Stumpf István politológus
- Véleménye szerint a pártok bevetnek-e még új
elemeket a kampányban a második fordulóig?
- Két stratégia fog elég határozottan még markánsabb
arculatot ölteni, s ennek a kicsúcsosodása valószínűleg a
Horn-Orbán vita lesz. Az egyik már két héttel ezelőtt
megkezdődött a szocialista párt részéről, és az a célja,
hogy érzékeltesse: az ellenzék kormányalakítása esetén a
szélsőjobb is részesül a hatalomból. Torgyán és Csurka
nevével „riogatja” a Fidesz-szavazókat, illetve az egykori
kormánypárti és SZDSZ-es, továbbá a tradicionálisan
Fidesz-szavazókat, akik nagyon nagy fenntartással viseltettek
sokáig a kisgazdákkal szemben. Tehát azt lehet mondaniuk, hogy
ez nem egy kormányzóképes koalíció, instabil, és akár egy
éven belül felbomolhat. Az ellenzéki oldalról annak a
stratégiának a felerősödése várható, hogy a választást
két jelöltre szűkítsék le a választókerületek
többségében: egy kormánypárti és egy ellenzéki jelöltre.
Az ellenzék minél több olyan vesztes kispárt szavazójának a
szavazatát is igyekszik megnyerni, akik párt hiányában már
nem tudnak kire szavazni, és ha változást akarnak, akkor a
legerősebb ellenzéki jelöltekre fognak voksolni.
- Mekkora az esélye annak, hogy a második forduló után
patthelyzet alakul ki?
- Feltételezhetően el fog dőlni valamilyen irányba a
dolog. De a pánikreakció sem zárható ki: megijednek, főleg a
kormánypárti szavazók, és azok is, akik nem mentek el, vagy
azok, akik fenntartásokkal viseltettek a kormánypártok iránt,
noha baloldali szavazók, és a MIÉP parlamentbe kerülése
miatt mindent mozgósítva a kormánypártokra szavaznak.
Előállhat az a helyzet, hogy a két kormánypártnak együtt
abszolút többsége lesz, csak ezzel egy a nagy probléma: az
SZDSZ nagyon gyenge eredménye miatt nagyon-nagyon jól kell
szerepelnie a szocialistáknak ahhoz, hogy ketten együtt
abszolút többséget tudjanak szerezni. Tehát egy
nagykoalíciónak vagy patthelyzet felvetődésének csak akkor
látom a lehetőségét, hogyha a szocialisták nyernek.
A másik lehetőség, hogy az ellenzék és benne a Fidesz
szívóhatása érvényesül a szavazáskor: leomlott minden
pszichológiai gát azzal kapcsolatban, hogy nem lehet
változtatni. Ebben az esetben ezek a szavazatok a Fidesznél
csoportosulnak. A kérdés az, hogy a Fidesz miként tud
kormányt alakítani. Amennyiben ez a második variáció
érvényesül, akkor az ellenzéknek - a MIÉP-en kívül -
lesz elegendő szavazata vagy mandátuma ahhoz, hogy kormányt
alakítson. Matematikailag annak az esélye sem zárható ki,
hogy a Fidesz és az MDF együtt tudjon kormányt alakítani, de
ennek igen csekély a valószínűsége. A kisgazdák és a
Fidesz együtt biztos, hogy tudnának formálisan stabil
többségi koalíciót alkotni.
A köztes helyzet az lenne, ha egyiknek sem sikerül igazán
mobilizálni a saját szavazóit: akkor állhat elő olyan
patthelyzet, hogy matematikailag egyik párt sem képes kormányt
alakítani. Újabb lehetőség, hogy a jelenlegi
kormánykoalíciós pártok meghívják a Fideszt, ezzel egy
nagykoalíciós alternatívát mutatva fel. Ez csak abban az
esetben állhat elő, ha a szocialisták nyernek, és nincs a
két pártnak együtt elegendő mandátuma a kormányzáshoz,
mert a kisebbségi kormányzást nem kockáztatnák meg a
szocialisták.
A politikában semmi sem zárható ki, de a nagykoalíciós
esélyek szerintem elég jelentéktelenek. Előállhat egy olyan
helyzet, amikor a politikai elitnek számos dolgot, korábbi
sérelmeket, egyebeket zárójelbe kell tennie, és újra kell
gondolnia a helyzetet. Egy új választási helyzetet senki sem
merne felvállani. A választóknak világos felhatalmazást kell
adniuk vagy az egyik vagy a másik oldalra, hogy legalább
relatíve egy stabil kormány jöhessen létre. Komoly tétje van
a választásoknak, s a magas részvételi arány a demokrácia
legitimációját erősítené.