A magyar pesszimizmus éppolyan gyógyíthatatlan, mint a
lengyel optimizmus - idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung a
brit történész, Timothy Gordon Ash mondását a magyarországi
választások napján megjelent elemzésében.
A bűnözéstől való félelem önmagában nem tud kellő
magyarázatot adni az országban már-már nyomasztóan rossz
hangulatra - mondja a német újság. Az 1989-es fordulat
előtt az emberek mintha mindannyian egy közös összeesküvés
tagjai lettek volna. Létezett egy nehezen megfogható
összetartozási érzés, egy sajátos „hamis jó
lelkiismeret”. Mindenki tudta, hogy a rendszer korrupt,
becsapja polgárait és hazudik - tehát az alattvalói is
hagyták magukat korrumpálni, a maguk részéről ők is
becsapták az államot, és a hazugságért hazugsággal
fizettek. A közép- és kelet-európai országokban sokan
emlékeznek nosztalgiával vissza az 1989 előtti időkre. A
zárt társadalom ugyanis védelmet és biztonságot biztosított
alattvalóinak, amennyiben ők nem kérdőjelezték meg az
egypártrendszer játékszabályait. Az emberek egymáshoz való
viszonya konspiratív és túlnyomórészt barátságos volt.
Magyarországon ehhez még hozzájött az a tudat, hogy az
ország a „Kelet Nyugatja”. Ez a startvonalnál élvezett
előny azonban időközben a koraszülés átkává alakult át.
1989 vége óta Magyarország elvesztette kivételezett
helyzetét: az ország most a sok reformország egyike.
A régió többi államában közvetlenül 1989 után drámai
gazdasági törésre került sor, ám az emberek - akik
tudatában voltak a különleges történelmi szituációnak -
nagyobb ellenkezés nélkül elfogadták a nehézségeket. A
völgyből aztán lassan emelkedni kezdtek. Magyarországon ez
másképpen volt. Mivel 1989 után közvetlenül nem következett
be válság, így hosszabbnak tűnt a nélkülözés időszaka.
Az ország hangulata ma általánosságban véve rossz - a
legújabb növekedési adatok ide vagy oda. Bár a közvetlen
demokrácia és a gazdasági kibontakozás feltételei adottak,
az emberek magatartása a régi mintákat követi. Megmaradt a
korrupció és a feketegazdaság. Az emberek hazudnak és
csalnak: amivel korábban az államnak ártottak, az most
mindenkire kihat. Ennek eredményképpen mindenki áldozatnak
érzi magát - mindig a többiek a hibásak: a rossz kormány,
az irigy szomszéd, a szomszédos sávban haladó autós, vagy
- történelmi szempontból - az a hatalom, amely az
országot kizsákmányolja. A közös javakért, a saját
életért, a házastárssal való kapcsolatért és a
környezetért érzett egyéni felelősség nehezen alakul ki.
Ezzel szemben jól fejlett a panaszkodási kultúra és a
mogorvaság. Még a szebbik nem felé tanúsított
udvariasságból - mely-lyel a magyarok gyakran büszkélkedtek
- is csak hírmondó maradt. A pesszimizmussal szemben csak egy
ellenszer maradt működőképes: az irónia - vélekedik a
Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője. (J. K.)