ vereségének a fő oka egyrészt az, hogy
elhalványult a párt arculata, nem volt markáns arcéle, és
másrészt, hogy kevésbé tudott néppártként politizálni,
mint az MSZP. A Tocsik-ügy is érzékenyebben érintette az
SZDSZ választóit. Ebben az ügyben azt a hibát követték el,
hogy nem ők robbantották ki ezt az ügyet, hanem hagyták, hogy
a Fidesz tegye meg. Nekik kellett volna kirobbantaniuk, és ha
nem érnek el eredményt, azonnal szakítani az MSZP-vel. Ha ezt
megtették volna, ebből nagyon nagy hasznuk lett volna
választási szempontból. Hiszen az SZDSZ nem egy korrupt párt.